„Szeretném, ha minden, amit készítek, gondolatot ébresztene, és nem csak a divat tárgyává válna.”
Kaszás Nikolett Kézműves tárgykultúra alapszakunk öltözék- és kiegészítő tervezés specializációján diplomázott. Munkáival szerepelt a Showroom Tunisia 19.1 kortárs öltözéktervező pályázaton, a Marie Claire és a Volvo közös, az Év Fiatal Divattervezője Pályázatán is. Álma, hogy jelmeztervező legyen.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Tudom, elcsépeltnek hangzik, de tényleg már gyerekkoromban kiforrta magát, hogy milyen irányba fogok haladni. Emlékszem, mindig is csodálattal néztem, hogy bizonyos jelmezek hogyan tudják érzékeltetni egy-egy kor hangulatát a képernyőn keresztül. Például a „Parfüm: Egy gyilkos története” című filmben láttam először, hogy egy 2000-es években készült produkció milyen korhűen tudja ábrázolni a 18. századi Franciaországot pusztán a látványvilággal. Talán emiatt máig az a tervem, hogy a filmiparban helyezkedjek el, mint jelmeztervező.
Miért ezt a szakot választottad?
Ezelőtt dekoratőr/látványtervező végzettséget szereztem, és innen szerettem volna jelmeztervezőként továbbtanulni. Úgy gondoltam, hogy a METU-n a Kézműves tárgykultúra alapszak öltözék és kiegészítő tervezés specializáció jó alapokat adhat ehhez, ezért azt választottam.
Mi inspirál?
Visszatekintve az eddigi, egyetemi munkáimra, gyakran megihlettek az antidivat-, antiművészeti törekvések, illetve a különböző társadalmi problémák. Ezekből inspirálódom, és megpróbálom felhívni rájuk a figyelmet a tervezésemmel. Szeretném, ha minden, amit készítek, gondolatot ébresztene, és nem csak a divat tárgyává válna.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Több projekt is közel áll a szívemhez, de amit kiemelnék, az a negyedik szemeszterben készült Aesthetic differences című projektem. A genetika, a másodlagos külső jegyek azok, amelyek megkülönbözetnek bennünket, és amelyek az eltérő környezeti hatásokhoz igazodva alakultak és formálódtak olyanná, amilyennek a mai szemünk látja. Olyan külső jegyek megjelenítésével foglalkoztam, mint a bőrszín különbségek, eltérő testsúlyok és -formák.
Törekedtem innovatív felületek létrehozására, újrahasznosítható anyagokból. Kutatásaim során főként a nejlonharisnya felhasználása foglalkoztatott, ennek a lebomlási ideje akár száz évig is eltarthat, viszont akár egy-két használat után a szemétbe kerül. Kísérletet tettem az újraértelmezésére, felületként, illetve formavilágában. A munkám bemutatásra került a Marie Claire Fashion Days 2019-es „Az év fiatal tervezője” pályázatán, ahol a támogatók a legjobb tíz közé választották.
Ugyanebben a szemeszterben egy férfiing dekonstruálásával foglalkoztam. Az ing tervezése szabályokhoz kötött, én a projektemmel egy olyan fiktív valóságot hoztam létre, ahol hordhatod az inged akár fordítva vagy gyűrve is.
Az ötödik szemeszterben a Torz női szerepekkel foglalkoztam. A projektem a nőkkel szembeni elvárásokra épül, egy olyan társadalmi problémára, ami évszázadok óta befolyással bír és amelyekre akár tudatunkon kívül is befogadóvá válhatunk. Erre a jelenségre mutat rá Cindy Sherman és a Comme Des Garcons 1994-es közös kampánya, ahol Sherman furcsa női ábrázolása a személyiséget hiányosnak, torznak mutatja be fotóin. Groteszk karikatúraként jeleníti meg a modellek természetellenes pózait a magazinokban, illetve a kifutón.
A kiindulási pontom egy férfi zakó, ami már önmagában is egy társadalmi diskurzust indít el. A tervezésem során dekomponált konvencionális formák elhagyásával, illetve asszimetrikus részletekkel foglalkoztam. A projekt felhívja a figyelmet arra, hogy a média és a tömegtermelés hogyan határozza meg a stílusunkat, ezzel befolyásolva a fejlődést, és azt, hogy bármit megfogalmazhatunk-e a normákon kívül.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomamunkám alapmotívuma a pszichopatologikus állapotok megjelenési formája a képzőművészetben. Inspirációmként Yayoi Kusama japán képzőművész munkáinak és betegségének kapcsolata szolgált. Ő műalkotásait a saját hallucinációiról mintázza, lefordítja a szorongó állapotban látott képeket majd ezeket szobrokon, festményeken keresztül mutatja be.
Nagyon megfogott benne, hogy minden munkája a kényszeres neurózis terméke. Nemcsak belső pszichés valóságának feltárása, hanem egyfajta időkapszula a 60-as évek vége emancipációs és utópikus világába. Kusama végtelen pöttyöket lát mindenütt, ezeket szabásmintaként értelmeztem, munkámban a körök, mint formaalakítási elv jelennek meg. A kollekcióban megjelenő minták Kusama festményei motívumainak átirata, amelyeket pszichedelikus színekkel párosítok. Az öltözékegyüttesek ismétlődő elemei a hosszú elnyúlt végtagok, amelyek a mozgás lehetőségét korlátozzák, illetve a felsőrészen megjelenő csavarások. A tervezési koncepcióm főbb célkitűzése a szorongás állapotának prezentálása, a kényszerbetegekhez, kényszerbetegségekhez köthető sztereotipizált formák feldolgozása.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Talán a legfontosabb, amit kiemelnék, hogy olyan tervezői gondolkodásmódot sikerült elsajátítanom, amellyel biztos alapokra építhetem tovább a tudásom.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Azoknak ajánlom ezt a specializációt, akik olyan tervezőktől szeretnének tanulni, akik aktívan dolgoznak a divatipar különböző szegmenseiben, így egy friss, gyakorlatias tudást tudnak közvetíteni a hallgatóknak.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Még nehéz megszokni a gondolatot, hogy mostantól senki nem fogja majd a kezem, de pont ebben rejlik számtalan új kihívás lehetősége.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Sajnos a vírushelyzet miatt egy rendkívüli online diplomavédésben volt részem, de nagyon pozitív visszajelzést kaptam, így nekem ez örökre jó élmény marad.
Milyen terveid vannak a jövőre?
A közeljövőben Londonba költözöm, itt szeretnék további gyakorlati, szakmai tudást szerezni. Később ott akarom folytatni a tanulmányaimat is. Visszanézve már látom, hogy minden lépésem tudatosan oda vezet, hogy jelmeztervezéssel foglalkozzak, így ezen a szakirányon szeretnék továbbtanulni.
