BARTUS ANDREA / DIVAT- ÉS TEXTILTERVEZÉS MESTERSZAK

„Mindig nagyon megnyugtatott az a tudat, hogy bármilyen szokatlan ötletem is legyen, mindig találtam kíváncsi, értő tekinteteket, aztán ahogy fejlődött a munka, annál több bátorítást.”
 

Andrea korábban Kézműves alapszakunkon, idén pedig Divat- és textiltervezés mesterszakunk textiltervezés specializációján diplomázott. Munkáival részt vett többek között az 5. Textilművészeti Triennálén, a Texhibition kiállításon a Bálnában, a New Craft 2015 tárlaton Szentendrén, a frankfurti Heimtextilen. Szerepelt a Műcsarnok Enter kiállításán, de találkozhatott a nagyközönség alkotásaival a METU Design hetes programjain és a tihanyi Artplaccon is.


 

 

Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Alapvetően mindig szerettem tanulni, aztán rájöttem, hogy számomra elmondhatatlanul unalmas állandóan szavakat vésni az agyamba, és sokkal inkább olyanra vágyom, amihez több, vagy éppen más képességek szükségesek. Eléggé impulzív döntés volt a művészeti irány, sosem tervezgettem igazán, de úgy voltam vele, ha az ember mindig azt csinálja, amit izgalmasnak talál, és még élvezi is, akkor felesleges tervezgetni.

Miért ezt a szakot választottad?
Alapszakon szintén textiles voltam, ahol megtanultuk az alaptechnikákat és elveket. Nagyon vártam már, hogy mesteren ezektől el lehessen tekinteni és elrugaszkodhassak a képzőművészet felé is.

Milyen alapszakon végeztél és honnan érkeztél a METU-ra?
A METU, akkor még BKF, Kézműves szakának festő-nyomó textilműves specializációján (ma textilművesség - szerk.) végeztem.

Mi inspirál?
Nincs igazából olyan forrás, amiből folyton tudnék inspirálódni, valószínűleg meg is elégelném, és el is apadna. Mindenkinek megvannak a maga kis csápjai, amivel állandóan érzékeli magában és maga körül a dolgokat, és ezeket a csápokat olyan nagy kár volna korlátozni vagy terelgetni egy biztos, jó inspiráció érdekében. Amit megélek és muszáj elmondani, ami beleférkőzik a gondolataimba és meg kell szabadulni tőle, azokat interpretálom.

Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Az egyik munkámnak csak a koncepciója és a terve született meg, mégis ez a kedvencem, témája: a háború. Egy nagyméretű textilinstalláció, amelyen grafikai elemekként, fém alkatrészekből összecsavarozott, mozgatható alakokként jelennek meg a ’katonák’, kezükben fegyverekkel. A textilnek az alapja egy durva drótháló, amely összeköttetésben áll az összecsavarozott osztaggal. Ahhoz, hogy a néző elindítsa és megfigyelhesse az installációt, ki kell adnia a parancsot, ami beindítja a szerkezetet, a robot osztag elindul és a hozzájuk kapcsolt éles drótháló elkezdi roncsolni, széjjelvagdosni és megsemmisíteni a textilt, és az azon lévő katonagrafikákat. A huszadik néző jó esetben már csak a textil felét látja, a katonák felét ismeri meg, de ugye ki kell adni a parancsot.
 


 

Egyik tervezési feladatunkban Vasarely munkásságát dolgoztam fel. Rengeteget nézegettem az alkotásait és valahogy megfogalmazódott bennem, hogy ezt az optikai illúziót egyszerűen meg szeretném állítani. Ezeknek a képeknek, a mélységérzet és a mozgás illúziója miatt nem volt igazán se eleje, se vége és ezt a határtalanságot igyekeztem megszüntetni. Hétköznapi kontextusban helyeztem el őket, olyan szituációkban, amelyek indokolják az adott optikai hatást, így talán nem is lehet elveszni bennük, mint egy eredeti Vasarelyben.
 

 

Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Diplomamunkám az EncyclopediaXVII nevet kapta. Ez lényegében annak a gyűjteménynek a neve, amely egy fiktív világ felfedezett teremtményeit öleli fel, képekben és leírásokban archiválva. Mindegyik lényt egy igen erős asszociációs hálón keresztül alkottam meg, amely bőven ad alkalmat korábbi vizuális élményeink előhívására, de végül annyira nem passzol semmi semmivel, hogy bizonytalanul állunk a történtek előtt: ismerős, és mégsem, hihető, de lehetetlen, vonzó, ám nem éppen bizalomgerjesztő. Egy dolog maradt: meg kell ismerni, fel kell fedezni, kézbe kell venni az enciklopédiát. Néhol segít, néhol nem.




Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Mindig nagyon megnyugtatott az a tudat, hogy bármilyen szokatlan ötletem is legyen, mindig találtam kíváncsi, értő tekinteteket, aztán ahogy fejlődött a munka, annál több bátorítást. A szakmai fejlődésemet szerintem semmi sem fejlesztette és motiválta jobban, mint az, hogy minden ösztönzés vagy konzultációs eszmefuttatás teljesen őszinte és egyénre szabott volt.

Hogy érzed magad a friss(másod)diplomásként?
Nagyon jó dolog a rajtkőn állni, és még mindig nagyon küzdök az ellen, hogy megtudjam, hogyan kell adóbevallást csinálni.

Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Nyugtalan és megnyugtató.

Milyen terveid vannak a jövőre?
Rengeteg ötlet és kép motoszkál régóta a fejemben, amit szeretnék kioperálni onnan és megvizsgálni alaposan. Megtanulni hogyan, mikor, milyen ritmusban dolgozzak, hogy se én, se az ötlet ne örlődjön azalatt, hogy végül olyan munkát adhassak ki a kezeim közül, amire büszke lehetek. Emellett pedig folyamatosan keresni a megfelelő eszközöket és forrásokat, hogy legalább az alkotásban ne kelljen untalan a kompromisszumokra törekedni.