„Az iskolai éveim alatt végig úgy éreztem, hogy nem csak abban támogatnak, hogyan lehetnék jobb művész, hanem abban is, hogyan kerülhetnék közelebb ahhoz, ami lenni szeretnék, hogyan fejezhetném ki jobban önmagamat, a saját stílusomat.”
Osztós Zsófia Animáció alapszakunkon diplomázott. A szolnoki Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál szignálfilm pályázatán megosztott harmadik helyezett lett filmjével. Az animáció a történetmesélés és a rajzolás szimbiózisával telitalálat számára.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Mindig az hajtott, hogy történeteket mesélhessek, eredetileg a pályafutásomat is íróként képzeltem el. Viszont a rajz is nagyon közel állt hozzám, mióta csak képes voltam ceruzát fogni a kezemben, állandóan illusztráltam, képregényeket rajzoltam, szerettem volna megjeleníteni az általam kitalált történeteket. Ezután találtam rá az animációra, és rájöttem, hogy általa tulajdonképpen ötvözhetem az írói és a rajzos világomat, és ez az a terület, ahol leginkább otthon érzem magamat.
Miért ezt a szakot választottad?
Sokáig tartottam tőle, hogy művészeti egyetemmel próbálkozzak, elég jó lennék-e, menne-e ez nekem, és az animációról sem tudtam még túl sokat. Viszont miután egy jó barátom a METU-n kezdett szintén animációt tanulni, és sokat mesélt a tapasztalatairól, rájöttem, hogy talán ez a nekem való út. Tettem egy próbát, és egyáltalán nem bántam meg a döntésemet.
Mi inspirál?
Leginkább hangulatok, a helyek, ahol járok, vagy amiket látok a vonat ablakából. A régi épületek, üres mezők, furcsa világítások, különös tárgyak sokszor megszólítanak, akárcsak a zene, vagy bizonyos helyzetekben éppen a csend. Sokszor inspirálnak az álmaim is, gyakran álmodok olyan történeteket, vagy részleteket, amiket aztán valamilyen formában továbbviszek. Sokszor nagyon apró részletek köré építek fel hosszabb sztorikat, elég egy mondat, vagy egy tárgy hozzá.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Igazából minden munkát nagyon élveztem, főleg azt, hogy sok mindent próbálhattam ki, és sok mindent tapasztalhattam meg. Az egyik kedvenc munkám az első évben készült Kíváncsiság, itt azt kaptuk feladatul, hogy morf felhasználásával készítsünk filmet. A film egy ablaküvegen esőcseppeket figyelő cicáról szól, itt próbálkoztam először azzal, hogy az animáció ritmusát a zenéhez igazítsam. Korábban szinte csak embereket animáltam, szóval az állat karakterek megmozgatása is érdekes volt, és ez a film mostanáig nagyon közel áll hozzám.
Egy másik projekt, amit említenék, egy másodéves feladatra készült, önportré témában, és A bennem rejlő világ címet kapta. Mivel az írás, a történetmesélés a legfontosabb nekem, ebben a filmben az írói világomat próbáltam bemutatni, elsősorban hangulaton, részleteken, lazán kapcsolódó szituációkon keresztül. Az egyik nagy vágyam, hogy egyszer hasonló stílusban egy komplexebb, hosszabb filmet is elkészíthessek.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomamunkám az Anywhere címet viseli, és egy testvérpárról szól, akik úgy döntenek, elszöknek otthonról, és egyedül próbálnak meg boldogulni. A film kettejük útját, és még inkább a kettejük közötti konfliktusokat mutatja be, illetve azt, hogy a múlt, amit maguk mögött próbálnak hagyni, hogyan befolyásolja a jelenüket és a jövőjüket is.
Régóta szerettem volna egy karakterközpontú filmet készíteni, ahol a különböző idősíkok kapcsolata is szerepet játszik. A két testvér történetének ötlete is motoszkált már a fejemben egy ideje, akárcsak a hozzá megálmodott visszafogott látványvilág, és a mondanivaló, amit meg szerettem volna jeleníteni vele.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Úgy érzem, hogy nagyon sokat tanultam, egyrészt a szakmáról, a technikai megvalósításról is, sok mindent kipróbáltam, és sok mindent tapasztaltam, na meg sok embert ismerhettem meg. Emellett viszont magamról is sokat tanultam, hogyan dolgozzak határidőre, mik a saját képességeim, mi az, amit vállalni tudok, és azt is, mi az, amiben még fejleszteni szeretném magamat.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Az iskolai éveim alatt végig úgy éreztem, hogy nem csak abban támogatnak, hogyan lehetnék jobb művész, hanem abban is, hogyan kerülhetnék közelebb ahhoz, ami lenni szeretnék, hogyan fejezhetném ki jobban önmagamat, a saját stílusomat. Nagyon sok embert ismerhettem meg, és olyan tanárokkal dolgozhattam, akik maguk is jól ismerik a szakmát, így rengeteg hasznos tanácsot kaptam arra nézve, hogy merre is tudnék elindulni, és milyen lehetőségeim lesznek később.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Egyelőre még kicsit nehéz elhinni, hogy máris eltelt ez a három év. De nagyon boldog vagyok, és egy dolog biztos, várom, hogy kezdhessem a mesterszakot!
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Nagyon pozitív élmény volt. Az előtte való napokban sokat stresszeltem a filmem befejezése miatt, mindent próbáltam kétszer, háromszor, négyszer is leellenőrizni, de eljött az a pillanat, amikor ki kellett engednem a kezemből, és késznek kellett tekintenem a munkámat. Mire a diplomavédéshez értem, sikerült talán elengednem ezt, és elhinnem, hogy megtettem, amit csak tudtam. A többiek munkáit is nagyon jó volt látni, szép lezárása volt az együtt töltött három évnek.
Milyen terveid vannak a jövőre?
A közeljövőben az, hogy folytassam a tanulmányaimat mesterszakon. Nem szoktam túl konkrétan tervezni, mert mindig úgy érzem, soha nem tudhatom, hogy milyen helyzeteket és lehetőségeket hoz a jövő, de abban biztos vagyok, hogy szeretnék a szakmában dolgozni, minél több film elkészülésében részt venni, segédkezni, és minél több saját történetet is elmesélni. Írói ambícióimról sem mondtam le, azon a területen is szeretném kipróbálni magamat.
