Wirth Georgina - a Tápláléklánc pályázat Plákát kategóriájának nyertese

2018. január 27-én délután került sor a Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) és a Magyar Plakát Társaság közösen kiírt Tápláléklánc grafikai pályázatának díjátadójára az Országos Széchényi Könyvtárban.

A 17-24 év közöttieknek Plakát és Illusztráció kategóriában kiírt pályázatra 135 feltöltött pályamunka érkezett. A zsűri többkörös szavazata alapján a kiállításon összesen 30 alkotó 36 munkája látható. A díjazottak kilétére a díjátadó-megnyitó keretében derül fényt. Ekkor került átadásra a kategóriánkénti három díj és a közönségdíjak is. 

A Plakát kategória első díját Wirth Georgina NEUROBOROSZ című munkájának ítélte a zsűri.



Mit jelent számodra, hogy megnyerted a pályázat első díját?
Őszintén nem számítottam az első díjra, de még talán a másodikra és harmadikra sem, ezért a vele járó lehetőségekkel és problémákkal sem foglalkoztam. Na jó, abban azért reménykedtem, hogy a kiállításra beválogatják a munkámat, mert imádok kulturális eseményekre járni, beszélgetni, együtt gondolkodni, látni ugyanazon probléma ezer különböző megoldását, vagy csak figyelni, hallgatni, hagyni, hogy magával ragadjon a hely, az alkotások és emberek kavalkádja. Node. Amikor kimondták a második helyezett nevét, és konstatáltam, hogy ez nem én vagyok, kis túlzással, lepergett előttem az életem. De a kezdeti sokkot pillanatokon belül szűnni nem akaró vigyorgás váltotta fel, amitől aztán jól el is zsibbadt a szám. Mint fentebb említettem, a hatalmas megtiszteltetés mellett megoldandó problémák sorát is „megnyertem” magamnak, hiszen a fennmaradó szemesztereket továbbra is költségtérítés fejében végezhetem el, ami mind az energiáim, mind az anyagiak komoly átcsoportosításával jár. De imádom a kihívásokat, és úgy érzem, ez most olyasvalami, amiért érdemes dolgozni.


Hogyan készítetted a nyertes pályaművedet? Mesélj kicsit a folyamatról.
A plakát szinte fénysebességel készült. Ahogy végigolvastam a kiírást, egyből megszületett a közvetíteni kívánt gondolat és a formavilág is. De ez mindig így van, az ötlet megszületése után a kivitelezés teljesen alárendelt a gondolatnak, szinte transzállapotban történik, tőlem függetlenül, az egész önmagát alakítja. Szerencsémre a pályázat témája egyébként is nagyon közel állt hozzám, sok kifejezni való gondolatom volt és van ezzel kapcsolatban. A mű címe utólag született. A Neuroborosz szó egy általam kreált összetétel a német neu (új) és az a farkába harapó kígyó az örök körforgást jelképező uroborosz kifejezésből. Nálam kissé pejoratív színezetet kapott, a modern kor egyik önmagába visszatérő problémáját hivatott kifejezni. A képen egy tátott szájú, csillapíthatatlan étvágyú női alak látható, akinek teste negatív formái állatok sziluettjeiből rajzolódnak ki, belőlük épül, táplálkozik. Azonban ezt az alakot éppen lenyelni készül egy másik nő. Metafora arra, hogy az ember eszetlenül mértéktelen fogyasztási szokásainak közvetett célpontja éppen ő maga.



Hol tanulsz jelenleg és mi a terved a jövőre nézve? Mi az álmod, mivel foglalkoznál szívesen?
2015-ben végeztem a Kaposvári Zichy Mihály Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium alkalmazott grafika szakán, jelenleg egy farestaurálással foglalkozó cégnél dolgozom, ami mellett ha időm engedi, becsúszik egy-egy szabadúszó grafikai munka (vagy épp pályázat:)). Igyekszem naprakész maradni a grafika világában, s mivel középiskolában elsősorban kreatív gondolkodást, és manuális technikákat tanultam, programismereteimet jelenleg a Corvin Rajziskola kurzusán pallérozom.
Meglepő módon a jövőben is grafikával szeretnék foglalkozni, nagy álmom egy saját stúdió, pár hasonló, mégis különböző társalkotóval együtt alkotva, (akiket talán pont a METU-n ismerek majd meg) alakítva korunk kissé értékválságban szenvedő vizuális világát.



Mit jelent számodra a grafika?
A legtöbb alkotó különös, ellentmondásos lény, afféle introvertált exhibicionista. Bennem is rengeteg gondolat és felismerés lappang, amiket nagyon szeretnék mások tudtára adni, azonban kimondott, leírt szavakkal nem tudnék, úgy túl dogmatikusnak hatnának. De egy grafika nem akarja megmondani a tutit, ébreszt és tartalmaz olyan gondolatokat is, amelyek az alkotó tudtán és akaratán kívül kerültek bele. A vizuális eszközök árnyaltabbak és izgalmasabbak a nyelvieknél.
A kevésbé képzőművészeti vonalat illetően pedig, gondolok itt logóra vagy csomagolásra, utcai feliratokra, cégtáblákra, újságokra, mindennapi használati tárgyakra, talán még nagyobb jelentőséggel bírnak, hiszen tudat alatt hatnak ránk, formálják ízlésünket, alakítják hangulatunkat. Manapság nem nehéz grafikai programokhoz jutni, alapszinten elsajátítani őket, aztán gyártani a szakmai szemmel nem túl színvonalasnak mondható kreációkat. Ez a jelenség szinte analóg a szemeteléssel. Jól mutatja egy ember, egy nép, egy civilizáció lelki és szellemi fejlettségét az, hogy milyen vizuális világot épít maga köré. A grafikusoknak feladatuk értéket teremteni, kezük minden apró nyomával, étlappal, matricával, plakáttal, könyvborítóval vagy névjegykártyával békésen lázadni, és harcolni a trash kultúra ellen. Számomra a grafika tehát a közízlés és közhangulat, a lélek csiszolása és javítása.

Mióta érdekel a rajzolás, a grafika világa?

Amióta emlékeim vannak, azaz 3-4 éves koromtól kezdve kb. 9-10 éves koromig minden szabadidőmet a rajzolás töltötte ki. Itt volt egy rövid szünet, mialatt a kézművesség, főleg az ékszerkészítés foglalkoztatott. Azonban gimnázium választás előtt, - tanáraim nagy kétségbeesésére, akik megjósolták, hogy majd jól elzüllök, mivel színjeles, igazi ,,stréber"  tanuló voltam - nem volt kérdés, hogy művészeti irányban tanulok tovább, és a választásom a grafika szakra esett.

Van kedvenc alkotód, ki az és miért?
Egyet nem tudnék kiemelni, rengeteg van, például kedvelem Toulouse Lautrec plakátjainak reduktív színhasználatával ellentétbe állított, s éppen ezzel kiemelt, burjánzó, fodrozódó, nőies formavilágát, intim hangvételét. Vagy az árnyékokkal zseniálisan bánó Malika Favre-ét. Christoph Nieman frappáns hétköznapi tárgyakkal ötvözött grafikái is nagyon inspirálóak számomra. Csepella Olivér Nyugatját+Zombijait meg I-MÁ-DOM!