„A METU az a hely, ahol van lehetőség szakmai és szellemi építésre, megtalálni azt a megjelenítési formát, amivel végigkíséred az alkotói pályád.”
Muresán Gabriella Animáció mesterszakunkon diplomázott. Tagja volt az Integrált Társművészeti Gyakorlat 1.5° PUNK betonpecsét workshopját tartó csapatnak. Levél című alapszakon készített animációs diplomafilmje szerepelt a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál Diákfilm információs programjában és a 2018-as Országos Rajzfilmünnepen is vetítésre került. Petri György versei közül az Az vagy nekem című műhöz készített animációs adaptációt.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Mindig is részese volt az életemnek a rajzfilm. Szerettem kis történeteket kitalálni, azokat mini képregényekben csinálni már létező VHS-en, TV-ben sugárzott rajzfilm sorozatokban látott, rám legnagyobb hatást gyakorolt karaktereket és a szerepkörükhöz illő szösszeneteket. Szívesen néztem, illetve nézem a mai napig. Olyan dimenziókba szippantanak be, amik akár nevelési és relaxációs célzattal hatnak. Kifejezetten visszaadják azt a gyermeki egyszerűséget, tisztaságot, rácsodálkozást, amit felnőtt fejjel elfelejtünk, azt a szabadságot, amit vizuálisa a hagyományos film is effektekkel tudja azt átadni.
Miért ezt a szakot választottad?
Egészen fiatalon úgy vitt az utam, hogy az animáció alapjaiba Kecskeméten, a Kondor Béla Művészeti Tagozat keretein belül leshettem bele, ahol papír alapon tanultam animálni, így nyilvánvaló volt pályaválasztáskor, hogy ezen az úton haladok tovább.
A METU Animáció alapszakán tudtam tovább építeni az ismereteimet, noha új volt digitálisan bele merülni az animálás magasabb fokú, 2D-s megjelenítésében. Próbáltam gyerekmesékhez közeledni, de rájöttem, hogy az idegen nekem. Mesterszakon pedig sikerült megtalálnom azt a megjelenítési eszközt, amivel szívesen és magabiztosan dolgozom. Középiskolás tanulmányaim leginkább a rajzi készségek fejlesztésére épültek, így erősen szabályos karaktereket rajzoltam, és az egyetem alatt sikerült ezt a beépült szokást átkonvertálnom valamivel absztraktabb megjelenítéssé. Mindezek mellett szeretek festeni és nem szerettem volna azzal szakítani, így a mesteres éveim során megtanultam azt is digitális keretek között megmozgatni.
Mi inspirál?
A megoldatlan problémák, ezek akár kompozíciós, színkeverési akadályok lehetnek, de életbeli elakadás, bizonytalanság is lehet az, de a saját rajzaim is, egy megpillantott koncepció az utcán, természetben, melyeknek komplexitása ad benyomást. A színek foltjaiból felépített egész. Olyan filmek, videojátékok, amik erősen hatottak rám. Mindezekből jövő asszociációk összessége.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Petri György versadaptáció tökéletes kísérletezés volt arra, hogy szabadon, absztraktan kísérletezhessek képi elemekkel, de eszközhasználatban is, illetve a Libri megrendelés is egy kiemelkedő projekt volt, amiben a nőiség absztrakcióját tudtam kifejezni, segítségemre a már kész könyv grafikai világa volt.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Immár második diplomafilmem a Sok címet kapta. Az ember, élet közbeni kríziseiben besokall és nem tud magához nyugalomért, biztonságért fordulni, de paradoxonként magában kell választ találnia a felgyülemlett mérgező gondolatokra, amik miatt rosszul érzi magát.
Említettem, hogy inspirációként, a probléma megoldás és a saját firkáim állnak rendelkezésre. A film témáját a szociális szorongás, a depresszió alapozta meg, mivel az elmúlt alkotói éveim során számos eltorzult figura született, amik láttán megijedtem, így szerettem volna megtudni, hogy mik állnak ezek mögött. A szorongás kifejezetten hátráltat abban, hogy igen egyszerű hétköznapi szociális cselekvéseket véghez vigyek, mint a kapcsolatépítés, ennek iróniájaként olyan szakmával foglalkozom, aminek központi eleme a csoportban dolgozás. Kifejezetten kihívást jelent számomra, mivel szeretek hasonlóan ambiciózus, szorgalmas emberekkel együtt dolgozni, de a biztonságos megnyíláshoz időre van szükségem. A film az erre a problémára adott válasz reakció. A célom ezzel az, hogy felhívjam a figyelmet a mentális betegségekre, hogy nem baj segítséget kérni, tenni ellene, mivel szimplán a gondolatainkkal teljesen eltiporhatjuk a belső potenciálunkat, lassan pedig önmagunkat is.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Az egyetem globális világszemléletet nyújtott, hogy milyen jó az emberiség sokszínűsége, az animációs eszközök sokrétűsége is ezt bizonyítja. Mindenkinek és mindennek van helye. Igazán hasznos és tanulságos volt belepillantani a technikákba, azok felépítéseibe. Megtanultam kezelni a képet, mint filmet alkotó nyelvet, vele együtt annak elbeszélését, dramaturgiáját, így ötvözve az előállított mozgóképet és a történetet.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Szerintem kifejezetten az a hely, ahol van lehetőség szakmai és szellemi építésre, megtalálni azt a megjelenítési formát, amivel végig kíséred az alkotói pályád. Az alkotással kapcsolatot teremtesz, a történetmeséléssel pedig kommunikációt. Rácsodálkozol, hogy mennyi szubjektív asszociációt kapsz vissza a szakemberektől és a laikusoktól és ez mennyit tud építeni. Az oktatók önzetlen, nyitott szakmai rálátásainak köszönhetően eljutsz oda, ahol igazán megtörténik veled az alkotói szabadság és odaadás.
Kifejezetten fontosnak tartom megemlíteni, hogy az alapok után érdemes a mesterszakon folytatni a tanulást, mert a bizonytalan tapogatózásokat a ráadás két év kiegyenlíti, meghozva a kívánt gyümölcsöt. Frissen bekerülve kissé idegenként hat a hirtelen jövő sok információ, ám ki lehet ügyeskedni azzal, hogy kitapasztalod, mi az, ami igazán „megmozgat”.
Hogy érzed magad a frissdiplomásként?
Bölcsebbnek, tapasztaltabbnak biztosan. Két év alatt szakmailag rengeteget fejlődtem és ezt oktatóim is lelkesen jelezték.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Szokatlan, hiszen egy Zoom meeting keretein belül folyt le egy olyan esemény, aminek személyesen lett volna meg a helye, szemtől szembe, ezzel szépen lezárva az elmúlt két évem tanulmányait, szubjektíven meg öt éves egyetemi pályafutásomat. Remélem sor fog kerülni a személyes diplomaosztóra, hogy újra találkozhassak szaktársaimmal és oktatóimmal. Természetesen tanulságos volt és örömmel töltött el, hogy sikerült végre azt megjelenítenem, amiről igazán beszélni akartam, úgy, ahogy én azt elképzeltem és erre a vizsgabizottság is pozitívan reagálta le.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Jelenleg munkakereső státuszban vagyok, szeretném tovább kamatoztatni a szakmai tudásomat animációs stúdió keretein belül, ehhez most is bővítem portfóliómat, showreel-emet, szerencsére az egyetem rendelkezik azzal a kapcsolati rendszerrel, ami útján sikerül elhelyezkednem.
