"A tervezőgrafikában megtaláltam, hogyan tudom kombinálni a számomra legfontosabb vizuális kifejezőeszközöket."
Anett Tervezőgrafika mesterszakunkon diplomázott. Alapszakos diplomamunkáját az Analysis kiállításon lehetett látni, díjat nyert a műtárgy.com által fiatal pályakezdő képzőművészek számára kiírt pályázaton. Kiállított a Petőfi Irodalmi Múzeum Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából rendezett programján, a Graphic Passage-on, valamint a GRAP-ban is.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Őszintén, még soha nem jutott eszembe, hogy mással kellene.
Miért ezt a szakot választottad?
Nagyon fontos számomra a szakirányom, az alapképzés után szinte csak a művészkönyvek (2014 óta tagja vagyok a Magyar Művészkönyvalkotók Társaságának, akikkel volt lehetőségem itthon és külföldön egyaránt kiállítani, nagy megtiszteltetésnek érzem ezt.) és a képzőművészeti alkotások inspiráltak, szerettem volna bővíteni a palettámat. A tervezőgrafikában megtaláltam, hogyan tudom kombinálni a számomra legfontosabb vizuális kifejezőeszközöket. Valamint képgrafika szakirányos hallgatóként fontos számomra a munkám során a manualitás.
Milyen alapszakon végeztél és honnan érkeztél a METU-ra?
Képi ábrázolás alapszakon végeztem a METU-n (akkor még BKF), aztán két év kimaradt és dolgoztam, de azt éreztem, hogy még mindenképpen tanulni szeretnék. A volt csoporttársaim előbb ráeszméltek a METU mesterszakára és ők ajánlották.
Mi inspirál?
Minden, ami érzelmileg hatni tud rám, a családom, barátaim, az életem bármely történése, lehet ez az éppen a kiabáló szomszédom, vagy egy idegen az utcán, de lehet ez egy könyv vagy egy másik alkotó. Mindenképpen a hatás a lényeg. Általában a dolgok gondolatiságából indulok ki.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Nagyon sokrétűek voltak a projektjeink, szerencsére. Szerettem a plakáttervezéssel kapcsolatos feladatainkat, a sokszorosított grafikai feladatokat és persze a könyvtervezéseket.
Az első szemeszterben volt egy feladatunk, Gábor Imre tanár úr óráján, Üzenet hívószóval, egy szabadon választott üzenetet kellett három képi elemmel kifejezni, valamelyen sokszorosított grafikai eljárás felhasználásával. Az én üzenetem a Jézus szeret téged volt, nem feltétlenül ennek a szoros vallási megközelítése, hanem inkább a panelházak falára fújt verziója foglalkoztatott. Egy döglött halat nyomtattam le monotípiaként, a hal, mint motívum a hívők és Jézus viszonyára utalva, a többi krisztusi jelképet pedig linóból metszettem ki.
A harmadik félévben volt két könyv munkám is, ami később elindított a diplomamunkám grafikai megfogalmazásában.
Az egyik szintén Gábor Imre tanár úr vezetésével volt egy CD booklet, ahol én John Frusciante első duplalemezes szóló albumát a Niandra Lades and Usually Just a T-Shirt (1994) címűt dolgoztam fel. A dalszövegeket kézzel írtam, ezzel és a kollázsszerű illusztrációkkal próbáltam meg kifejezni a dalok hangulatát. Majd a két bookletet egy kétoldalról nyíló könyvvé kötöttem.
A másik a Beszélsz itt zöldségeket című könyvem volt Ducki Krzysztof tanár úr óráján. A feladat egy személyes szakácskönyv elkészítése volt, ahol én nem a főzésre koncentráltam, hanem a konyhában zajló beszélgetésekre. Az illusztrációimat saját fotóim és zsírkréta rajzaim kombinálásával hoztam létre, a címeket pedig betűnyomdával készítettem. Minden oldalon megjelenik a főzés kezdetének, valamint a beszélgetés végének időpontja és a beszélgetés szerintem legfontosabb részletei.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Egy személyes hangvételű könyv a nagymamám életéről és emlékére. Ezen keresztül egy önértelmezés is, valamint a kollektív és személyes emlékezés közötti kontraszt vizsgálata. Mindenképpen személyes témát szerettem volna feldolgozni diplomamunkámként. Arra gondoltam, hogy nagyban meghatároz engem nagymamám emléke, már a személyes szakácskönyvembe is sok helyen belefoglaltam ezt a gondolatot, akkor még nem feltétlenül tudatosan. Szerettem volna kifejezni, hogy szerintem fontosak a személyes történetek és a tudás, amit másoktól kapunk, akár tudatos ennek átadása, akár véletlen vagy öröklés kérdése.
A könyv kapcsán Hertelendy Amanda készített egy rövid animációt.
Fontosnak tartom annak lehetőségét, hogy együtt dolgozzak másokkal, más vizuális műfajban. És természetesen örülök, ha mások látnak a munkámban, témámban lehetőséget arra, hogy ezt feldolgozzák saját szemszögükből. Az animáció szintén kollázs jellegű, akárcsak a könyv, az elkészítéséhez pedig az én anyagaimból, grafikáimból, gyerekkori rajzaimból válogattunk. A szövegek nagy része szintén a könyvből származik és én olvasom fel azokat. Köszönöm Hertelendy Amandának, hogy elkészítette ezt az animációt, és látta a munkámban, amit láttatni szerettem volna!
„Izgalmas lehetőség volt kipróbálni, milyen is egy ennyire személyes művészkönyvet adaptálni filmként. Részben a privát jellege miatt volt kihívás, hiszen meg kellett benne találni azokat a kapcsolódási pontokat, amik számomra is elérhetőek vagy egyetemesek. A gyártás során egy kevert technika mellett döntöttem, mivel szerettem volna megtartani az eredeti analóg fotókat, ezért a digitális papírkivágásos animációt választottam ehhez. Mindenképp használni akartam Anett gyerekrajzait is, aminek a hatását pedig digitális rajzanimációval keltettem életre." Hertelendy Amanda
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Nagyon jó tanároktól tanulhattam, akiknek sokat köszönhetek, segítettek az útmutatásban, hogy mik az erősségeim és gyengeségeim. Sokkal bátrabban merem az érzéseimet, benyomásaimat és véleményemet kifejezni vizuálisan, mint előtte. Biztatást kaptam a kísérletező attitűdre, ami azt hiszem sokban hozzájárult a szakmai fejlődésemhez. Továbbá a grafika műhelyben sok technikát kipróbálhattam (például, litográfia, szita, hidegtű, monotípia) ha csak tehettem ott voltam. A Bükki Művésztelep is nagyon inspiratív és termékeny volt, sokszínű feladatokban és technikákban próbálhattuk ki magunkat. (Én például kipróbálhattam a cianotípiát, amivel a mai napig is kísérletezem.)
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Hát először is, hogy kösse fel a gatyáját. Nem volt könnyű ez a két év, de teljesen megérte. Úgy érzem rengeteget fejlődtem szakmailag és személyiségemben egyaránt. Nagyon sok inspiráló feladat és tanár volt ebben a segítségünkre. Továbbá sokszor biztosítottak lehetőséget számunkra kiállítani és pályázni. (Például, Lengyel Filmtavasz, Petőfi Irodalmi Múzeum, METU Tápláléklánc, stb.)
Hogy érzed magad friss(másod)diplomásként?
Még nagyon friss az élmény. Tudom, hogy még sokat kell tanulnom és szeretnék is. Meg persze örülök a diplomamunkám fogadtatásának. Fontos nekem, hogy jelentsen valamit mások számára is.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Borzasztóan izgultam, mint minden szereplés előtt. A munkámban bíztam, csak azt reméltem, hogy ezt el is tudom mondani úgy, ahogyan azt előtte elképzeltem. Azt hiszem ez sikerült, úgyhogy összességében jó élmény volt. Nagyon sokat jelentett a barátok és tanárok biztatása. És jó volt látni a többiek prezentációit is, év közben erre kevésszer volt lehetőségünk, szerintem sok szép munka született.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Még nem igazán ocsúdtam fel. Elsősorban szeretnék még tanulni, azt még nem tudom milyen keretben. Valamint szeretném folytatni a munkát szabadúszóként, könyvekkel, ahogyan azt a suli mellett is tettem, úgy hogy mindenképp maradjon időm és energiám a saját projektek megvalósítására. Sok ilyen van most a fejemben. Az Amandával való közös munkát és projekteket sem szeretném abbahagyni, örülök, hogy animációként feldolgozta a történetemet. Főleg, hogy így. De azért izgulok is, hogy mennyire lesz nehéz megszokni a suli nélkül.
A fotókat készítette: Márián Gábor