"Sok kisebb feladat kidolgozására kondicionáltak minket a képzés során, és engem rendkívül inspirált a nagy elvárás és a gyors tempó."
Dóra Fotográfia alapszakunkon diplomázott. Bár mindig is egyértelmű volt, hogy alkotó területen képzeli el a jövőjét, a fotográfiához hosszú úton jutott el. Kiállított többek között a Pékhiba tárlaton és az egyik meghatározó egyetemi élménye a krapanji fotós alkotótábor.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Könyvelő család sarjaként számítani lehetett rá, hogy művészi pályára fogok lépni, mondhatni meg volt írva a csillagokban. Már gyermekkoromban rendkívül szerettem nézelődni – ekkor már tudtam, hogy valami vizuálissal (is) szeretnék foglalkozni, ha felnövök. Amúgy pedig azt hiszem, nem csak ezzel a területtel foglalkozom, erre szinte már kínosan ügyelek is – mármint, hogy sok dolgot csináljak (de lehetőleg ne egyszerre). Dolgoztam nyelvtanárként, divatfotózásokon sminkesként, fordítottam különböző nyelveket másféle nyelvekre, de például addikciókkal küzdők számára is voltam elérhető kríziscsevegésre, hogy néhányat említsek.
Miért ezt a szakot választottad?
A METU-t egy, már fotóművészként tevékenykedő ismerősöm ajánlotta és nagyon örülök, hogy rá hallgattam. Én ezelőtt összesen hat évet töltöttem az ELTE-n, így eleinte ódzkodtam a magániskolába jelentkezés ötletétől. Nos, végül sikerült itt kapnom az egyik legátfogóbb és legalaposabb képzést az eddigi iskoláim közül, remek és kifejezetten lelkiismeretes a tanári gárda. Persze a lehetőségek kiaknázásához elengedhetetlen a megfelelő hozzáállás. Kettőn áll a vásár.
Mi inspirál?
Főként a negatív élmények és az általános, első pillantásra feloldhatatlannak tűnő problémák és kérdéskörök foglalkoztatnak. Szerencsére korunkban rendelkezésemre állnak megoldásra váró galibák szép számmal (nem mintha ez máskor nem így lett volna). Lenyűgöz a kontextus szerepe és a képek értékének folyamatos változása. Kifejezetten szívügyemnek tekintem az afféle vizuális kommunikációt, amely egyszerre lehet érdekes szélesebb közönségnek. Ezért a szubjektív élményeken nyugvó történetmesélés helyett általánosabb megfogalmazásra törekszem munkáim készítése során. Ez az én asztalom igazán. Ezeken kívül sokat gondolkozom szakdolgozati konzulensem, Pfisztner Gábor szavain: "A jó művészet nem csak kérdéseket tesz fel, hanem válaszokat is felmutat." Na, kösse fel a gatyáját minden művész és fogjon hozzá a válaszok sajátos megfogalmazásához!
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Annyi feladatunk volt a három év során, hogy Dunát lehetett volna rekeszteni velük! Sok kisebb feladat kidolgozására kondicionáltak minket a képzés során, és engem rendkívül inspirált a nagy elvárás és a gyors tempó. Elvégre teher alatt nő a pálma!
Gerhes Gábor "Utópia" fantázianevű feladatára különböző online hírportálokon felbukkanó fényképekből álló gyűjtésemet (napi bontásban) nyomtattam ki ehető tintával ehető ostyára, így létrehozva egy friss képes híreket tartalmazó információtömörítést, amely gyorsan fogyasztható: hírkapszulákat. A feladat során a jövő médiafogyasztására készítettem egyfajta abszurd verziót, a képdömping korát szélsőségesen elmozdítva a cselekvés irányába.
Nánási László digitális technika óráján egy zine-t kellett készítenünk, tartalmi megkötések nélkül. Erre a feladatra készült el a Trianoff című matricás albumom: fel-felbukkanó Nagy-Magyarország matricákat fotóztam, és matricásítottam vissza őket reflektálva/egy interaktív gesztust adva a kollektív nemzeti gyász jelenségére.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Diplomamunkám a "Közért webshop" címet viseli, ez egy kisajátítás eszközével operáló, fénykép alapú installáció és performansz. A Facebook és az Instagram privát felhasználóinak képein kerestem boltban is felbukkanó termékeket, majd ezeket vágtam ki a környezetükből és adtam el újra saját "közértemben" (Az online verzió az alábbi linken érhető el: http://kozertwebshop.com/). Az A/4-es printek árai megegyeznek a boltban vásárolható fizikai termékek áraival. Az aktuális gazdasági-társadalmi berendezkedés, a műtárgy esztétikája és értéke ugyanúgy foglalkoztatott, mint a vásárlás (megváltozó) gesztusa a képzőművészetben, illetve az online vásárlás, amely immáron a termék fizikai érintése nélkül jön létre. Hogyan változtatja meg az online vásárlás a művészeti termékek adását-vételét? Hogyan tud belehelyezkedni a művészet ebbe a (nem feltétlenül fenntartható) gazdasági rendszerbe illetve kell-e a művészetnek betagozódnia ebbe egyáltalán? Ha nem akkor hogyan ne? Remélem sikerült egy átfogó, több kérdést is érintő munkát létrehoznom.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Amikor ebbe az iskolába érkeztem, azt hittem, hogy megtanítanak majd szépen világítani és laborálni a következő három évben. Ám amellett, hogy ezeknek a technikai alapműveleteknek a teljesítése mára már természetes (noha akkor kételkedtem benne, hogy menni fognak egyáltalán valaha), ennél jóval többet volt szerencsém tanulni itt. A szakmai fejlődésre szólt a jegy, ugyanakkor ami még fontosabb, hogy az oktatók egytől egyig remek emberek is, azt hiszem, a fényképelés mellett a művészetről, és magáról az ún. nagybetűs életről is rengeteg új információt sikerült bezsebelnem. Köszönöm nekik!
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Profi a felszereltség és szuperek a tanárok: klassz a labor és a műterem, ezek a három év alatt rendelkezésre állnak, és aki igazán elszánt az sokat gyakorolhat és fejlődhet ilyen ideális körülmények között. Emellett a Fotográfia szakon az én osztályomban például rengeteg közösségi program szerveződött, hiszen remek légkör alakult ki, illetve a krapanji nyári alkotótábor is szuper alkalom volt a zavartalan munkára!
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Köszönöm szépen, pompásan. Kicsit viszket a legújabb szúnyogcsípésem, de amúgy minden rendben van.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Az élet fontos, nagy és kiemelkedő pillanatai számomra gyakran az általános iskolai kötelező iskolafogászati emlékeimre hasonlítanak leginkább: remeg a hangom és nem tudom mi fog történni, majd úrrá lesz rajtam a pánik, azután persze minden rendben zajlik, és már azon kapom magam, hogy az osztálytársaimmal eszek újfent pattogós cukrot, pusztítva a zománcot.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Szeretnék ezzel a bolond hobbimmal (vagy hivatásommal), a kortárs művészettel foglalkozni. Bármilyen áron. A telet már biztosan residencyken fogom tölteni, illetve haladok tovább lassan a doktori irányába, amelynek következő állomása egy mesterszak elvégzése. Emellett kiállításokra készülök és oktatok is.
