“Számomra a film a legkifejezőbb művészeti ág, melyben az összes többi ötvöződik, ezáltal kínálva végtelen számú lehetőséget.”
Hász Áron Képalkotás alapszakunk mozgóképkultúra és média szakirányának végzőse. Honti Ariánnnal közös Tinnitus című filmjét láthatjuk a XI. Bujtor István Filmfesztivál versenyprogramjában is, filmjükre szavazhatunk az Arany Blendén is, ahol a legjobb magyar előzetes díjáért versengenek az alkotók.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Gyerekkorom óta ott lebegett lelki szemeim előtt a filmes motiváció, de igazán csak középsuli végén és egy otthagyott egyetem elején jött a reveláció, hogy ebbe az irányba szeretnék orientálódni. Számomra a film a legkifejezőbb művészeti ág, melyben az összes másik ötvöződik, ezáltal kínálva végtelen számú lehetőséget.
Miért ezt a szakot választottad?
Részben a sokoldalúsága miatt. Főként az írás és a rendezés érdekel, de ezen a szakon számos más aspektusból is megismerhettem a szakmát elméleti és gyakorlati téren is.
Mi inspirál?
A jó filmek, a jó filmesek és a “filmes” szituációk a való életben.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Az abszolút kedvenc vizsgafilmem a doksi féléves volt, ugyanis nagy kedvelője vagyok az áldokumentumfilm műfajnak (mockumentary) és miután semmilyen értelmes, valós sztorit nem találtam, rájöttem, hogy inkább ki kéne találni egyet és igaziként prezentálni. Így született meg az “avizsgafilmnyomaban_avagyszorosekeadelfinek.mp4”.
Ebben az áldoksiban az alkotótársaimmal eljátszottuk, hogy dokumentumfilmet készítettünk a dokumentumfilmes félévre készülő dokumentumfilm készítéséről. A történetben igyekeztünk álláspontot foglalni, ha úgy tetszik kritikát megfogalmazni a műfajjal kapcsolatban. Fontos kiemelnem, hogy forgatókönyv alapján készült az egész, tehát színjáték.
Ezt a filmet mellesleg tengerbiológusoknak külön ajánlom, ugyanis fény derül benne az ezeréves rejtélyre, miszerint a delfinek szőrösek.
A másik vizsgafilm, amit fontosnak tartok az az utolsó vizsgafilmem, a “Tinnitus” volt, amit közösen írtam és rendeztem Honti Arián évfolyamtársammal. Az volt az első film, ahol szinte az egész produkció alatt vért izzadtunk és megértettük, mennyire kimerítő munka a filmkészítés. Egy posztapokaliptikus, misztikus sci-firől van szó, ahol egy semmiből megjelenő rejtélyes, erős hang teszi tönkre a társadalmat.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomamunkám (amely sajnos még mindig csak félkész a koronavírus-járvány miatt) a The Mortsafe című angol, viktoriánus korban játszódó filmdráma. Egy apa-fiú sírrablópáros éjszakai munkáját mutatja be, amikor a kiszemelt sír ásásakor megtalálják az ott nyugvó nő naplóját. Ezután felváltva dolgoznak és olvasnak fel belőle (ezáltal közelednek szimultán fizikailag és érzelmileg is a halott nő felé). Azért ezt a témát választottam, mert mindig is érdekelt milyen párbeszédek hangozhatnak el két sírrabló között munka közben, akik már teljesen empátia nélkül űzik a “szakmájukat”, valamint milyen hatásokra lenne szükség, hogy visszatérjen beléjük a már rég elveszett emberségük.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Az itt töltött éveim alatt értettem meg a filmkészítés és filmgyártás működését és buktatóit. Ezenfelül rengeteg olyan embert ismertem meg, akiktől tanulhattam és akikkel együtt dolgozhattam.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Számos érv szól a METU mellett, de főként a hasonló beállítottságú emberekkel való közös munka az amit itt biztosan megkaphat és én ezt tartom a legfontosabbnak.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Megnyugodva, de nyugtalanul.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Rendhagyó módon nekünk ez online történt (a koronavírus-járvány miatt), így én például külföldről védtem a diplomám. Ennek ellenére kellemes élményként maradt meg, és talán picit szomorúként is, mivel ez volt az utolsó hivatalos értékelésünk.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Elsősorban a diplomafilmemet szeretném befejezni, ugyanis rendkívül sok munka és áldozat van benne az egész stáb részéről, ezt pedig nem szabad veszni hagyni még a jelen körülményeket tekintve sem. Az pedig, hogy ezután mit hoz a jövő nem tudhatom, de remélem egyszer majd nagyjátékfilmet. Meg világuralmat.
