„Sokszor dolgoztunk csapatban, ezek voltak számomra a legemlékezetesebbek, ezeket a feladatokat nem is a végeredmény miatt szerettem, hanem azért, mert nagyon jól szórakoztunk a folyamat közben.”
Csillik Petra Televíziós műsorkészítő alapszakunkon diplomázott. Másodévesként részt vett az On Air – A magyar televíziózás hőskora című interjú sorozat készítésében. Imád kísérletezni, diplomamunkáját a vírushelyzet inspirálta.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Valahogy mindig is ebbe az irányba mentem. Kiskoromban, amikor a konyhában segítettem anyukámnak, beállítottam a kamerát és főzőműsorosat játszottam. A barátnőimmel dalokat írtunk a játszótéren, kereszttesómmal fotózásokat tartottunk, videót vagy filmet forgattunk az udvaron. Média faktos voltam, suli rádióztam, színészkedtem, elkezdtem egy vidéki tévénél dolgozni, minden egymásból következett. Mindig olyat csináltam, ami érdekelt és végül ide futott ki.
Miért ezt a szakot választottad?
Ezt éreztem a leginkább közelinek ahhoz, amit csinálni szeretnék. Nemcsak a tévézésről tanultunk, a filmes iránnyal is foglalkoztunk, szóval mindenbe belekóstolhattam, ami érdekelt.
Mi inspirál?
Ha visszagondolok az egyetemi feladatokra, akkor nagyon sokszor veszek elő emlékeket, leginkább a gyermekkoromból. De ami a leginspirálóbban hat rám, az talán a határidő. Nagy álmodozó vagyok, de az idő az, ami felébreszt. Amikor jön egy határidő, akkor érzem igazán, hogy most már csinálni kell, akkor égek maximum lángon, csak arra koncentrálok, így talán akkor veszem észre leginkább azokat a dolgokat, amik inspirálhatnak a megoldandó feladat kapcsán, legyen az egy szín, hangulat, ember.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Mi sokszor dolgoztunk csapatban, ezek voltak számomra a legemlékezetesebbek. Ezeket a feladatokat nem is a végeredmény miatt szerettem, hanem azért, mert nagyon jól szórakoztunk a folyamat közben. Ami talán a legjobban összehozta a csapatunkat, és sokszor emlegetjük, az Kardos Sándor tanár úrral egy stúdiógyakorlat óra volt. Csináltunk egy kihallgatás sorozatot, és hétről hétre új jelenetet írtunk egy bérházban történő bűncselekményről. Ebben mindenki részt vett íróként, szereplőként, operatőrként, rendezőként, vagy vágóként. Még a tanár úr is bevállalt egy szerepet. Az utolsó jelenetnek ő volt a főszereplője, amiben Papp Gézát, az alvilági bűnözőt alakította.
Volt, hogy kitaláltam, hogy elhagyok egy 500-ast a Roni Abc-ben totál feltűnően, mert kíváncsi voltam, hogy visszaadják-e. Akkor csináltunk életünkben először rejtett kamerás felvételeket, legalábbis próbálkoztunk Dombi Dia csoporttársammal, akivel volt szerencsém többször együtt dolgozni, kísérletezni. Szintén vele közösen forgattunk egy riportot Fecske Lászlóról, Fecskéről, aki az ő egyik kedves barátja. Nagyon jó hangulatú forgatás volt, a vágás is egy pohár borral kezdődött.
De amit nagyon szeretek az a szinkronizálás, amit néha megpróbálok a feladataimba is belecsempészni. Az első ilyen szinkron kísérletem a felvételi filmemben volt akkor több cipőt szinkronizáltam, most a karanténos házik kapcsán a felvételi filmemből két karaktert, Bob és Bobeket, a pingvines mamuszaimat újra elővettem, kicsit keretbe foglalta a tanulmányaimat, mert talán ez volt az utolsó házi feladat, amit az egyetemen csináltam.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomafilmem egy szkeccsfilm, amit a koronavírus inspirált. Ebben az évben lehetőségünk nyílt arra, hogy a vírus inspirálta filmekkel is vizsgázhassunk. Mivel nekem nem voltegy kiforrott könyvem, amit szívesen leforgattam volna, ezért én ezt a lehetőséget választottam. Minden konzultációra másik ötlettel mentem, végül az utolsó szakkonzultációra 2 karantén filmes ötletet vittem, mindkettőt szerettem volna megvalósítani, és végül arra gondoltam miért ne lehetne a kettőt egyben, ebből született a Kórkapcs. A filmem 5 különböző részből áll, amik történetük szempontjából nem kapcsolódnak egymáshoz: 2 rövid reklám, egy WS Teleshop, egy Szomszédok sorozat részlet és egy népmese. Ezeket helyeztem egymás mögé vagy éppen daraboltam szét, mintha valaki kapcsolgatná a televíziót, illetve teletexttel és nem saját alkotásokkal is kiegészítettem, hogy még inkább visszaadja a kapcsolgatást. A filmben azt szerettem volna bemutatni, hogy minden erről szól, így mindegyik elemének a témája a vírus és a karantén. A vírus miatt nem tudtam, hogyan oldom meg a szereplőket és a stábot, hiszen nem Budapesten töltöttem az elmúlt időszakot. A családom, a barátaim és a kollégáim hatalmas segítségemre voltak a film elkészítésében, gondolkodás nélkül mindenben támogattak, ami egy fantasztikus érzés volt. Ők alkották a stábomat, a mese rajzait, az operatőri feladatokat, a helyszínt is sokszor ők biztosították és még szerepeltek is, amit pedig álomban nem gondoltam volna. Összességében egy tök nagy móka volt ennek a filmnek az elkészítése, hiszen többféle stílusban írhattam, kipróbálhattam magam minden munkafolyamatban és tesztelhettem, hogy mit tudok kihozni egy ilyen új helyzetben, néhol telefonnal, csomagolópapírral és amatőr szereplőkkel.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Nagyon jó kapcsolatokat építettem mind a tanáraimmal, mind a csoporttársaimmal. Azt gondolom, hogy csoporttársaimmal szakmailag évek múltán is segítjük majd egymást. Illetve több gyakorlatot szereztem az interjúk és riportok készítésében. Másodévben az On Air – A magyar televíziózás hőskora című interjú sorozat erre egy jó lehetőség volt. Ugyanakkor az elmúlt években rájöttem, mik a gyengeségeim és mik az erősségeim és felfedeztem azt, hogy mennyire szeretek írni, még ha helyesen sokszor nem is megy.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Szerintem azért érdemes ide jelentkeznie, mert azonos érdeklődésű emberekkel fog találkozni, akik biztosan inspirálják majd és fejlődni fog ezáltal. Mindemellett egy jó tanári gárdát fog megismerni, akikhez bármikor fordulhat.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Úgy érzem, valami új kezdődik, de nagyon várom!
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
A vírus miatt nagyon különleges volt, hiszen a Zoom-on keresztül vizsgáztunk. Az izgulás bennem volt, de amennyire tartottam tőle, annyira jól sikerült. Furcsa volt, hogy egy laptop előtt történt. Amikor kisebb voltam valahogy nem a nappaliban képzeltem ezt az eseményt. Azért próbáltam megadni a módját és felöltöztem szépen, hogy az érzés meglegyen.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Most beindult az élet körülöttem, részt veszek néhány kisebb projektben, ahol forgatókönyvet fejlesztünk, ezek a közeljövőben aktuálisak. Illetve szeretném befejezni az egyik filmemet, amit már egy jó ideje elkezdtem. Az álommunkám megtalálását is mostanra tűztem ki és még tanulni is szeretnék, mert abban nincs megállás.
