Hallgatói portré - Huszti Nikolett

Milyen út vezetett az OTDK díjig? Mesélnél arról, hogy hogyan vezetett az utad ide, és milyen projektekben veszel most részt? 

Már részt vettem egyszer az ezt megelőző OTDK-n, amit egy hasznos és jó utazásnak éltem meg. Sokat tanultam belőle és nagyon sokat jelentett számomra a pozitív elismerés, azáltal, hogy díjazott lettem. Láthattam, hol állok a kortársak körében és adott egy nagy löketet, hogy helyem van itt és megéri lelkesen, alázatosan foglalkozni a szakmával és aktívan gondolkodni benne, mert van rá közönség és platform. Ezért neveztem újra, de ezúttal már elméleti kategóriában, hogy teret adjak magamnak minél több új ismeret és gondolat befogadására.  

Az intézményi fordulót követően lediplomáztam és elkezdtem dolgozni a szakmában és elvesztettem a bizodalmamat abban, hogy lesz energiám megcsinálni az országos nevezés véglegesítésére a szükséges teendőket. Majdnem elengedtem ennek a kutatásnak a folytatását, de hála a konzulensemnek, Horváth Eszternek, nem adtam fel és befejeztem a dolgozatomat még időben. Sok új gondolattal csak eközben az erőltetett menetben találkoztam, ami tovább tágította a szakmai perspektívámat és eszméletlenül inspirálóan hatott rám. Olyannyira, hogy csak egy fejezetnek élem meg az OTDK-s kutatási anyagomat és azt érzem rengeteg mélység van még ebben a témában, amiben szívesen elmerülnék még a jövőben. 

Jelenleg a Demeter Design Stúdióban dolgozom, belsőépítészként. Emellett mindig nyitott vagyok új témákra, vagy olyan peremterületek megismerésére, mely a szakmámhoz kapcsolható, de nem szerves része annak, mint például a fotózás. 

Hogyan találtál rá a kutatásod/alkotásod témájára? Ismertetnéd velünk ezt a projektedet? 

Horváth Eszter tanárnő -későbbiekben OTDK témavezetőm- Kortárs művészetelmélet órájának egyikén találkoztam a heterotóp terek fogalmával, melyre reflektálva árnyékokon alapuló tér- és fotó kísérleteket kezdtem el készíteni a félév vizsga feladataként. De hiába lett vége annak a félévnek, úgy éreztem azzal a pár skiccel és fotóval csak valaminek a felszínét kapargattam meg. Ezért döntöttem úgy, hogy nevezek ezzel a témával, mert többet szerettem volna megtudni róla, kísérletezni benne. 

A kutatásom megalapozó állítása az, hogy az árnyékok világa felfogható heterotóp térként. Hiszen tekinthetünk az árnyékokra akár különálló entitásként is. Vizsgálhatjuk egy önálló világként/térként, ámbár teljesen önálló sosem lesz, mert kialakulásához szükség van fényre és felületekre, melyek árnyékot vetnek. Jelen vannak tereinkben, alakítják azokat, mi is a részévé válhatunk ennek a térnek, de csak saját árnyékunkon keresztül, fizikai mivoltában nem megfogható számunkra, mégis érzékeljük jelenlétét. Ilyenformán heterotóp térként értelmezhetőek.  

Ezen a felvetésen felbuzdulva vetettem bele magamat a térérzékelésünk különböző aspektusaiba és a heterotópia fogalmának részleteibe. Mindezt szerettem volna kézzelfoghatóbbá tenni saját magam és a befogadó felek számára is, így elkezdtem olyan maketteket készíteni, melyek alátámasztják/bemutatják a kutatás során megismerteket, vagy abból fakadó gondolataimat. A maketteket pedig egy fotósorozatban rögzítettem. Ez az út szakmailag és emberileg is sokat adott számomra és hiszem, hogy tartogat olyan gondolatokat, felismeréseket, melyek másokban is elindíthatnak valamit, talán elkezdik más módokon is érzékelni és megélni a minket körülvevő épített környezetet. 

Részt vettél a művészeti diákkör munkájában, programjaiban (tréningek, versenyek, tanulmányút, szakmai előadások). Miben fejlődtél?  

Mindkét OTDK, amin részt vettem fejlesztett engem a kitartásra és a prezentációs készségeimben egyaránt. Segített kialakítani egy szűrő rendszert számomra, hogy hogyan tudom számomra is megugorható mennyiségre és mások számára is befogadható mennyiségre szűkíteni a gondolataimat/mondandómat. Lehet, hogy ez nem hangzik olyan fontosnak, de a mai világban ez kulcsfontosságú tud lenni, hogy egyáltalán elérjen embereket a mondanivalónk és eladhatóvá váljon a tervezői gondolatunk, produktumunk. 

Ezen felül részt vettem az egyetem által lehetővé váló nemzetközi alkotótáborban, Szingapúrban. Ez a Tropical Lab néven futó kezdeményezés, arról szól, hogy minden évben két hétig a Szingapúri LASALLE College of the Arts ad otthont a világ minden tájáról érkező művészeti hallgatóknak, ahol egy adott témán belül alkothatnak közösen vagy önállóan, majd az ebből létrejövő alkotásokat a második hét végén egy kiállítás keretén belül bemutatják az ottani közönségnek. Ez a két hét életem legintenzívebb időszaka volt, rengeteg nyitottságot, elmélyült beszélgetést, nemzetközi kapcsolatot és inspirációt adott. Külön öröm volt számomra, egy kis ideig funkciótól mentesen alkotni, amit nem gondoltam, hogy ekkora szabadságot fog számomra jelenteni és nem mondom azt, hogy letérített a szakmai utamról, de jól esett kicsit kizökkenni abból és feszegetni a határaimat. 

Ehhez hasonló élménynek gondolom az Erasmus hallgatói tanulmányutamat, ami fél évig tartott, Lisszabonban. Portugália építészetileg is sokat tartogat, az odalátogatóknak, számomra gyakori inspiráció forrás is volt már előtte is, a kint töltött fél év óta meg még inkább azzá vált. Ezen felül emberileg is fontos tapasztalás hosszabb időre külföldön élni, megismerkedni egy vagy több új kultúrával, segít, hogy a sajátunkban is jobban felfedezzük az értékes és a fejleszthető részeket. Rengeteg önbizalmat, önismeretet, barátokat, élményeket, tapasztalatot adott, az idegen nyelvi készségek fejlődéséről nem is beszélve. 

Biztos sorolhatnám még a korábbiakhoz hasonló programokat, melyekre az egyetem lehetőséget nyújt az itt töltött évek alatt. Ezek voltak számomra a legmeghatározóbbak és a legnagyobb tanulság számomra az, hogy mindig élni kell ezekkel a lehetőségekkel, mert utána ki tudja lesznek-e még ilyenek és megengedhetjük-e akkor magunknak. Én örülök, hogy feszegettem a határaimat és részt vettem amiben csak tudtam, mert mindegyik sokat hozzám tett a maga módján és mindig hálás leszek értük! 

Mit jelent számodra, hogy eredményesen szerepeltél az országos döntőben? 

Számomra egy szép búcsút jelent ez az elért eredmény a METU-tól mint hallgató, ugyanis az országos döntő előtti évben szereztem meg a mester diplomát és az OTDK volt az utolsó kapocs az egyetemhez. Büszke vagyok rá, hogy így búcsúzhattam az egyetemtől. 

Milyen élményeket, benyomásokat szereztél az OTDK-n Egerben? 

Remek élmény volt és kifejezetten élveztem a csapatépítő jellegét, hogy a prezentálások után összeültünk ünnepelni és beszélgetni a METU-s hallgatókkal és tanárokkal egyaránt. Több ilyen jellegű kapcsolatteremtésre kéne teret biztosítani az egyetemi évek alatt. De mindemellett nagyon érdekes volt meghallgatni más egyetemek hallgatóinak kutatásait is, tanulságos volt látni, hogy őket milyen témák foglalkoztatják és hogyan dolgozzák fel mindezeket. 

Mik a jövőbeli terveid? Van még olyan terület, amivel meg szeretnél ismerkedni? 

Elsősorban tapasztalatot szeretnék szerezni a szakmámban (belsőépítészet), amihez jelenleg meg is van a megfelelő munkahelyem. De ezen felül szeretnék teret adni a saját indíttatású projekteknek is, legyen az kutatás vagy pályázatozás, vagy bármi egyéb. A szakmámhoz kapcsolódóan hívogató területnek érzem a kiállítás tervezés műfaját és a műemlékvédelmet is, de az edukációt is nagy szívügyemnek érzem, így az oktatást sem tartom tőlem távolállónak a későbbiekben. Valamint szívesen továbbfejleszteném az OTDK-s témámat is egy doktori tanulmányban akár a jövőben.