Hallgatói portré - Nagy Nikolett
Nagy Nikolett Design-és Művészetmenedzsment MA
Milyen út vezetett az OTDK díjig? Mesélnél arról, hogy hogyan vezetett az utad ide, és milyen projektekben veszel most részt?
Az OTDK-hoz vezető utam szorosan összefonódik a kortárs művészet iránti elkötelezettségemmel. Kurátorként és (volt) művészetelméleti hallgatóként mindig is érdekelt, hogy milyen társadalmi, gazdasági és esztétikai tényezők befolyásolják a művek sorsát. A kutatásom egy olyan kérdésre keresett választ, amely a szakmai munkámban is újra és újra előkerül: mi motiválja a műgyűjtőt? Hogyan válik az esztétikai élmény birtoklási vággyá? Jelenleg az Apollo Galéria új kiállításain dolgozom, ahol többek között az a célunk, hogy a kortárs magyar művészetet közelebb hozzuk egy tudatosabb, nyitottabb gyűjtői réteghez.
Hogyan találtál rá a kutatásod/alkotásod témájára? Ismertetnéd velünk ezt a projektedet?
A kutatásom témája a mindennapi szakmai tapasztalataimból nőtte ki magát. Galériákban dolgozva nap mint nap találkozom műgyűjtőkkel, és gyakran érzékelem azt a kettősséget, amely a művészet autonómiája és a piac logikája között feszül. Arra voltam kíváncsi, hogyan alakult ki a műgyűjtés gyakorlata a rendszerváltás utáni Magyarországon, hogyan változott meg a birtoklás jelentése, és miként hat ez a műtárgyak értelmezésére.
Szerettem volna megdönteni azokat a sztereotípiákat is, amelyek szerint a műgyűjtők csupán „pénzemberek”, akik ész nélkül költik a pénzüket, mert nincs jobb dolguk. Kutatásommal azt kívántam megmutatni, hogy a műgyűjtés egy sokkal árnyaltabb és mélyebb folyamat – identitásépítés, ízlésformálás, önreflexió és kapcsolatteremtés is egyben. Ez a sokféleség adta a projektem egyik legizgalmasabb rétegét.
Részt vettél a művészeti diákkör munkájában, programjaiban (tréningek, versenyek, tanulmányút, szakmai előadások)? Miben fejlődtél?
Igen, aktívan részt vettem a művészeti diákkör tevékenységeiben, és rendkívül hálás vagyok ezért a közegért. A szakmai előadások sokat segítettek abban, hogy strukturáltabban gondolkodjak, és hatékonyabban kommunikáljam a kutatásom lényegét. A diákköri közösség inspiráló volt: jó volt látni, hogy mások is szenvedéllyel kutatnak, alkotnak, kérdeznek. Rengeteget tanultam a visszajelzésekből és a vitákból is – ez a kritikai közeg elengedhetetlen volt a fejlődésemhez.
Mit jelent számodra, hogy eredményesen szerepeltél az országos döntőben?
Az OTDK-n való részvétel megerősített abban, hogy a művészet társadalmi vetületeit érintő kérdések relevánsak és izgalmasak lehetnek nemcsak a szakmán belül, hanem szélesebb közegben is. Ez az elismerés számomra nemcsak egy személyes mérföldkő, hanem egy visszajelzés is arról, hogy érdemes elmélyülni ebben a kutatási irányban, és van létjogosultsága annak a fajta művészetelméleti és kurátori munkának, amit képviselek.
Milyen élményeket, benyomásokat szereztél az OTDK-n Egerben?
Egerben lenni az OTDK alatt olyan volt, mint egy sűrített, inspiráló szakmai fesztivál. Nagyon jó élmény volt személyesen megismerni más kutatókat, előadásokat hallgatni, és az is, hogy a zsűritagok érdeklődő, támogató attitűddel fordultak hozzánk. A rendezvény szakmai színvonala, a nyitottság és a közösségi hangulat mind hozzájárult ahhoz, hogy ez az esemény emlékezetes és motiváló maradjon számomra.
Mik a jövőbeli terveid? Van még olyan terület, amivel meg szeretnél ismerkedni?
A közeljövőben szeretném tovább mélyíteni a tudásomat a műgyűjtők világáról. Kurátorként célom, hogy olyan kiállításokat hozzak létre, amelyek nemcsak bemutatják a műveket, hanem a gyűjtőkkel közösen gondolkodva segítenek megérteni azokat a motivációkat és esztétikai szempontokat is, amelyek a gyűjtés mögött húzódnak.
Hiszek abban, hogy a műgyűjtők nemcsak a műtárgypiac szereplői, hanem aktív gondolkodói is a kortárs művészeti diskurzusnak. Kurátori misszióm, hogy közelebb hozzam a művészetet az emberekhez – ebbe pedig a műgyűjtők megismerése és értése is szervesen beletartozik.
2025. 07. 07.
