Hallgatói portré - Boronyák Nóra
- Milyen út vezetett az OTDK díjig? Mesélnél arról, hogy hogyan vezetett az utad ide, és milyen projektekben veszel most részt?
A kutatói tevékenységem már az alapszakos tanulmányaim alatt elkezdődött. 2021-ben vettem részt először OTDK rendezvényen, és bár akkor még nem Művészeti, hanem Társadalomtudományi Szekcióban versenyeztem, már akkor is az interdiszciplináris megközelítések érdekeltek igazán. Tudtam, hogy a mesterképzés folyamán is szeretnék majd kutatni, de a megfelelő téma megtalálása 2023-ig váratott magára. Abban az évben egy egyetemi kollaborációs feladat kapcsán született meg a „MEMORIES. STRIPPED. – taktilis asszociációs társasjáték” című alkotásom. Ez a játék szintén az interdiszciplinaritás jegyében készült: építészet, képzőművészet és tervezőgrafika határmezsgyéjén, egy érzékszervi alapú, participatív alkotásként, amely egyszerre gondolkodik anyagban, térben és emlékezetben. Ez volt az téma, ami egymagában képes volt lefedni megannyi érdeklődési körömet, emiatt egyre elmélyültebben foglalkoztam vele. Témavezetőm, Brittnek Andi támogatásával el is indultam a 2024-es intézményi TDK fordulón, majd az ottani eredményes szereplést követően, 2025-ben sikerült elnyernem az OTDK Tervezőgrafika 1. Tagozatának első helyét. Az építészet és a tervezőgrafika párbeszéde azóta is meghatározó szerepet játszik az alkotói tevékenységemben, ugyanis az elmúlt időszakban több olyan projektben is részt vettem, ahol építészekkel, enteriőr tervezőkkel dolgozhattam együtt.
- Hogyan találtál rá a kutatásod/alkotásod témájára? Ismertetnéd velünk ezt a projektedet?
A „MEMORIES. STRIPPED. – taktilis asszociációs társasjáték” című alkotásom kiindulópontját egy METU x MNB Arts & Culture kollaboráció jelentette. Annálfogva, hogy építőiparos családból jövök, az MNB kortárs művészei közül engem Andreas Fogarasi építészetet és képzőművészetet ötvöző alkotásai fogtak meg a leginkább, így az ő munkáiból inspirálódva egy taktilis beszélgetés-kezdeményező társasjátékot hoztam létre. Fogarasi építőanyag-asszemblázsai lehetőséget kínálnak arra, hogy átgondoljuk a társadalom és saját magunk kapcsolódási pontjait az épített környezethez. Amint az ő alkotásai, úgy az én játékom is érzékszervi élmények újraélésére invitál; mindezt úgy, hogy közben a szemünk előtt kel életre város és épületei, mint történelmi, társadalmi, kultúrpolitikai rétegek találkozási pontjai. Így a puszta épületek és anyagok a játék közben élénk emlékeket idéznek fel bennünk, mellyel formák, textúrák, színek, ízek, hangok, illatok elevenednek meg.
- Részt vettél a művészeti diákkör munkájában, programjaiban (tréningek, versenyek, tanulmányút, szakmai előadások). Miben fejlődtél?
Számomra az egyik leginspirálóbb élmény az volt, hogy ennyire sokszínű és minőségi METU-s projektek születtek – akár a társasjáték témáján belül is. Ez erősen motivált arra, hogy én is a legjobbat hozzam ki magamból és az alkotásomból. A METU-s mentorálás során sok hasznos tanácsot kaptunk a prezentáció felépítésére, a tartalmi ív kialakítására, illetve előadástechnikai iránymutatásokkal is elláttak minket. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy az OTDK-n magabiztosan és átgondoltan tudjam képviselni a projektemet.
- Mit jelent számodra, hogy eredményesen szerepeltél az országos döntőben?
A karrierutamat tekintve, ez egy nagyon meghatározó mérföldkő számomra. A mesterszakos tanulmányaim végén egy igazán megtisztelő visszajelzés arról, hogy az irány, amit képviselek, szakmailag érvényes és értékes. Az eredmény lehetőséget adott arra is, hogy reflektáljak a fejlődésemre és az eddig megtett utamra; hogy milyen ívet járt be ez a projekt, és közben hogyan formált engem is. Ugyanakkor, azt is gondolom, hogy ez nem csupán egyéni siker, hanem a METU részéről egy olyan támogató szakmai közeg visszaigazolása is, amely ideális teret biztosított a kutatásra, kísérletezésre és az önazonos alkotásra.
- Milyen élményeket, benyomásokat szereztél az OTDK-n Egerben?
Az egri OTDK nemcsak szakmai esemény volt, hanem valódi közösségi élmény is. Egy igazán inspiráló, pezsgő művészeti közeg, ahol megannyi különböző művészeti területről érkezett, tehetséges és motivált alkotókkal találkozhattunk. Nagyon magas színvonalú munkák születtek, és valódi betekintést nyerhettünk abba, milyen sokféleképpen gondolkodnak, illetve alkotnak a mai fiatal művészek. Bár a mesterszakos tanulmányaimat én már hivatalosan tavaly nyáron befejeztem, ez a pár nap mégis olyan volt számomra, mintha újra egyetemista lennék – különösen, hogy több METU-s barátommal és volt szaktársammal együtt lehettem ott. Nagyon jó hangulatban telt az esemény, a szervezők pedig végig rendkívül profin, rugalmasan és segítőkészen támogatták a résztvevőket – igazán inspiráló élmény volt.
- Mik a jövőbeli terveid? Van még olyan terület, amivel meg szeretnél ismerkedni?
A következő években tervezőgrafikusként szeretnék többféle szakmai közegben is tapasztalatot szerezni – akár stúdióban, ügynökségi környezetben, multinacionális nagyvállalatnál vagy saját vállalkozásban –, hogy megtaláljam azt a kreatív működési formát, amelyben a legjobban kiteljesedhetek. Emellett a jövőben szeretném az eddigi kutatói tevékenységemet új szintre emelni, és doktori képzés keretein belül tovább folytatni.
