Varnyú Dorina / Kézműves tárgykultúra alapszak

„Teljesen megbabonáz, hogy a régi hagyományos technikákat miképpen lehet ötvözni a modern technikákkal, innovatív anyagokkal és alkotni valami teljesen egyedit.”

Dorina Kézműves tárgykultúra alapszakunk textilművesség specializációján diplomázott. 2018 őszétől ő képviseli majd a Craft területét a METU-n nagykövetként.

  


Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Úgy gondolom, itt engedhetem és élhetem ki maximálisan a fantáziámat. Számomra mindig is fontos volt, hogy olyan tárgyakat alkossak, amelyek funkcionálisak és minden apró elemük kézzel készül. Teljesen megbabonáz, hogy a régi hagyományos technikákat miképpen lehet ötvözni a modern technikákkal, innovatív anyagokkal és alkotni valami teljesen egyedit.

Miért ezt a szakot választottad?
Természettudományi szakos gimnáziumból jöttem, így semmi tapasztalatom nem volt a kézműves technikákkal kapcsolatban. Azt azonban mindig is tudtam, hogy ilyesmi irányba kell tovább mennem. Eleinte ruhás szerettem volna lenni, látva a csodás ruhakölteményeket és a hatalmas fashion week-eket. Ahogy teltek a félévek, világos lett számomra, mi az, amiben jobb vagyok, mi az én utam. Nem kellett hirtelen döntést hoznom, melyik specializációt is válasszam, nem volt rajtam nyomás. Belekóstoltunk mind a négy szakterületbe, majd orientálódtunk arra, amelyik a legszimpatikusabb volt számunkra. Így jutottam el a textilművesség specializációhoz.

Mi inspirál?
Azt hiszem mindenki a saját maga legnagyobb inspirátora. Ha az ember nem akarja eléggé és nem fektet maximális energiát a munkáiba, az nem is lesz „olyan”. De azt is tudom, hogy (főleg amíg tanul az ember) nem csak rajta múlik. Bátran kimerem jelenteni, hogy olyan tanárokkal dolgozhattam együtt, akiktől végtelen ösztönzést és kritikát kaptam az elmúlt években. Meg kell látni mindenben a jót, levonni a jó konklúziót, tanulni belőle, majd követni a reális utat és ésszerű döntéseket hozni.

Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Két olyan munkámat emelném ki, melyek alapul szolgáltak a diplomamunkám elkészítéséhez. Első táskám egy drót felvetésből készült biciklitáska, melynek bőr pántja a hát részen három helyre átcsatolható, ezáltal az egészen kistáskától a nagy hátitáskáig variálható. Vetüléknek átlátszó hangszórókábelt alkalmaztam fényvisszaverő funkciója miatt. Második táskámnak a formája megváltozott, váll-és hátitáskaként is hordható. Záródását a pánt segítségével oldottam meg. Láncirányba horgászdamilt vetettem fel, vetüléknek pedig meghagytam az átlátszó hangszórókábelt megtartva a láthatósági funkciót. A hátrészt festett marhabőrrel helyettesítettem, ezáltal könnyítve és kényelmesebbé téve a táskát.


Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Diplomamunkám láthatósági táskakollekciójánál kizárólag a kézi szövést és varrási technikákat alkalmaztam. Alapanyagaként olyan innovatív anyagokat használok, melyek segítik a tárgy funkcionalitását. Ezek az átlátszó hangfalkábel, drót és damil, melyek szokványos anyagnak számítanak saját speciális felhasználási területükön, de a szövésben való alkalmazásuk nem jellemző. Első darabom egy egyszerű a papírzacskó és gabonazsákok záródásának emlékeiből létrehozott, tekeréssel záródó hátitáska. A vizuális megjelenését drót segítségével lánc irányba hullámos felvetéssel tudom érdekesebbé tenni, a vetülék irányú kábel szigetelésének köszönhetően pedig stabil szerkezetet tudok létrehozni. A sodort rézszálaknak és az átlátszó szigetelő szálaknak köszönhetően a táska a sötétben visszaveri a ráeső fénysugarakat, mely biztonsági szempontból nagyon fontos. A táska kényelme érdekében a háttal érintkező rész festett marhabőrből készült.

  

Második táskám záródását a hátrész meghosszabbításával alakítottam ki, kihasználva a bőr szélének természetes megjelenését. Drót helyett pamutot vetettem fel lánc irányba, vetüléknek pedig meghagytam az átlátszó hangszórókábelt, így fényvisszaverő funkcióját sem vesztette el. A felület képe megváltozott, szövésben egy hagyományos népi technikát, a szumák-hurkolást alkalmaztam. A táska további kikönnyítése érdekében különböző vastagságú damilokat szőttem fehér pamutfelvetésbe fekvő szövőszéken. A kettősszövetnek köszönhetően eldolgozást csak az alján és a tetején igényel a táska. A vastag horgászdamil miatt organikus formát ölt, a vékonyabb szálak pedig könnyebben formálhatóvá, hajthatóvá teszik a tárgyat. Pántja átlátszó PVC csőből készült. Bélése cserélhető lágy fólia, mely egyben esőben kapucniként is funkcionál. A táska és a bélés három ponton szövött szalagokkal kapcsolható össze. A bélések különböző UV színekben jelennek meg, ezzel is erősítve a láthatósági funkciót.
 

   


Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Nagyjából mindennel, ami a szakmához kapcsolódik. Rengeteg technikát, alapanyagot, praktikát ismertem meg, melyeket a gyakorlatban is ki tudtam próbálni.

Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Remek tanárok, korszerű felszereltség. Megtanul az ember csapatba dolgozni, ami művészeti területen egyáltalán nem könnyű az elején.

Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Remekül! Annyira, hogy szeretnék is továbbtanulni.

Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Eleinte nagyon izgultam, mint prezentálás előtt szerintem mindenki. Az első percet kell túlélni, amíg az ember belül lecsillapodik, aztán minden megy gördülékenyen. Nagyon sokat készültem rá, a lehetséges összes kérdésre igyekeztem választ adni a bizottságnak a prezentáció alatt. Ami leginkább meglepett, az a védés utáni fázis. Erre a napra készülünk némi túlzással három éve, majd miután vége, ott marad az üresség érzet. Hirtelen a végtelennek tűnő feladatok és rengeteg határidő egyszer csak megszűnik. Nincs kinek megfelelni, nincs kinek magyarázattal tartozni. Kénytelen az ember a saját lábára állni.

Milyen terveid vannak a jövőre?
Szeretnék továbbtanulni mesterképzésen, majd a tanári szakot is elvégezném. Közben tökéletesíteném a meglévő munkáimat, valamint fejleszteném tovább őket. Amint befejezem tanulmányaimat be szeretnék indítani egy saját vállalkozást, emellett pedig a tanítás az egyik nagy álmom.