„A tervezőgrafika fontos szerepet játszik az ízlésformálásban és küldetésemnek érzem, hogy én is részt vegyek ebben.”
Huszlicska Áron Tervezőgrafika mesterszakunkon diplomázott. Alapszakosként is számtalan kiállításon szerepelt már munkáival, nehéz is felsorolni az elmúlt évek „termését”. Az A38 plakátversenyén 2017-ben plakátjával a legtöbb szavazatot kapta, alkotásait láthattuk Pécsett az NKA25 keretében, a Verzió Fesztiválon, a Typozónán, a 10. Plasteren Torunban, az OPLA. Karantén és a Diploma Transzformációk kiállításán is. A hallgatótársaiból verbuvált csapatot vezetve megrendezte a Hang az űrben eseményt, elnyerte a LuxRoll pályázatát. Alapszakos interjúja itt olvasható.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Mindig is szerettem rajzolni és nagyjából 6 éve találkoztam a tervezőgrafika kifejezéssel. Örömmel tudatosítottam, hogy van olyan kreatívipari szakma, ami nem öncélú rajzolgatásból áll, hanem szerves része mindennapjainknak.
Miért ezt a szakot választottad?
A tervezőgrafika fontos szerepet játszik az ízlésformálásban és küldetésemnek érzem, hogy én is részt vegyek ebben, hiszen jelenleg túlnyomórészt igénytelen grafika vesz minket körül, amin ideje változtatni.
Milyen alapszakon végeztél és honnan érkeztél a METU-ra?
A tervezőgrafika alapképzést is a METU-n végeztem el, így nem volt kérdéses számomra, hogy hol folytassam tovább a tanulmányaimat. Úgy éreztem végig, mintha haza járnék az egyetemre és ezen nem akartam változtatni.
Mi inspirál?
Feleségemmel a COVID előtt sokat kirándultunk külföldön és az utazások során mindig lenyűgözött más országok grafikája. Az itthonitól eltérő tipográfiai és illusztratív megoldások mindig újraértelmezik a tervezőgrafikáról alkotott nézetemet. Azonban nem mindig kell messzire mennem: akár egy rozsdás vascső vagy egy pötty a falon is meg tud ihletni.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
A mesterképzésen az egyik kedvenc feladatom meglepően nem kifejezetten tervezőgrafikai munka volt. Koleszár Ferenc “Pixelhibák” képzésén egy általunk tapasztalt problémára kellett felhívni a figyelmet.
Engem rendkívül zavarnak az autók a városban, hiszen rengeteg helyet vesznek el a gyalogosoktól, kerékpárosoktól és a tömegközlekedési járművektől. A belvárosban parkoló autók ennél is jobban bosszantanak, hiszen azok úgy foglalják el az utca túlnyomó részét, hogy teljesen használaton kívül vannak órákon-napokon keresztül. Erre reagáltam egy helyspecifikus installációval, egy kartonból felépített autó “leparkolásával” a Rottenbiller utcában. A hullámpapírkocsit átlátszatlan fóliával takartam le és kíváncsian figyeltem, hogy ezt a tákolmányt meddig tűrik el a forgalmas utcában, azaz mikor tűnik fel valakinek, hogy az nem autó, hanem csak egy helybitorló papírépítmény (a projekt 48 órán át dacolt a helyi viszonyokkal). Csapattársaim: Alchhabi Diána, Molnár Zsanett és Zubács Dániel voltak.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Egyetemi éveim során eddig sosem választottam ennyire személyes témát. Úgy gondolom, hogy a mestermunkának egy szimbolikus befejezésnek, lezárásnak kell lennie.
2011-ben, kilenc éve meghalt a bátyám, Bálint. Ő a legjobb barátom, olyanok voltunk, mint az egypetéjű ikrek 5 év korkülönbséggel. Hasonlóan gondolkodunk, egyformán szeretjük a művészetet és az olasz focit. Néha úgy érzem, összemosódnak a személyiségeink. Engem továbbra is szólítanak néha Bálintnak és a közös hobbijainkat is folytattam. A gyászmunka során gyakran feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon létezett-e egyáltalán, vagy csak képzeltem az egészet. Munkámban 9 könyvön keresztül kísérletet teszek arra, hogy bebizonyítsam, létezett.
A tervezés során a fő szempontom az volt, hogy a diplomamunkán belül a témámat minél sokrétűbben dolgozzam fel. Nem szerettem volna egy grafikai megoldásnál megmaradni, ezért 9 könyvet terveztem, mindegyiket más technikára kihegyezve.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
A tanári karnak végtelenül hálás vagyok, mert rengeteg tudást, szakmai trükköt adtak át az évek során, amiket az iskola nélkül valószínűleg sokkal több idő lett volna elsajátítanom.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Nekem az tetszett ebben az elmúlt öt évben a METU-n, hogy a tanár-diák viszony nem feltétlenül alá- és fölérendelt, hanem kölcsönös tisztelet jellemzi. Emellett nyomós érv még a műhely és a könyvtár felszereltsége, amelyek mind egyedülállóak a többi egyeteméhez képest.
Hogy érzed magad friss(másod)diplomásként?
Lassan egy hónap elteltével vegyes érzések kavarognak bennem: büszke vagyok arra, hogy ebben a rendkívüli helyzetben sikerült lediplomáznom, viszont mindenképpen hiányozni fog az iskolai légkör és a diákigazolvány.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Úgy vélem, hogy az online védés két dologban volt más, mintha személyesen történt volna:
1, sajnos a bizottság így nem lapozhatta át az általam készített könyveket
2, de legalább végig pizsamában lehettem.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Sok pénz, drága autók és boldog családalapítás: jó lenne, ha ezt mind grafikusként el tudnám érni. Komolyra fordítva a szót: tanulmányaim utolsó évében nem csak tanultam a szakmát, hanem a katedra másik oldalán, a Corvin Rajziskolában is kipróbálhattam magam grafikusoktatóként. Mindenképpen szeretném továbbadni a METU-n elsajátított grafikai gondolkodásmódot, nagyon jó érzés volt látni, hogy a tanítványaim egy év alatt mekkora fejlődésen mentek keresztül.
