“... tapasztalataikból építkezve, sokszor a saját hibáinkból tanulva tudtunk szakmailag fejlődni és megtalálni a saját stílusunkat.”
Forsman Fanni Sylvia a METU Média design alapszakán diplomázott, és jövőbeli tervei között szerepel az Animáció mesterszak elvégzése is. A pályaválasztás előtt szerencsére nem sikerült eltántorítani őt a kreatív pályától, a Média designt a szak sokszínűsége és szabadsága miatt választotta.
Miért ezzel a területtel foglalkozol, miért ezt a szakot választottad, mi inspirál?
Kisgyerekként is nagyon szerettem a különböző kreatív elfoglaltságokat és imádtam kísérletezni, természetesen anyukámat olykor őrületbe kergetni a legkülönbözőbb, a háztartásunkban fellelt dolgokból való barkácsolással. Az őrült alkotási mánián felül mindig is az életem szerves része volt a művészet. A szüleim ugyanis zenészek, így már egész pici koromban a kulisszák mögül nézhettem és hallhattam operákat, színdarabokat. Ezzel betekintést nyerhettem egy olyan világba, ami megalapozta az érdeklődési körömet. Valahogy mégsem lett belőlem se zenész, se balerina. Az iskolai évek alatt eléggé eltávolodtam a művészeti irányultságú tevékenységektől, sajnos a tanáraim is inkább lebeszélni akartak a művészeti pályáról és rábeszélni egy “valódi” szakmára, ami ekkoriban az ügyvédi és mérnöki pályát merítette ki. Persze mindez érettségi után egy óriási pánikba és rengeteg megválaszolatlan, karrierrel kapcsolatos kérdésbe torkollott. Egy év kihagyás és munka után újra elkezdtem művészettel foglalkozni: leginkább fotózni. Ekkoriban még nem volt tudatos tervem a jövőre, abban viszont biztos voltam, hogy nagyon szeretném folytatni a kísérletezést, persze immáron nem a háztartásom eszközeivel, hanem különböző művészeti médiumokkal, ugyanakkor nem szeretnék még egyelőre egy művészeti ágnál letáborozni. A szak sokszínűsége volt az, ami igazán megfogott ekkoriban, és leginkább válaszokat adott a 19 éves, Nagy Betűs Életben elveszett Fanninak.
Mi inspirál? Leginkább az emberi történetek és azok sokszínűsége. A barátaim szerint szeretek túl sokat gondolkodni, belemerülni a részletekbe. Azt hiszem pontosan ez kíváncsiság az, ami igazán inspirál: bepillantani a kulisszák mögé, elgondolkodni a mögöttes tartalmakon. Főként azon, hogy mennyi különböző narratívája van a mindennapi életünknek, mennyire sokféleképpen látjuk a világot. Mindez sokszor mélyebb, elgondolkodtató, ugyanakkor humoros tónust is adhat egy-egy alkotásnak.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Azt hiszem az egyetemi évek során nagyon megszerettem vizuálisan történeteket mesélni. Nagy kedvenceim közé tartozott az Elevatorobia című 3D animációm, ami a legelső mozgóképes alkotásom volt. A történettel a mindennapos lift-beli kínos csendet szerettem volna parodizálni. Nagy kihívás volt a projekt, mivel ekkor kezdtünk el animálni 3D szoftverrel, így teljesen ismeretlen terepen alkottunk. Nagyon izgalmas volt a folyamat, ahogy a skicceimből sikerült mozgóképes alkotást létrehozni. Nagyon szerettem az adott témára, kulcsszavakra épülő projekteket, mint a Loop projektet, aminek egy soha véget nem érő, újra és újra lejátszódó történetet kellett elmesélnie. Így jött létre a Kapcsolj c. alkotás, ami egy lépcsőház kapcsolójáért vívott örökös harcot mutat be fél percben. Komplexebb feladataink közül egy projection mapping projektet emelnék ki, ami a The Kiss névre hallgat. Választott tárgyra kellett vetítenünk animációt, ami nálam egy saját tervek alapján készült szoborra történt, egy csókjelenet absztrakcióját bemutatva.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomamunkám a When I Get Home címre hallgató 3D animációs rövidfilmem. Nagyon szeretek élettörténeteket hallgatni, inspirációt meríteni belőlük. Ezúttal a saját életemből kiragadott témával szerettem volna foglalkozni, aminek absztrakciójaként született meg a diplomafilmem ötlete.
Régóta foglalkoztat az otthon motívuma az ember életében, ezzel kapcsolatban pedig számos kérdés vetődött fel bennem: Mi történik egy olyan emberrel, aki mögött nincs egy biztos, támogató otthoni közeg? Hogyan pótoljuk ennek a hiányát? Ha képesek is vagyunk erre, milyen út vezet el idáig? A film egy otthonát vesztett karakter történetét mutatja be, aki már nem tud visszatérni a kiüresedett otthonába, így megkezdődik egy intenzív lelki útkeresési folyamat, ami az előbb említett kérdésekre is reflektál.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Olyan kreatív technikákat sajátíthattam el, amire tudok a jövőben is szakmailag építkezni. Segített szinte a nulláról indulva művészpalántát faragni magamból és megtalálni azt a művészeti irányt, amiben igazán ki tudom bontakoztatni a kreativitásom.
Mit jelent számodra az alkotóegyetem jellege a METU-nak?
A gyakorlati órák fontosságát, a kisebb csoportokban megtartott kurzusokat, ami hozzájárult az egyéni igényeinkre való összpontosításhoz és a problémáink megoldásához.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Mindenképp azt a szabadságot emelném ki, amit a különböző kreatív projektek megvalósításakor kaptunk a tanárainktól. Sosem éreztem úgy, hogy az ötleteim a tanáraim elképzelése szerint lettek volna alakítva, inkább tapasztalataikból építkezve, sokszor a saját hibáinkból tanulva tudtunk szakmailag fejlődni és megtalálni a saját stílusunkat.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Szeretnék egy kicsit pihenni, feltöltődni, hagyni, hogy leülepedjen a diplomázás intenzív időszaka. Egyelőre szeretném fejleszteni magam. Bár egy jó alapot adott a 3 év Média Design, úgy érzem, hogy még van hova fejlődni, finomhangolni az eddigi tudást. Animációs filmrendezéssel szeretnék foglalkozni a jövőben. Szakmailag tapasztaltabban és egy kicsit bölcsebben pedig szeretnék jövőre nekivágni az animáció mesterképzésnek.
Tedd meg karriered következő lépését a METU alapképzésén - ismerd meg Média design BA képzésünket!