Közös erővel a művészetért

Czene Gréta elnök-vezérigazgatónk és Soós Éva, a Kálmán Makláry Fine Arts Galéria vezetője mesélt az Art Stories létrejöttéről és művészetre, művészekre gyakorolt hatásairól.

Miért tartották fontosnak, hogy a METU és a Kálmán Makláry Fine Arts Galéria együttműködésben hozza létre az Art Stories eseménysorozatot? Mit jelent ez az egyetem, illetve a galéria számára?

Czene Gréta: Az Art Stories olyan kezdeményezés, amely tökéletesen illeszkedik a METU küldetéséhez és hosszú távú stratégiájához: közelebb hozni a művészetet, a kreatív gondolkodást és az alkotói attitűdöt a hallgatók mindennapi egyetemi élményéhez. Fontosnak tartom, hogy az egyetem ne csupán a tudásátadás terepe legyen, hanem egy inspiráló, nyitott és kulturálisan gazdag közeg is, ahol a hallgatók találkozhatnak a kortárs művészet valódi értékeivel. Az együttműködés a Kálmán Makláry Fine Arts Művészeti Alapítvánnyal olyan szakmai minőséget és hitelességet biztosít az Art Stories számára, amelyre intézményként rendkívül büszkék vagyunk. Meggyőződésem, hogy az ilyen partnerségek erősítik a METU pozícióját a kreatív iparban, és valódi hozzáadott értéket teremtenek a hallgatóink számára.

Soós Éva: Galériánk számára fontos az edukáció és véleményem szerint a legjobb helyen vagyunk a Metropolitan Egyetem művészeti karán, hiszen innen kerülnek ki a jövő hazai és bízom benne, nemzetközi művészeti szereplői. Az Egyetemen közel 100 országból érkeznek hallgatók, ők lesznek azok, akik viszik magukkal a kiváló, kvalitásos, magyar művészek alkotásait, hírüket. A galéria a nemzetközi tevékenységei (vásárok, múzeumi együttműködések) és a művészeti albumok/katalógusok kiadása mellett immáron nyolcadik éve ad ki beszélgetőkönyvet is a hazai művészeti szcéna szereplőivel – ezek a kiadványok a jövő művészettörténészeinek szolgálnak adalékként. Ez a kezdeményezés az Art Stories is erről szól: Együtt a művészetért. Művész, galéria, hallgató és oktató, akiket a művészet köt össze.

Hogyan értékelik az Art Stories első évét? Mi volt számukra a legnagyobb eredmény vagy megerősítés, és milyen hatással voltak a közönségre a beszélgetések?

Czene Gréta: Már maga a projekt elindítása is felemelő volt számomra, így csakis pozitiv tudom értékelni az első évet. Számomra a legnagyobb eredmény a hallgatók aktív jelenléte és őszinte érdeklődése volt. Jól látszott, hogy a meghívott művészek – legyen szó Sam Havadtoyról vagy Major Kamillról – valóban képesek voltak inspirálni a közönséget, és hitelesen átadni saját alkotói tapasztalataikat. Az Art Stories így nem csupán egy eseménysorozat, hanem egy olyan fejlődési platform, amely hozzájárul a METU hallgatóinak szakmai és személyes növekedéséhez.

Soós Éva: Már az első alkalom megmutatta, hogy a közös szenvedély, a művészet milyen fantasztikus hangulatot teremt, ahol jelen van a humor és a meghittség is. A művészek őszintesége a nehézségekről, kudarcokról vagy ugye a sikerekről tanulságos mindannyiunk számára. A közönség örömmel kérdezett, bevonódott a beszélgetésekbe. Az első eseményen például volt egy férfi, aki egy lemezborítóval érkezett, melyet Sam (Sam Havadtoy) tervezett Yoko Ono 50. születésnapjára, és végigülte az interjút annak ellenére, hogy nem beszél magyarul, csak azért, hogy kezet foghasson és aláírást kérjen.

Annak kifejezetten örültem, hogy a METU campusán az Infopark alulájában található METU Galériában két kiállítást is tudtunk szervezni. Az, hogy szünetekben vagy óra keretében a hallgatók társaikkal vagy éppen oktatóikkal közösen tudtak kiállítást nézni itt a METU Galériában, az egy fantasztikus plusz.

Miért tartják kiemelten fontosnak, hogy a felsőoktatásban a hallgatók személyesen találkozhassanak kortárs alkotókkal és betekintést nyerjenek az ő alkotói folyamataikba, ne csak a műveket lássák?

Czene Gréta: Meggyőződésem, hogy a személyes találkozások és történetek pótolhatatlan szerepet töltenek be a hallgatók szakmai fejlődésében. A kreatívipar ma rendkívül gyorsan változik, és a fiataloknak szükségük van arra, hogy valós példákon keresztül lássák: az alkotói pálya ritkán lineáris. Tele van kísérletezéssel, „újra keretezéssel”, olykor kudarcokkal, majd újrakezdéssel és sikerekkel. Amikor a hallgatók közvetlenül találkoznak kortárs művészekkel, olyan hiteles tapasztalatokat kapnak, amelyek a tanteremi tudás mellett iránytűként szolgálnak. Ezek a beszélgetések megmutatják, hogyan lehet felelősen gondolkodni, érvényesen alkotni és helytállni egy folyamatosan változó szakmai környezetben.

Soós Éva: Az alkotások magukért beszélnek, párbeszédre hívják a nézőt, akár pozitív, akár negatív az első benyomás. De a művésztől hallani egy-egy alkotás megszületésének a körülményeit igazán izgalmas. Általában ilyenkor sokkal jobban megérinti az embereket az az alkotás, sokszor másképp néznek rá. Óriási érzelmi töltettel tud bírni egy személyes találkozás. Hogy mit tanulhatnak a fiatal alkotók? Az első évadban meghívott művészek minden szempontból különbözőek voltak (korukra, kifejező eszközeikre, inspirációira gondolok) egyben mégis közösek: alázatosak a munkájuk iránt. Ez egy fontos üzenet.

Mit terveznek a tavaszi szemeszterre? Hogyan kívánják továbbfejleszteni és stratégiailag építeni az Art Stories programot a következő időszakban? Terveznek-e új formátumokat?

Czene Gréta: A tavaszi szemeszterre olyan programsorozatot tervezünk, amely még szélesebb alkotói kört von be, és tovább gazdagítja az Art Stories tematikáját. Célunk, hogy a hallgatók ne csupán megfigyelői legyenek ezeknek az eseményeknek, hanem aktív résztvevői: kérdezők, gondolkodótársak, alkotói folyamatok tanúi. Emellett kiemelt törekvésünk, hogy a művészeti gondolkodást még erősebben kapcsoljuk össze az interdiszciplináris területekkel — a kreatíviparral, a designnal és a digitális művészet különböző ágaival. Ezek a kapcsolódások nemcsak a hallgatók szemléletét tágítják, hanem az egyetem innovációs törekvéseit is támogatják.

Soós Éva: Mindenképpen tervezünk új formátumokat. Az első szériában kizárólag kortárs művészeket hívtunk meg. A jövőre való tekintetben szeretnék a művészeti szcéna összes területéről meghatározó hazai és nemzetközi szakembereket is meghívni. Ez szintén a nagyobb közönségnek is érdekes lehet, nem csak a hallgatóknak. Személy szerint érdekelne, hogy a hallgatók kit szeretnének látni, hallani ezeken az eseményeken. Témákban véleményem szerint a magyar művészeti kánon átalakulásának vagyunk tanúi, és erről jó lenne beszélgetni: azokról a nemzetközileg elismert magyar művészekről, akik korábban politikai okok vagy saját művészetük kiteljesedése érdekében hagyták el az országot, és itthon ezidáig nem foglalják el méltó helyüket a művészettörténetben.

Mit üzennének azoknak a hallgatóknak, akik eddig még nem vettek részt az Art Stories eseményein? Miért érdemes csatlakozniuk?

Czene Gréta: Azt üzenem minden hallgatónknak, hogy bátran jöjjenek el, legyenek nyitottak olyan művészeti irányzatokra is, melyekkel eddig nem találkoztak vagy nem preferálnak. Egy Art Stories alkalom nem csupán egy előadás vagy beszélgetés; sokkal inkább találkozás olyan gondolatokkal és alkotói tapasztalatokkal, amelyek hosszú távon is formálhatják a szemléletüket. Ezeken az eseményeken egyszerre van jelen az inspiráció, a szakmai útmutatás és a közösségi élmény. Úgy gondolom, hogy aki a kreatív pályán vagy bármely művészeti–kulturális területen képzeli el a jövőjét, annak ezek a találkozások megkerülhetetlenek.

Soós Éva: A METU hallgatói lesznek a jövő művészei, galériásai, műkritikusai, művészeti tanácsadói vagy éppen múzeumigazgatói. Mi megteremtjük az esélyt, csak élni kell vele. Legyenek minél többen részesei ennek az egyedülálló eseménysorozatnak és akár írjuk közösen az ArtStoriest. Amit még fontosnak tartok, az önazonosság és a hit. Hinni magunkban, a megérzéseinkben és természetesen az elképzeléseinkben. Ha a magunkba vetett hit megvan, akkor abból egyenesen következik az önazonosság. És járjanak mindig nyitott szemmel.