Markoszov Szergej / 35. Magyar Sajtófotó Pályázat

Escher Károly-díj


Idén 35. alkalommal hirdették meg a Magyar Sajtófotó Pályázatot. Büszkén jelentjük: Stiller Ákos Fotográfia szakunk tanára mellett több hallgatónkat is díjazták, így elismerésben részesült Kaszás Tamás, Szekeres Máté, valamint Markoszov Szergej is.

A legjobb Magyarországon készült hírképért odaítélt Escher Károly-díjjal Markoszov Szergejt jutalmazták. A díj kapcsán kérdeztük a Fotográfia alapszakunk fotóriporter specializációján tanuló Szergejt.

 


Markoszov Szergej: Nincs többé Népszabadság
 


Mit jelent számodra ez a díj?
Érdekesen fog hangzani, de nagyjából olyan érzés ez, mintha felnőttem volna a fotoriporteri pályához.

Mikor döntötted el, hogy fotográfiával szeretnél foglalkozni?
Gyerekkoromban is érdeklődtem a vizuális világ iránt, főleg video kamerával játszottam, hogy őszinte legyek a fényképezőtől féltem, mert drága a film és mindenképp jó képet kell készíteni. 5 éve kezdtem komolyabban foglalkozni a fényképészettel az első tükörreflexesem megvételével, majd elvégeztem néhány tanfolyamot.

Miért pont a riportfotó érdekel?
Mert engem az emberek érdekelnek és a világunk. Ez visz közelebb hozzájuk és tesz felszabadultabbá.

Mi volt az inspirációd, miért ilyen lett a díjnyertes alkotásod?
Mivel ez egy hírkép, így csak annyit mondhatok: engem ezek, a hirtelenséggel történő dolgok érdekelnek. Körbejárom a történéseket fejben is azért, még akkor is, ha ezek gyors események, ahol hirtelen döntésre van szükség.

Mi volt az indíttatásod, hogy ezzel a témával foglalkozz?
A 2014-es internetadó tüntetések óta részt veszek ilyen eseményeken. Élvezem az ilyen események sodrását, és amíg ezt érzem, folytatom.

Hogy érezted magad, amikor a témát kamerán keresztül követted?
Gyakorlatilag mint mindig: ha érzem hogy a téma nekem roppant érdekes, addig nem “szállok le róla”, amíg nincs meg az a kép, ami a fejemben kialakult.

Mennyiben befolyásolt, mennyire tudtál „kívül” maradni az adott képnél?
Ezt nem lehet: Mindenképp benne kell lenni, “szagosnak” kell lennie a fotónak, mintha ott lenne az ember és ő maga is az adott ügyben érdekelt lenne, számomra fontos, hogy mindenképp emocionális maradjak.

Min dolgozol per pillanat?
Ha nem gond ez titok :), néhány projekt van készülőben.

Milyen jövőbeni terveid vannak?
Diploma a METU- n, mivel még nem végeztem, így ez az elsődleges cél.

Mi a folytatás?
Élem az életemet, ahogy szeretném, foglalkozom azzal, amivel szeretnék - így teljes a kör.

Mit üzensz a most felvételi előtt állóknak, a szakma iránt érdeklődőknek, akik most kezdik a pályát?
Hogy mindenképp ösztönösen menjenek arra, amerre akarnak és ne csapják be önmagukat azzal, amit csinálni szeretnének. Ha nem tudják pontosan merre induljanak, akkor jöjjenek el a METU nyilt napjára! 

Te miért választottad a METU-t?
Egyértelmű: a fotóriporteri szak jelenléte miatt.

Melyik volt a kedvenc egyetemi feladatod?
Nagyon sok ilyen volt, amit kiemelnék: a Szubkultura sorozat az utcai zenészekről vagy a március 15-éről szóló feladat.

Sokat fotózol az egyetem eseményein is. Melyik volt számodra a legemlékezetesebb METU-s esemény, amin dolgoztál?
A BKF születésnap, ez volt a legjobb és én voltam az utolsó, aki fényképezte, mert a névváltás után ilyen típusú esemény nem volt

Végezetül: Mi volt a jeled az óvodában? :)
A jelem kocsi és nap volt, nem tudom ez mire enged következtetni?