„Számomra a legfontosabb, hogy a leendő alkotásaimmal élményeket adhassak át és érzelmekkel gazdagítsam az embereket.”
Krecs Eliza Animáció alapszakunkon diplomázott, az animációt nem munkának, hanem szenvedélynek tekinti.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Amióta az eszemet tudom, mindig a rajz állt hozzám a legközelebb. Kisgyerekként is elmerülve rajzolgattam még akkor is, amikor éppen nem volt adott a helyzet vagy a körülmény. Ebből kifolyólag lassan egyértelművé vált számomra, hogy a művészettel szeretnék a későbbiekben is foglalkozni. Azt azonban sokáig nem tudtam, hogy melyik is az az ág, ami a művészeten belül a legjobban érdekel. Az animációig sok kedves szón és bíztatáson keresztül jutottam el. Az egyetemen eltöltött éveknek köszönhetően ma már bizonyosan tudom, hogy ez az a szakma, amivel nekem foglalkoznom kell.
Miért ezt a szakot választottad?
Azért az animációt választottam, mert imádok történeteket, világokat kitalálni. Nagy vágyam volt, hogy megismerjem a módját a karakterek életre keltésének és valójában erről szól az animáció.
Mi inspirál?
Engem ezernyi dolog tud inspiráni, akár a közvetlen környezetemben is. Egy film részlet, egy zene, egy festmény a flon, egy izgalmas téma, egy mondat, vagy csak egy nagy séta, ezek köré nagyon érdekes történeteket lehet építeni.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Mindegyik egyetemi munkának megvolt a maga sajátos és különleges módja és tartalma, emiatt nem tudnék választani közülük. Azonban mégiscsak a diplomafilm projektet emelném, ki ahol a csapatmunka nagyon fontos tényező volt. Itt tapasztaltam meg igazán, hogy milyen is végig gyártani egy rövid animációs filmet.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomamunkámban egy füstifecske a főszereplő, aki az arab világból próbál eljutni Magyarországra. Vándorlása során különböző impulzusok érik, mind emberi és mind állati egyaránt. A film főként a dramaturgiára épül, egyre nehezebb és nehezebb akadályokon kell túljutnia a kismadárnak. A célom a különböző érzelmek feltörése az emberekben. A film azt érezteti, hogy az egész világ a madárka ellen van, de még sincs egyedül. Van valaki, akiben megtalálhatja az otthont.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Szerencsére jó rajzkészséggel érkeztem. Az animáció alapjait viszont már az egyetemen eltöltött évek alatt szereztem. Itt ismerkedtem meg a különböző animációs és vágó programokkal is. A szaktársaim közül is voltak sokan, akiktől sokat tudtam tanulni.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Számomra a legjobb, legfontosabb tapasztalatokat a szakmabeli tanárokkal való konzultációkban éltem meg. Általában saját tapasztalataikon keresztül mesélték el az animációval kapcsolatos információkat. Ezzel is mélyebbnél mélyebb betekintést kaphattam a filmiparról. Ezen felül sokféle animációs technikába is betekintést nyertünk, például ilyen volt a bábanimáció, a 3D és az én személyes kedvencem a rajzanimáció. Tehát az egyetemen rádöbbensz, hogy a sokrétű szakmán belül, melyik ágazat tartozik igazán hozzád.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Valóban nagyon friss, olyannyira hogy még el sem hiszem, hogy vége az egyetemen töltött három évemnek. Túl gyorsan ment az idő. De talán ami ezután következik lesz igazán érdekes.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Az aktuális helyzet tekintetében sajnos a mi évfolyamunknak nem állt módjában megtapasztalni azt az hivatalos, személyes záróvizsga helyzetet, amit a korábbi diplomázók éltek át. Azt azért elmondhatom, hogy így is bennem volt a vizsgadrukk, pedig otthon a kényelmes kanapémon zajlott le az egész vizsga. Így utólag jó lett volna, ha hasonló élményeim lettek volna a diplomavédést illetően, mint az eddigi diplomázóknak, de szerencsére zökkenőmentesen és sikeresen lezajlott a záróvizsgánk.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Szeretnék az animáció területén elhelyezkedni. Világokat, történeteket alkotni, mint rendező. Szerencsésnek gondolom magam abban a tekintetben, hogy végtelenül megszerettem az animációt és nem munkának, hanem szenvedélynek tekintem.
