„Számomra az egyik legnagyobb értéket az jelentette a képzés során, hogy mindvégig önmagam lehettem. Olyan oktatók segítségében és támogatásában részesülhettem, akik előtt nem féltem hibázni, nem féltem kérdezni, és nem féltem magamat adni.”
Béres Réka 2020-ban diplomázott Környezetkultúra alapképzésünkön. Tanulmányai során részt vett a Hello Wood Építész Mustra tervezési feladataiban, diploma témájául egy különösen érzékeny témát, egy hospice otthon tervezését választotta.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Életünk tereinek a vizsgálata kimeríthetetlenül érdekes kérdés lesz mindig, és ez a fajta véget nem érő izgalom az, amely alkotószellemként magával ragad.
Miért ezt a szakot választottad?
Mivel meglehetősen szerteágazó az érdeklődési köröm, így valami olyan dolog után kutattam, amely több művészeti ág csomópontjaként is működhet. Úgy érzem, ebben a szakirányban megtaláltam ezt a fajta sokszínűséget.
Mi inspirál?
Bár elcsépelten hangzik, de a legnagyobb ösztönző erő számomra mindig is az volt, hogy megpróbáljak valami egészen új dolgot kitalálni. Számomra az élet bármely rezdülése képes váratlan izgalmakkal szolgálni, ennek köszönhetően az inspirációs forrásaim teljesen kötetlenek.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
A legkedvesebb munkák mindig azok számomra, amelyeknél az egész tervezési folyamatba sikerül beleültetnem az engem meghatározó energiákat. Ennek köszönhetően tudom, hogy a végeredmény minden ízében én vagyok.
Az első évet egy térinstalláció tervezésével zártuk, melynél mindenkinek egy véletlenszerűen kapott szót kellett megjelenítenie a térben. Az én szavam a Kapcsolat volt. Szuper szentimentális vagyok, ennek köszönhetően teljesen egymásba épültünk a feladattal. Szerettem volna minden mozzanatában megragadni a kapcsolatok szövetszerű, absztrakt természetét úgy, hogy közben teret hagyok a szabályoktól mentes, örökös változásnak. Ehhez semmi mást nem alkalmaztam a térben, csak köteleket. Ezek a mennyezetről leereszkedő, huzallal ellátott kötelek a végükhöz rögzített nehezékek segítségével szabadon rakosgathatóak a térben, így az ebből keletkező szövet minden mozdulatra megváltozhat. Ugyanakkor a kötelék változatlanul fennmarad.
Az érzelmi elmélyülés mellett egy másik kiemelt hajtóerőm a játékosság iránti szenvedélyem, és ez az attitűd a legtöbb munkámban vissza is tükröződik. Egy formatervezési feladat során terveztem meg a Terápiás testcsörgő fejlesztő játékomat, melyet elsősorban organikus sérüléssel élők számára terveztem. Mivel minden készség és képesség kapcsolatba hozható a motorikummal, így a fejlesztés központjában a mozgás áll, mely a csörgő variációknak köszönhetően játékos és zenés foglalkoztatást biztosít. Játszva minden sokkal izgisebb!
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Nagyon sok érzékeny és megosztó kérdés foglalkoztat, hiszen azok a gondolatok, amelyekre nem csak egyféleképpen tudunk válaszolni, valamilyen szinten megfoghatatlanok maradnak számunkra.
A Lecsengések – Hospice Otthon megtervezésének ötlete egyfajta sugallatként sodort magával, és 2020 furcsa fintora pedig meglehetősen globális kérdéssé formálta az általa vizsgált gondolataimat.
A hospice egy csodálatos szolgáltatás, hiszen mindenével azon van, hogy a lehető legemberségesebb módon könnyítse meg betegei számára a hátralévő idejüket. Nem csak testileg, de lelkileg is gondját viselik az ápoltaknak. Ugyanakkor ahány ember, annyi érzés… Ennek köszönhetően a befejezés körülményeire is különböző módokon tekintünk. A Lecsengések minden irányból arra törekszik, hogy mint épület, mint szolgáltatás a választott környezetre hangolva bontakozzon ki, és azzal egy egységet alkotva fogalmazza újra a Hospice házak szellemiségét és megjelenését.
Tervem egy olyan vágyott befejezés kísérlete, mely a lehető legfinomabb módon igyekszik kiemelni a változás természetességét, hiszen a világ részeseiként az elmúlás minden egyes darabkáját magunkban hordozzuk. Az, hogy milyen atmoszférák ölelik körül testünket és lelkünket, akár életünk utolsó pillanataiban is sorsdöntő változásokat hozhatnak nézeteink, érzeteink, és belső békénk kérdéseit tekintve. Véleményem szerint elemi kérdés számba venni természeti tereink kivételes képességeit, hiszen utánozhatatlan módon képesek befolyásolni életünk minőségét.
Ennek tükrében a Lecsengések otthonait természetben gazdag környezetbe terveztem. Szerettem volna olyan emberléptékű otthonokat teremteni, melyet minden beteg megtölthet a saját kis atmoszférájával, és önmaga képére szabhat, ezért minden szoba egyszerű, kompakt, variálható és öltöztethető. A legfontosabb célom az volt, hogy ez a hely a békés megérkezés és a nyugalmas távozás különös találkozását jelentse az odaérkezők számára.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Mindenképp kiemelném a tanári gárda minőségét, hiszen kihagyhatatlan előny, hogy a képzés során a szakmájukban is elismert oktatók felügyelik és foltozgatják a tanulók munkáit. A személyes konzultációk alatt rengeteg olyan gondolattal gazdagodtam, melyek alapjaiban változtatták meg a tervezői hozzáállásomat.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Számomra az egyik legnagyobb értéket az jelentette a képzés során, hogy mindvégig önmagam lehettem. Olyan oktatók segítségében és támogatásában részesülhettem, akik előtt nem féltem hibázni, nem féltem kérdezni, és nem féltem magamat adni. Ha kérsz segítséget, megkapod, ha törekszel a fejlődésre, értékelik, és ha még keresed önmagad, majd segítenek megtalálni!
Hogy érzed magad a frissdiplomásként?
Valójában egy kicsit mindenhogy, de úgy gondolom ez most teljesen normális.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Bár online zajlott a védés, ami valljuk be, nem mindennapi, mégis kellemes élményként tartom számon. Ha valami igazán belülről jön, sokkal könnyebben beszélünk róla, hiszen minden egyes szegmense a számunkra legigazabb értékeket és érzéseket tükrözi. Persze sosem gondoltam volna, hogy ezeket a mélységeket majd egy képernyőnek feszülve kell közvetítenem, de úgy néz ki, működött.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Hazugság lenne azt mondani, hogy már készítettem egy öt éves tervet, ugyanakkor egy dolgot már megígértem magamnak: A saját vágyaimnak fogok élni!