„Aki valóban zsigereiben érzi, hogy számára ez a jövő, és az életét úgy tudja leélni, hogy munka közben nem érzi, hogy dolgozik, akkor nem érdemes kihagyni ezt a hatalmas kalandot. Azért is használom a kaland szót, ugyanis a képzés alatt olyan kihívások elé kerültem, amiket élmény volt megugrani.”
Lőrinczy Laura Tervezőgrafika mesterszakunkon diplomázott. Hosszabb úton jutott el a tervezőgrafikáig, amelybe szívesen vonja be másik szenvedélyét: a pszichológiát. Munkáit láthattuk a Hang az űrben tárlaton, az OPLA. Diploma transzformációk kiállításán és a METU nagyvisnyói nyári vizkomm művésztelepének plakát/kísérleti grafikai munkáit bemutató kamarakiállításon is.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
A vizuális kommunikáció a sokszínűséget szolgálja, hiszen szubjektív feldolgozást igényel, emellett viszont néha érthetőbb, mint a szóbeli, vagy írásbeli információáramlás. Szeretem látni, hogyha esetleg valahová kikerül egy munkám, akkor az ember pillantása elidőzik rajta, igyekszik megérteni a gondolatmenetemet, az üzenetemet, miközben önreflektál, még ha nem is feltétlenül veszi észre. Hiszen a feldolgozás folyamatához saját múltját, jelenét és jövőjét tudja felhasználni. Ezeken túl gyerekkorom óta lenyűgözött a grafikák, újságok, plakátok és szépművészeti alkotások befolyásoló ereje, és szeretnék én is munkáimmal egyfajta identitást kialakítani, amely elmélyedést igényel, mégis követhető.
Milyen alapszakon végeztél és honnan érkeztél a METU-ra?
Az érettségi bizonyítvány megszerzése után két dolgot tudtam biztosan, hogy alkotni szeretnék, ezt pedig egy komoly intézményben tenném, ahonnan akkori fejemmel nézve könnyű lehetne az elhelyezkedés. Így tehát a BME- ipari termék- és formatervező mérnök, az ELTE - pszichológia, illetve a CORVINUS - tájrendező és kertépítő mérnök szakokra jelentkeztem, melyek közül az elsőként megjelölt terméktervező szakra kerültem. Ezen érdeklődési köreim nem sokat változtak az évek során, hiszen a diplomatémám is például pszichológiai témájú volt.
Miért ezt a szakot választottad?
Az Ipari termék- és formatervező szak keretein belül lehetőségünk adódott néhány grafikai alapismeret elsajátítására. Csomagolástervezés, dokumentációs folyamatok, logó és arculattervezés szerepeltek elsősorban a palettán, amelyek néha annyira magukkal ragadtak és otthonosan éreztem magamat bennük, hogy szépen kivirágozhatott a gondolat: innentől csak a grafikusi pálya érdekel. Természetesen gyermeki kíváncsiságom sosem hagyott alább, így például nagy álmom maradt azóta is a díszlettervezés, illetve nagyobb távlatokat szemlélve a fotózás, animálás is.
Mi inspirál?
Értékelem az apró dolgokat. A természet mindig megihlet, de akár a város zaja és tömege is képes magába szippantani. Szeretek megfigyelni és fotózni, pillanatok ragadnak meg igazán és ezekből táplálkozom. Inspirálnak mondatok, amiket valaki spontán, de annál szebben megfogalmaz, vagy vidékre hazautazva a csend, ami futás közben a földúton körülvesz.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Volt néhány fekete-fehér munkám, amik egyszerűségükkel néha többet mondtak, és nagyobb hatást értek el, mint a színekben gazdag alkotások. Ilyen volt a fiktív, Kontúr című kulturális magazinterv, aminél a hangsúlyt a borítókra, illetve a layoutra helyeztem, amelyek között több helyen párhuzam vonható. Például a logóban látható, kivágott kör, vagy éppen a hosszú ’Ú’ ékezetének visszaköszönése a fő- és alcímek között.
Az Ex libris könyvem egy saját magamat bemutató egyedi kiadvány, amelynek tematikáját néhány alapsémán, illetve fejezetre bontáson kívül teljes szabadsággal építettem fel. A könyvet festékszórt, stenciles illusztrációkkal díszítettem, amelyeket digitális technikával egészítettem ki. Ebben is szinte kivétel nélkül monokróm színeket használtam, amelyek által véleményem szerint mind a magamban, mind pedig a világban fellelhető kontrasztok és ellentétek a legerőteljesebben érzékeltethetők.
Ugyanígy, még egy Tipozóna című kiállításra készített plakátomat emelném ki, amelynek hívószava a fikció volt. A plakáton a Futura betűtípust dolgoztam át irracionális jelekből álló betűkoholmányokká, ahol minden betű a font jellegzetességeivel lett deformálva. A Fictura elnevezést kapta, amely alul az eredeti betűkkel szerepel, mögöttük pedig felsejlenek az amorf változataik.
Utolsóként pedig egy színes művemet is megemlíteném, amely kétrészes borítótervnek készült az Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai című könyvhöz. A tervezés során a japán grafikákból kiindulva alkottam meg a könyvterv alapsémáját: belül szürkészöld, ódon hatású, elegáns lapok adják vissza a naplóhatást, kívül pedig szintén a japán illusztrációkon megjelenő, függőleges feliratok jelenítik meg a szerző nevét és a könyv címét. A feliratokhoz a japán írásjeleket imitáló latin betűket terveztem, a grafikákon megjelenő tusrajzokkal pedig a könyv tartalmát kívántam előrevetíteni.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Az öt könyvből álló diplomamunkám a DISC személyiségtipológiát veszi alapul. Az elterjedt elméletet szerte a világban alkalmazzák munkahelyek, abból a célból, hogy a dolgozók minél hatékonyabban működhessenek együtt. Az ötből négy könyv (D, I, S és C) az alapvető viselkedéstípusokba, míg az utolsó (O) könyv a színes könyvek különböző fejezeteinek elméleti hátterébe ad betekintést. A könyvekben nagy szerepet játszanak az egyes típusokhoz hozzárendelt színek, a piros, a sárga, a kék és a zöld. A pszichológia iránti érdeklődésem mellett azért is választottam ezt a témát, mert véleményem szerint a DISC útmutatása egy markáns alapot képezhet önmagunk és mások megértésében, és az egymáshoz való alkalmazkodásban. Az infografika felé kacsintgató illusztrációkkal, a fotókkal, valamint a kézzel írt, magam gyűjtötte idézetekkel színesebbé és befogadhatóbbá kívánom tenni a feldolgozott szakirodalmat, amely eredetileg egy kevés vizuális elemet tartalmazó fekete-fehér olvasmány. Célom a könyv szétbontásával, és a szövegre reflektáló képi világgal, hogy a szakmai érdeklődésű embereken kívül a laikus személyek is érdeklődéssel tanulmányozhassák saját maguk és ismerőseik tulajdonságait, és elmerenghessenek azon, miben állnak igazi erősségeik, valamint milyen területeken fejlődhetnek még az életben.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Mielőtt idejöttem tanulni utólag visszagondolva fényévekkel voltam attól, hogy el tudjam képzelni, mi is valójában egy grafikus dolga, hogyan végzi jól a rábízott feladatot, hogyan maradhat hű önmagához, és miképp lehet egyszerre expresszív, egyéni, és kreatív, mégis igazodjon bizonyos keretekhez, elvárásokhoz. Még most is távol érzem magamat attól, hogy igazi magabiztossággal ugorjak neki egy-egy feladatnak, hiszen minden munka elkezdésekor a végtelen számú megoldási lehetőség szinte akadálynak is tűnhet. A METU-n az első félévemhez képest is sokat fejlődtem abban, hogy ne akadjak meg a munkafolyamat kezdetekor, hiszen a lényeg és a hangsúly a folyamatos tevékenységen van, a kísérletezésen és az állandó felfedezéseken, és néha szükséges úgymond kilépni önmagunkból, hogy külső szemmel is megtekinthessük saját alkotásunkat, persze ebben sokat segíthetnek a tanárok, szaktársak is.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
A sok egyéb pozitív hozadéka mellett az egyetemen nagyon jó közösség alakul ki a szaktársakkal és a tanárokkal egyaránt, és aki valóban zsigereiben érzi, hogy számára ez a jövő, és az életét úgy tudja leélni, hogy munka közben nem érzi, hogy dolgozik, akkor nem érdemes kihagyni ezt a hatalmas kalandot. Azért is használom a kaland szót, ugyanis a képzés alatt olyan kihívások elé kerültem, amiket élmény volt megugrani. Számomra az egyetem legértékesebb része az volt, hogy hatalmas szakmai tudással és tapasztalattal rendelkező tanárok vezettek minket a kezdetektől az adott projekt és egyben a mesterképzés végéig, mindemellett az órák felszabadult, könnyed atmoszférában teltek.
Hogy érzed magad friss(másod)diplomásként?
Úgy érzem, egy valós mérföldkő elé érkeztem. Letettem valamit az asztalra, és hogy mit kezdek vele, az csak rajtam múlik. Én pedig bizakodó vagyok.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
2020-ban ránk jár a rúd, de minden megoldható, ahogy az online oktatás is. Témavezetőm, Maczó Péter megbízható és folyamatos iránymutatásáért nagyon hálás vagyok, és a védést megelőző három előprezentáció alatt úgy gondolom, hogy maratoni távok lettek bejárva, de nem hiába. A védés Zoom meetingjére felkészülve, meglepően nyugodtan kapcsolódtam be, és nagyszerű élmény volt arról beszélni, ami egész félév alatt csiszolgatva, végül teljes egésszé kerekedett.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Nem tervezek egyelőre további tanulmányokat folytatni, bár hiányozni fognak a tanároktól kapott visszajelzések és építő jellegű kritikák. Belevetem magamat a munkába, egyelőre nem tudnék konkrétumokat megfogalmazni, de az biztos, hogy itt is a felfedezésen lesz a hangsúly. Szeretnék még rengeteget tanulni, akár a grafika rokonterületein is, és alig várom, hogy pár év múlva visszatekinthessek erre a pontra, amikor azon gondolkoztam, vajon hol fogok kikötni.
