„Sokat fejlődött a kreativitásom, sokkal nyitottabb lettem a nagyvilágra, mára már igazi művésznek érzem magam.”
Tóth Norbert Média design alapszakunkon végzett. Sok-sok évvel ezelőtt hídtervező mérnöknek tanult, négy éve kezdett el foglalkozni videóvágó és vizuális-effekt programokkal, ennek hatására kezdett felsőoktatási intézményt keresni. A legfontosabb számára, hogy folyamatosan képezze magát, megismerjen új technikákat, programokat.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Már a kezdetektől érdekelt a számítástechnika világa, sajnos azonban teljesen más pályán kezdtem továbbtanulni – hídtervező mérnökként. A digitalizáció nálam továbbra is megmaradt hobbiként. Autodidakta módon fejlesztettem magam szinte minden vele kapcsolatos területen: programozás, grafika, videóvágás, vizuális effektek, és a többi.
Miért ezt a szakot választottad?
Eredeti érdeklődésem nem csitult, közben elvégeztem egy VFX-szel kapcsolatos tanfolyamot is, minél mélyebbre ástam magam, annál jobban éreztem, hogy pályát tévesztettem. Ekkor döntöttem el: ideje, hogy a hobbim legyen a hivatásom. Elkezdtem kíváncsiságból olyan felsőoktatási képzéseket keresni, melyek a VFX-szel kapcsolatosak. Ekkor találtam rá a METU Média design képzéssel kapcsolatos oldalára, ahol megdöbbenve láttam, hogy a vizuális effekteken túl minden más engem érdeklő témát is feszeget. Ez volt 2017. februárjában, azonnal jelentkeztem is.
Mi inspirál?
A videójátékok, filmek, a zene, szinte minden apró kis mozzanat képes valamit elindítani bennem.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Nagyon nehéz egyes munkáimat kiemelni, mert mindhez erősen kötődöm. Ugyanakkor meg kell neveznem párat.
Az első nagyobb büszkeségem mindjárt az első félévben elkészült. Ez egy 80-as évekbeli áltudományos gépezet, mely szenzoraival képes az emberek érzéseit kimutatni. Valójában egy általam Unity-ben elkészített szoftver figyeli webkamera segítségével az elé álló emberek arckifejezéseit, majd ennek megfelelően reagál. Külsejét egy saját tervezésű árkád gépház adja.
A következő nagyobb volumenű munkámmal komolyabb témát szerettem volna feszegetni, ez volt a depresszió. Ez egy interaktív, játszható installáció, melyet egy egyedi készítésű polcra vetítettem. Egy súlyos depresszióval küzdő beteg fejében vagyunk, a különböző szobák a betegség egy-egy állomását jelképezik. A játékban nincs „happy end”, azt mutatja be, hogy ha nem veszik komolyan ezt a betegséget, akkor végzetes következményekkel is járhat.
A félévek végén mindig be kellett mutatnunk, hogy az adott szemeszterben milyen munkáink születtek, ezek az úgynevezett kipakolások. Én ezekre is próbáltam kicsit mással keszülni, mint egy hagyományos prezentáció. Egyik kedvenc ilyen munkám, amikor egy direkt ide készített játékkal készültem. Ebben a retró, kétdimenziós videójátékban az adott félévben elkészített összes munkám helyet kapott.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomamunkánk a Dead Man Walking című kortárs opera (zeneszerző: Jake Heggie) teljes látványának megtervezése és kivitelezése volt. A darab egy Louisiana állam beli rettegett börtönben, Angolában játszódik és egy halálra ítélt gyilkos és az ő lelkét menteni próbáló apáca történetét meséli el. Tóth Norbert, Fügedi Balázs és Czeglédi Zsombor. Mi hárman voltunk erre az egyáltalán nem könnyű, azonban annál szebb feladat ellátására. Balázs a MOME hallgatója, formatervezést tanul. A Magyar Állami Operaház művészeti igazgatója, Almási- Tóth András kérte fel Zsombit egy korábban benyújtott portfóliója alapján arra, hogy szedjen össze egy csapatot és alkossák meg a teljes látványt, mely a díszletből, a színpadi fények megtervezéséből és a vetített anyagok létrehozásából állt. Mivel tudható volt, hogy az időnk nagy része ezzel a projekttel fog elmenni utolsó évben, azonnal arra gondoltunk, hogy szuper diplomamunka válhatna belőle. Maga a darab több szempontból sem lehetne diplomamunka, ezért egy interaktív dokumentumfilmnek láttunk neki, mely azt mutatja be, hogyan állt színpadra mű. A teljes folyamatot az elejétől a végéig. Interaktív, mert Unity környezetben fut, melynek jóvoltából készíthettünk egy jelenetválasztó menürendszert, valamint a rövid megvágott filmrészletek között digitális díszleteinkben bolyonghat a felhasználó akár egy videójátékban. A COVID sajnos meghiúsította a darab színpadra kerülését, emiatt a dokumentumfilm sem lett teljes. Ezek után úgy döntöttünk, hogy az egész projektet az új, szeptemberi premier után szeretnénk nyilvánosságra hozni.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Az egyetemre bekerülve inkább mérnöki, programozói gondolkodásmódom volt. Sokat fejlődött a kreativitásom, sokkal nyitottabb lettem a nagyvilágra, mára már igazi művésznek érzem magam.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Mindenképpen jó választás azok számára, akik média művészettel szeretnének foglalkozni. Akkor is, ha pontosan nem tudják, hogy mely ágazat érdekli őket, valamint azok számára is, akiket több dolog is érdekel, hiszen ezen a szakon sok mindenbe belekóstolhatnak és kipróbálhatják magukat. Kiváló, neves szakemberek tanítanak, inspirálnak, mutatják az utat, egyenrangú kollégákként kezelve a hallgatókat.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Nagyon örülök neki, hogy a tudásom elismerésre került, hivatalosan is média designernek mondhatom magam.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Teljesen más volt, mint amilyennek azelőtt elképzeltem, hiszen a karantén miatt otthon kellett megvédenem a diplomamunkámat. Ennek ellenére izgalmakkal teli, nagyszerű élmény volt. Továbbá nagy büszkeséggel tölt el, hogy Czeglédi Zsomborral közös diplomamunkánk érdemelte ki a Metropolitan Média Design 2020-as díjat, mely teljesen új, innentől kezdve az adott év legjobb diplomamunkájának készítője – vagy csapat esetén készítői – kapják elismerésül.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Jelenleg szabadúszóként dolgozom, sok-sok megrendelővel. Az a jó benne, hogy kihívásokkal teli, izgalmas feladatokat oldhatok meg, saját beosztásban. Mellette pedig hosszútávra készülve építjük a három fős csapatunk jövőjét.
