„A feladataink lényege az volt, hogy kibontakoztasd magad, a saját személyiségedet, ízlésedet, elképzeléseidet, álmaidat, viszont közben olyan ismereteket szerezz, amik mindezeket komplexebbé, illetve kifinomultabbá teszik, általuk pedig fantasztikus munkákat tudsz létrehozni, elképzeléseidet pedig megelevenítheted.”
Berta Gréta Animáció alapszakunkon diplomázott és az Animáció terület nagyköveteként képviselte az egyetemet ebben a tanévben.
Miért ezt a szakot választottad?
Apró korom óta furcsa módon kötődtem az animációs filmekhez, amellett, hogy imádtam beleélni magam a karakterek élethelyzeteibe, mindig is az érdekelt, hogy a különféle komponenseket hogyan készíthették el. A pszichológia iránti érdeklődésem miatt nagy figyelmet fordítottam a karakterek jellemfejlődéseire, cselekedeteire, emocionális viselkedéseire. Továbbá a manuális tevékenységek központi szerepet játszottak az életemben, folyamatosan kreatív feladatokkal foglalkoztam, gondolok itt a rajzolásra, festésre, gyurmázásra. Evidens volt számomra, hogy milyen pályán érdemes tovább mennem.
Hogyan fogalmaznád meg, miről szól a te területed?
Az animáció szak alapvetően arról szól, hogy a benned létrejövő álmok, vágyak, érzések, érzelmek, világok, történetek kivetüljenek animációs filmek formájában. Lehetőséget kapunk ezek megvalósítására, érzelmek és hangulatok másokkal való megértetésére, egy igazi "expressive", vagyis kifejező terület, ahol mindent képes vagy átadni a nézőnek, legyen szó akár a képi, vagy akár a hangi részéről.
Mi inspirál?
Mindig valahogyan az érzések által jöttek létre bennem különféle gondolatok, majd azután képek, és ezek által álomvilágok, amelyekben a mai napig el tudok merülni. Ahhoz, hogy új „ihletet” kapjak, ahhoz valamilyen nagy benyomásnak kell érnie engem, amely egy láncreakciót indít el, és teremtő személyiségű ember létemre mindig arra törekszem, hogy valamilyen pozitív lecsengése legyen egy gondolatnak, amelyek általában állatformát öltenek. Valamiért megnyugtatnak az állati alakok, akár ragadozó is lehet, például egy aligátor, kifejezetten a kedvencem Sobek, az egyik egyiptomi isten. Alapvetően úgy vélem, hogy minden emberi léleknek van egy állati kivetülete, egy „daemon”-ja, amely életre keltve pontosan olyan személyiségi jegyekkel és küllemi motívumokkal rendelkezik, mint maga az emberi forma. Ezen az elven akár minden egyes ember képes bennem egy gondolatot elindítani, csupán már akkor, ha csak megfigyelem az orrukat, pontosabban a formájukat, elkezdem elemezgetni és bekategorizálni, és innentől kezdve egy hozzá illő állatformát képzelek el, és a morfológiai jellemzői alapján karakterisztikát adok neki.
Melyik volt a kedvenc projekted és miért?
A báb- és díszletkészítés, továbbá az animáció elkészítése. Minden, amit megálmodtunk - világot, vagyis díszletet, a figurákat, vagyis bábokat - egytől egyig maximális precizitással és perfektcionizmussal tudtunk létrehozni, annak ellenére, hogy az animáció elkészítése az első alkalom miatt nagy kihívás volt számunkra. A belefektetett energiának és kitartásnak meglett az eredménye, illetve a visszacsatolása, és mindezek miatt erre a projektre, a társamra, a közös munkánkra, a sok tapasztalatra és a kalandokra vagyok a legbüszkébb!
Mesélj arról kicsit, hogy milyen feladatokkal kell/kellett megbirkóznod az egyetemi évek alatt!
Alapvetően több főbb tantárgyunk vannak, amik apróbb órákra vannak bontva. Ezek minden egyes félévben más-más feladatokat, esetleg programokat jelentenek és teljesen új kihívások elé állítanak. A feladat az, hogy a lehető legjobban megismerd az adott programokat, megértsd a feladatokat, és mindezek által egy olyan mércét állíts magad elé, ami sokkal nagyobb kihívást jelent, mint amit gondolsz, hogy képes vagy teljesíteni. Ezáltal olyan fejlődést vagy képes elérni, ami sokkal előrébb tud lendíteni a szakmán belül, legyen bármi is, amit választasz. A feladataink lényege az volt, hogy kibontakoztasd magad, a saját személyiségedet, ízlésedet, elképzeléseidet, álmaidat, viszont közben olyan ismereteket szerezz, amik mindezeket komplexebbé, illetve kifinomultabbá teszik, általuk pedig fantasztikus munkákat tudsz létrehozni, elképzeléseidet pedig megelevenítheted.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Stanbury Krisztinával közösen rendeztük a Sub Sole című filmet, mely bibliai alapokon nyugszik. Viszont alapvetően elmondható a társadalom moráljáról mindaz, amit a filmben bemutatni szerettünk volna. Erre a filmre úgy gondolok, mint egy „szemet felnyitó” üzenetre, mivel sokszor az emberek nem arra fókuszálnak, és nem azt helyezik prioritásba, ami fontosabb, és ami nagyobb értékkel rendelkezik.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Kellően széleskörű rálátást szerezhettem a szakmában lévő folyamatokra azáltal, hogy különféle programok használatát tanultam meg, így gördülékenyebben tudom végezni a szakterületemen lévő munkámat is, hiszen megismertem a gyártás folyamatát, vagyis az adott lépéseket. Emellett fantasztikus szakemberekkel ismerkedhettem meg, akikhez bármikor fordulhat az ember, továbbá a szakmában kollégákként is viszont láthatjuk egymást. Sokban hozzájárult az emberismereti képességem fejlődéséhez, hiszen megtanultam egy folyamatban való csoportos munkavégzést kezelni, továbbá a különféle személyiségű emberek eltérő látásmódok megértéséhez segítettek. A változatos ízlést és nézőpontot képviselő emberek által a tudásom és a képzelőerőm is nagyban fejlődhetett, hiszen mindenki más megközelítésben áll hozzá egy adott feladathoz, ezáltal más eredmény jön létre.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
A végtelen empátia és segítőkészség folyamatosan jelen van az egyetemen. Az Animáció szakon kifejezetten „családias” hangulat van, mindig felszabadult érzéssel mentem az óráimra, közvetlen kapcsolat alakult ki a tanárok és a diákok között, mindenben számíthatunk rájuk, ami számomra biztonságérzetet ad. Ezeknek köszönhetően sokkal jobban tudtam fókuszálni a szakmai fejlődésemre.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
A friss diploma különösebben nem ad hozzá az emberhez, csupán az életem egy időszakának a lezárására ad bizonyítékot, amelyben nem a nyomtatvány, hanem az eltöltött idő, a szemeszterek közben átélt sok élmény, a megszerzett tapasztalat és a kapcsolatok a lényegesek. Továbbá egyfajta büszkeséggel tölt el, mert tudom, hogy nagy lépést és áldozatot tettem meg annak érdekében, hogy nagyobb rálátással rendelkezhessek a szakmával kapcsolatban.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
A diplomavédés alapesetben nem okozott különösebb gondot, hiszen tudatos és felkészült személyként vágok bele mindenbe, ennek ellenére egy általános izgulás volt bennem, ami viszont a személyiségem velejárója, tehát aki izgulós alkat, az izgulni is fog.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Még az egyetem alatt sikerült elhelyezkednem a szakmában, amely jelenleg is aktív, viszont tovább szeretném fejleszteni a tudásomat a textúrázás területén, amely viszont a további tanulás eredménye lesz. Ennek érdekében egyre nagyobb kihívásokat szeretnék magam elé állítani, amely egy nagyobb stúdióban való elhelyezkedésben merülne ki. Továbbá egyre jobban kacsingatok a maszkmesteri terület felé is, ahol már igazi haptikus folyamatokat végezhetek, hiszen valós matériákkal kell dolgozni.
