“... egyre nagyobb szükség van olyan helyszínekre, ahol még együtt lehet gondolkodni, ahol kritikát lehet megfogalmazni, ahol el lehet képzelni valami újat, valami mást és ezt el is lehet kezdeni megvalósítani.”
Balkó Dorottya Annamária a METU Fotográfia alapszakán diplomázott, és elmondása szerint a középiskolai “buborék” után itt végre kinyílt előtte a világ, minden aspektusát kihasználta a METU Alkotóegyetem jellegének. A jövőben olyan interdiszciplináris projektekben szeretne részt venni, amelynek közösség- és gondolkodásformáló hatása is van.
Miért ezzel a területtel foglalkozol, miért ezt a szakot választottad, mi inspirál?
Kezdetben azért választottam a fotózást, mert már gimnáziumban elkezdett érdekelni, mint eszköz bizonyos gondolatok megfogalmazásához. Az egyetemi közegben – amellett, hogy értőbben kezdhettem el használni ezt a médiumot – arra is ráéreztem, mennyire jó és fontos sok helyről inspirálódni; más vizuális művészeti ágakból, irodalmi alkotásokból vagy épp a természettudományokból. Emiatt igyekszem minél több kiállításra eljutni, előadásokat hallgatni, cikkeket olvasni, és így folyamatosan követni a kulturális színtér eseményeit.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
2020-ban a tavaszi félévünkben kaptuk meg Gerhes Gábortól a Karakter-tanulmány feladatot. A Magyarországon épp ekkor kirobbanó járvánnyal és az elrendelt karanténnal hosszú, embert próbáló időszak kezdődött mindenki számára, és ez természetesen – mint ahogy az élet összes területét – a kreatív gondolkodást is befolyásolta, átalakította. Annak ellenére, hogy kezdetben nagyon nehezen kapcsolódtam rá erre a feladatra, egy év távlatából is azt gondolom, hogy az egyik olyan munkám lett, ami a terápiás jellege miatt nagyon meghatározó számomra. A világtól való elzárkózás teljesen új alkotói munkafolyamatot igényelt, egy "képzeletbeli" karakternek való beöltözés, a vele való játék pedig visszaadott egyfajta belső szabadságot.
Ugyanebben az időszakban a személyes életemben történt fájdalmas események hatására egy kicsit "lassabbá", elmélyültebbé váltak bizonyos projektjeim, ennek egy jó példája a Szélcsend című videó. Egy archív híradófelvétel újraszerkesztésével készítettem el a munkát, eredetileg a Szabó Dezső által kiadott 4:33 című feladatra, később azonban egy fontos részévé vált a diplomaprojektemnek is.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Erős, személyes indíttatásból született a projekt. Édesanyám textilgyári munkás volt egészen a rendszerváltásig, amikor sok más gyárral együtt az ő munkahelyét – és vele együtt a teljes szakmáját – is felszámolták. Miután erről az eseményről nem gyakran esett szó a családunkban, először az iskolában hallottam erről az időszakról, ahol azonban egy ünnepelt történelmi pillanatként tanították. Kialakult egy feszült ellentét aközött, ahogy édesanyám emlékezik ezekre az évekre, és ahogy nekem "átadták" ennek a hivatalos narratíváját. Így ez a kutatás-alapú projektem – ami az Ahol a fonal megszakadt... nevet kapta – azzal foglalkozik, mennyiben tudok a jelenben visszatalálni, rákapcsolódni a családom személyes tapasztalataira, örökségére.
A külön fejezetekbe szedett történetszálak újraértelmezéséhez az archívumot, mint logikai rendszert és mint az emlékezet kialakításának helyét, illetve az ellenfikcionalizálás módszerét használtam. A fikciót egy különösen izgalmas eszköznek találtam, hiszen egy, az emlékezetet "őrző" archívumon belül alkalmazva elsőre úgy tűnhet, mintha meghamisítaná az elbeszélt történet igazságát. Holott az archívumok sajátossága a bennük fellelhető hiány, tehát szükségszerűen az itt képzett emlékezeti narratívák – így a hivatalosan elfogadott is – tartalmaznak fikciós elemeket, amelyek kiegészítik és egyben értelmezik is a múltat.
Az ellenfikcionalizálás során egyértelművé teszem, hogy a feldolgozott történeteket fiktív elemekkel egészítettem ki, amik nem meghamisítják a családom emlékezetét, hanem épp ellenkezőleg: számomra is hozzáférhetővé, értelmezhetővé teszik azt. A munka elsődleges megjelenési formájának egy weboldalt hoztam létre, amelyen keresztül bárki hozzáférhet és megismerheti ennek az elnémított emlékezetnek egy szeletét.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Talán a legértékesebb dolog, amire a három év alatt szert tehettem, az a kiszélesedő, árnyalódó gondolkodásmódom. Az arra való képesség, hogy különböző témákat összetetten, érzékenyen értelmezhessek, és a feldolgozásuk során a hozzájuk legmegfelelőbb médiumot/médiumokat találhassam meg. Mindenképpen kiemelném Pfisztner Gábor fotográfia szakelmélet óráit, ahol a felmerülő kérdések és a közös szövegértelmezések során egy biztos és inspiráló teoretikus háttér kialakítására nyílt lehetőségem. Úgy gondolom, ennek a fejlődő alkotói gondolkodásnak egy határozott megnyilvánulása lett a diplomamunkám, aminek kidolgozásában konzulensem, Pettendi Szabó Péter segített végig a kérdéseivel és tanácsaival, ezért pedig külön köszönettel tartozom neki.
Mit jelent számodra az alkotóegyetem jellege a METU-nak?
A hazai kulturális színtéren történő változtatások miatt is az látható, hogy egyre nagyobb szükség van olyan helyszínekre, ahol még együtt lehet gondolkodni, ahol kritikát lehet megfogalmazni, ahol el lehet képzelni valami újat, valami mást és ezt el is lehet kezdeni megvalósítani. Úgy gondolom, egy alkotóegyetem vállalja egy ehhez szükséges közeg biztosítását.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Elsősorban az oktatókból álló szakmai közeg miatt tartom nagyon fontosnak az itt eltöltött éveket. Rengeteget lehet fejlődni mellettük, és itt nemcsak a kiadott feladatokra gondolok, hanem az általuk képviselt alkotói magatartásra és sok éves tapasztalatra is. Én a gimnáziumi "buborék" után voltaképpen tőlük kezdtem el megtanulni, hogyan kell kreatív, gondolkodó, alkotó emberként folyamatosan figyelni és reagálni a körülöttem történő eseményekre, problémákra.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Az elmúlt három év alatt lehetőségem volt különböző művészeti fesztiválokon részt venni önkéntesként, illetve szakmai gyakorlatot is szereztem egy galériában. Ezek a tapasztalatok a hazai kulturális és művészeti élet szervezése felé fordították az érdeklődésemet, ezért mesterképzésen egy design- és művészetmenedzsment szakon folytatom tovább a tanulmányaimat. Hosszútávon szeretnék olyan interdiszciplináris projektekben részt venni akár szervezőként, akár alkotóként, amelyek közösségszervező és az iskolai tanulást kiegészítő céllal jönnek létre. Emellett a nemrég újra felfedezett, írással kapcsolatos ambícióimra is koncentrálni szeretnék.
Tedd meg karriered következő lépését a METU alapképzésén - ismerd meg Fotográfia BA képzésünket!