„Az egyetemi időszak nagyon jó lehetőség, hogy megismerjük a saját határainkat, itt nincsenek rossz megoldások, és ha elakadunk az oktatók segítenek minket kimozdítani ezekből, akár a saját ötleteikkel.”
Kovács Veronika Tervezőgrafika alapszakunkon diplomázott. Hosszú úton jutott el a grafika világáig, de úgy érzi a plakáttervezésben mára már teljes mértékben megtalálta magát és a saját hangját. Corpus Cristi című munkája szerepelt a Magyarhangya plakátversenyén, diplomamunkája pedig a Szimpla kertben az OPLA. Diploma Transzformációk kiállításon is.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Már kisgyerekkoromban is szerettem rajzolgatni, édesanyám varrónő volt, ezért ruhákat terveztem, amiket ő megvalósított. Majd ilyen irányban is tanultam tovább és később ezen a területen is dolgoztam. Egy idő után úgy éreztem, hogy nem kötnek le a feladatok, nem mozgatják meg az agyamat. Olyan dologba szerettem volna belekezdeni, amihez nem csak a kreativitásomat használhatom, de a logikai érzékemre is nagyban szükségem van, ezt a tervezőgrafikában láttam meg.
Miért ezt a szakot választottad?
Egy véletlen folyamán keresztül keveredtem az egyetemre. Mindig úgy gondoltam, az élet több mindenre megtanít. Már 6 éve dolgoztam egy vállalatnál, amikor a kivonulás mellett döntöttek és ők segítettek nekünk az elhelyezkedésben. Akkor merült fel, hogy miért nem tanulok valamilyen művészeti képzésen. Egyetlen hetem volt a felvételi leadási határidőig és a METU-n éppen akkor volt egy nyílt nap. A tervezőgrafika volt, ami a leginkább megfogott, abban láttam a legtöbb lehetőséget. Lesz, ami lesz alapon adtam be a jelentkezésemet, de szerencsére felvételt nyertem.
Mi inspirál?
Nem tudok konkrét embereket vagy stílusokat mondani, akik/amik inspirálnak, mindenkitől lehet valamit tanulni. A tervezőgrafikában ez a szép, hogy a feladatokhoz mindig más és más stílust kell találnunk, ami a legmegfelelőbb hozzá. A munkáimra sem jellemző, hogy rájuk lehet mondani: “igen, ez olyan verás”. Kísérletezni szeretek, talán azokból születnek a legjobb dolgok, amikor nem tudatosan kezdünk bele valamibe, ami elindít minket a feladat megoldásában.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
A Kutyaszív című Mihail Bulgakov könyvhöz készített illusztrációk jelentették számomra az áttörést. Addig nagyon görcsösek voltak a munkáim. Maga a történet is eléggé elvont és komikus. Nem akartam én sem komolyan venni a grafikákat, nem azonnal értelmezhető dolgokat akartam készíteni. Emberi testrészeket és azoknak funkcióit ábrázoltam és néha félve mutattam meg ezeket az oktatómnak, hogy talán ezzel most túl messzire mentem, de igazából csak az én komfortzónámnak voltak merészek.
A legerősebb munkáimnak a plakátjaimat érzem, akármennyire is gondoltam úgy az elején, hogy nem szeretek plakátokat készíteni. Bakos István Hidegpulyka című filmhez készült plakátjának redesign-ját nagyon szeretem, a cigarettás dobozt is én készítettem és az első alkalom volt, hogy a betűket is bevontam a játékba. A Felkészültünk és Corpus Christi plakátok a karantén időszaka alatt készültek, lehet ezért lett mindkettőnek fontos szereplője a kenyér. A legkedvesebb számomra mégis az Identitás című plakátom, ahol egy depressziós ember egészséges és beteg személyiségét jelenítem meg. A legjobban viszont a METU 10-re készült plakát sorozatot szerettem csinálni, ahol azt jelenítem meg, hogy a művészet számomra kibontakozást jelent.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Mivel magamnak is beismertem, hogy a plakátjaim jók, ezért végül a diplomamunkám is ez lett egy kiadvánnyal kiegészítve. Sajnos a családon belüli problémák, amik később a gyerekek felnőtt személyiségére is nagy hatással lehetnek, nagyon kevés figyelmet kapnak. Nem volt jó kapcsolatom édesapámmal, ami depressziót okozott nálam és azokban az időszakokban vettem észre, hogy úgy viselkedem, ahogyan ő, amikor még gyerek voltam. Az Édesapámnak üzenem ezeket a fájdalmakat és a mögöttes dolgokat vizsgálja, ahol azt is bemutatom, hogy édesapám is sok mindennel küzdött. Mindezt úgy, hogy mások számára is értelmezhető legyen és akár a saját kontextusukban is bele tudják helyezni magukat, ezért egy szimbólumrendszer köré építettem fel. A plakátok pedig felhívják a figyelmet ezekre a problémákra és nem csak azoknak szólnak, akik problémákkal küzdenek ilyen dolgok miatt. Volt olyan oktatóm, aki még inkább értékelte utána, hogy jó a kapcsolata az édesapjával.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Teljesen a nulláról kezdtem, amikor jelentkeztem nem is értettem teljesen, miről szól a tervezőgrafika, de minél inkább beleástam magam, annál jobban megszerettem. Nagyon sok technikát kipróbálhattam, ami leginkább a kreatív látásmódomat mozdította előre, szakmailag pedig elég tudást szereztem, hogy most már elkezdjek a szakmában dolgozni. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam a fejlődésemről, de ebben nagyon sok munka van benne.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Megmaradtam annak, aki voltam. Soha nem éreztem, hogy valami rám van kényszerítve, vagy ha akkor úgy is éreztem, utólag be kellett látnom, hogy azok csak azért voltak, hogy kilépjek a komfortzónámból. Az egyetemi időszak nagyon jó lehetőség, hogy megismerjük a saját határainkat, itt nincsenek rossz megoldások, és ha elakadunk az oktatók segítenek minket kimozdítani ezekből, akár a saját ötleteikkel. Többször volt lehetőségünk részt venni workshopokon külföldi oktatókkal, érdekes volt megnézni, hogyan gondolkoznak más országokban.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Még valahogy nem érzem ennek a súlyát, talán mikor a kezemben lesz. Hajlamos vagyok kevésbé élvezni a sikereimet és máris a következő feladatra koncentrálni, mint ahogy mások örülnek neki, úgyhogy most próbálok ezen kicsit változtatni.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Sajnálom, hogy nem lehettünk ott személyesen, de szerencsére ezen kívül teljesen problémamentesen zajlott. Nagyon ideges voltam, mikor sorra kerültem, de amikor már elkezdtem beszélni, olyankor már nem tudok arra koncentrálni. A téma elég személyes volt, de megpróbáltam a személyesség helyett azokra a tervezőgrafikai elemekre felhívni a figyelmet, amiket alkalmaztam. A végén egy négy perces videóban levetítettem a kiadványt, teljes csöndben, hogy mindenki értelmezze a saját nézete szerint. A végén az oktatók pár másodperig nem tudtak megszólalni, de mindenkitől pozitív visszajelzéseket kaptam.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Most, hogy már van mögöttem ekkora szakmai tudás meg akarom ismerni a határaimat, ezért jelentkeztem mesterszakra, de mellette a szakmában is szeretnék már dolgozni. A nyáron szeretnék pihenni egy kicsit, mindenki számára megterhelő volt ez a szemeszter, de több pályázatra is adtam be munkákat.
