"Mások számára életteret alkotni elképesztően nagy élmény. Nem beszélve arról, hogy ezzel milyen mértékben gyakorolhatunk hatást egymásra."
Gráf András Környezetkultúra alapszakunkon diplomázott 2020-ban. Munkájában erőteljes elméleti megalapozottsággal merült bele egy nem hagyományos múzeumi tér újragondolásába.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Mások számára életteret alkotni elképesztően nagy élmény. Nem beszélve arról, hogy ezzel milyen mértékben gyakorolhatunk hatást egymásra. Persze az ilyen magasztos gondolatok mellett le kell szögeznem, hogy imádtam a Sims-ben házakat építeni.
Miért ezt a szakot választottad?
Törekszem arra, hogy mindent interdiszciplináris szempontból közelítsek meg. Az építészet önmagában véve is több művészeti ág határterületén mozog, azonban a Környezetkultúra jelző még ennél is ígéretesebbnek hatott.
Mi inspirál?
Egyre inkább azon kapom magam, hogy egyszerű, hétköznapi szituációkból merítek ihletet. Akár saját életemből, de gyakran megfigyelések kapcsán. Abban az esetben, ha művészeti ágat kellene mondanom, a zenét emelném ki. A zene, mint művészeti ág egy olyan átirata az életnek, amiből bármely képzőművész bátran inspirálódhat anélkül, hogy elvesztené integritását.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
A legszórakoztatóbb munkák az első évben születtek, amikor a tervezett téri szituációkra, elemekre még nem aggattuk az ’étterem’ és ’co-working’ stb. címszavakat. Azonban pont ezért a diplomamunkám a legkedvesebb számomra. Ez áll hozzám a legközelebb, ez kapta a legnagyobb figyelmet, így ebből is tanultam a legtöbbet.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Szakdolgozatomat A tér emberre gyakorolt pszichológiai hatása címmel írtam, és szerettem volna kutatásaimat anyagi formába önteni. A diplomamunkám az Eszménytár nevet viseli, amely végső soron egy múzeum, ahol gondolati síkok térbeli absztrahációkként jelennek meg. Ezek interpretációját segítve az eszményhez köthető szobrokat helyeztem el az egyes kiállítótermekben. El akartam határolódni a hagyományos tervezési feladatoktól, és úgy éreztem, hogy itt még van lehetőségem elrugaszkodni a valóságtól, és valami merőben mást alkotni. A munka lényegét az jelentette, hogy meg is alkossam ezeket a tereket annak érdekében, hogy jelen legyek és kísérletezhessek a fényekkel, formákkal.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Nem hinném, hogy alapszakon a nyers szakmai dolgokat volna érdemes erőltetni. A hallgatóknak mindinkább arra kell törekedni, hogy saját magukat felfedezzék, ebben viszont számomra három tanárom is rengeteget segített. Többször is elbizonytalanodtam az iskolát illetően, azonban amikor Gulyás Péter, Pintér Márton, valamint Zobor László társaságában voltam, mindig azt éreztem, hogy jó helyen vagyok.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Sok változáson ment keresztül az iskola az utóbbi pár évben. Csakúgy, mint én, talán a METU is kereste önmagát, de a tanári kar minősége, és a célok tisztázása nagyon sok lehetőséget rejt magában.
Hogy érzed magad a frissdiplomásként?
Azt hittem, hogy utána minden más lesz, de kiderült (mint mindig), hogy nem. De hogy egy egyértelmű választ is adjak, leginkább boldog vagyok.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Érdekes szituáció volt egy képernyőnek közvetíteni az elmúlt évek munkáját, tapasztalatait, azonban felemelő érzés volt ezt kiadni magamból. Magamat is sikerült meglepnem vele.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Egyelőre nem jelentkeztem mesterképzésre, mert szeretnék egy rövid időre jobban elmerülni a való életben és tapasztalatokat szerezni. Örömmel hallottam azonban, hogy az ELTE-n sikeresen megalakult az Ember-Környezet Tranzakció intézet, amely ott szerepel a további terveim között.