„A kiváló oktatóimnak köszönhetően tudom a gondolataimat egy kommunikációs formává adaptálni.”
Szűcs Levente 2020-ban diplomázott Fotográfia alapképzésünkön. Minden tudja inspirálni, de legfőképpen az, ha van értelme annak, amit csinál. Vérbeli képalkotóként a fotográfiához egy kis kanyarral érkezett, mozgóképgyártó végzettséggel vágott bele az egyetemi tanulmányaiba, tervei között szerepel, hogy a média design területen is kipróbálja magát.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Mindig is vonzott a művészet, már általános iskolásként is tudtam, hogy valamilyen vizualitással szeretnék foglalkozni. Végül a képalkotásnál kötöttem ki, amibe nem csak a fotográfiát sorolnám, hiszen előszeretettel nyúlok a mozgóképhez is.
Miért ezt a szakot választottad?
A középiskola 4 éve szinte végig egy útkeresés volt, a fotográfia és az operatőr irány között nehezen tudtam választani. Abban viszont biztos voltam, hogy bármelyikre esik a választás, mindenképp egyetemi szinten szeretném tanulni. Majd mindent összevetve az előbbi mellett döntöttem, úgy éreztem itt jobban megtalálom a saját számításaimat és kibontakozhat egy önmegvalósítás is. Azonban ehhez szükség volt még egy évre, úgy éreztem nem állok rá készen, így amíg felkészültem a METU-ra, szereztem egy mozgóképgyártó végzettséget.
Mi inspirál?
Gyakorlatilag minden tud inspirálni. Élmények, emberek, gondolatok, problémák, politika, estébé. De legfőképp, hogy úgy érzem, van értelme annak, amit csinálok.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Rengeteg feladatot kaptunk félévről-félévre, de be kell vallanom, én mindegyiket élveztem, mindegyikben megtaláltam a motivációt és azt az érzést, amiért szeretem ezt csinálni, akkor is, ha minden félév végére szellemileg egy fűcsomó lettem. Leginkább kétféle feladatmegoldást szoktam élvezni: az egyik az igazi pepecselős munka, amikor egy hosszabb időintervallumot fed le a projekt, a másik pedig amikor (nem mindig teljes mértékben) önmagammal dolgozhatok. Az előbbire kiváló példa a Vanitas csendélet, ami egy 4 képből álló sorozat első évből, melynek első és utolsó képe között körülbelül 3 hónap telt el. A másikra pedig az Arachnofóbia sorozatomat és a Szokatlan látvány feladatot mondanám. A pókiszonyomról szóló munka negyedig féléves analóg laborgyakorlatra készült, mint önálló témafelvetés, a szokatlan látványnál pedig a társadalmi ideál jelenségével foglalkoztam harmadik évben. Az egyetem előrehaladtával egyre többet foglalkoztam önmagammal és a problémáimmal, amely elvezetett a diplomamunkámhoz.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomamunkám a szocializoláció címet viseli, ami a szocializáció és az izoláció ellentétének egyvelege. A projekt a szociális szorongással foglalkozik, mint a mindennapjaimat kitöltő probléma. Az introvertáltság mindennapi hatása eddig figyelmen kívül hagyott tüneteket eredményezett az életemben, ilyen például a nehezebb önkifejezés, az emberek megszólításának gátja, az érzés, hogy észrevehetetlen vagyok, mégis mindenki engem figyel. Számomra ezek a társas érintkezések felszínesek és üresek, amik nagyon valótlanul hatnak, egyfajta kamuérzést okoznak nekem. Úgy vélem, nem vagyunk egyenlőek, ezért kimerítő és lehangoló számomra minden nap emberek között lenni. Olyan érzés, mintha egy végeláthatatlan körforgásban lennék, ami fokozatosan összeroppant, beszorít, ahol végül előjön a klausztrofóbia érzése. Kivitelezési terve egy szürreális megjelenés, ahol a festék, mint a félelem és ezzel egyidőben jelen lévő düh szimbólumaként jelenik meg. Célom a teljes kirekesztettség érzetének ábrázolása. A képek mindegyikénél jelen van a fehérrel letakart, becsomagolt környezet, ami a teljes sterilség, a teljes kirekesztettség jelképe, ahogy se én, se mások nem érintkezünk egymással. Ezen kívül pedig megjelenik többek között a társaságban való elveszettségem, a középpontba kerülés érzése, a környezetembe való beleolvadásának nehézsége, a klausztofóbia, a magányosság, illetve egy szélsőséges megfelelési kényszer.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Nagyon sokat köszönhetek az egyetemi oktatóimnak, mivel mindig maximális tudással és hozzáállással segítettek, bármilyen kérdésem, problémám, felvetésem volt. Ha pedig valamilyen feladatmegoldás nem volt tökéletes, akkor azt a lehető legsegítőkészebben mondták el, hogy minél hatékonyabban tudjam tökéletesíteni. Nekik köszönhetően tudom a gondolataimat adaptálni egy kommunikációs formává. Sokkal kritikusabban állok a saját munkámhoz, nagyobb az elméleti tudásom. Emellett pedig számos tehetséges és inspiráló alkotóval találkozhattam és ismerkedhettem meg.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Az itt töltött 3 év alatt sokat megtapasztaltam a fotográfia különböző területein belül, ez pedig nagyon nagyrészben köszönhető a kiváló oktatóknak. Aki komolyan veszi ezt az elhivatottságot, annak mindenképp ajánlom, hogy egyetemi szinten tanulja a fotográfiát, ehhez pedig bátran ajánlom a METU-t. Garantálom, hogy nem csak fotózni fognak tudni a diplomavédésre. Azonban fontos tudni, hogy az oktatás teljes embert kíván, aki mindent belead a munkáiba és a szakmai fejlődésébe. Sok különböző feladattal, ezzel együtt pedig kihívással fogtok találkozni, amik egyáltalán nem lesznek könnyűek, viszont ha kellően nyitottak vagytok, élvezni fogjátok minden percét az egyetemi éveknek.
Hogy érzed magad a frissdiplomásként?
Nagyon furán, a diplomavédés óta minden reggel felkelek és értetlenül állok, hogy nincs semmi dolgom. Úgyhogy ideje új kihívásokat keresnem, mert ez tarthatatlan állapot.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Valahogy úgy tudnám leírni, mint az érettségimet. Jó, hogy túl vagyok rajta, de szívesen átélném újra, már csak az adrenalin miatt is. Bár a Covid-19 miatt kialakult helyzetben rendhagyó módon otthon a nappaliban védtem meg a diplomámat és a szakdolgozatomat, azért jutott nekem is az izgalomból és a gyomoridegből annak ellenére, hogy így azért egy kicsit könnyebb volt, mint kiállni megannyi ember elé. Viszont bíztam magamban és a munkámban annyira, hogy képes legyek megvédeni, ami szerencsére sikerült is, pontosan úgy, ahogy elképzeltem.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Mindenképp szeretném tovább szélesíteni a tudásomat, ezért jelentkeztem még egy média design mesterképzésre. Emellett szeretnék a későbbiekben elhelyezkedni, mint óraadó, esetleg előadó iskolákban, workshopokon. Továbbá folytatni a fotográfiai és művészeti terveimet, van egy hosszú lista kidolgozásra váró projektekkel rajta, úgy érzem, most lesz időm velük foglalkozni.