Kérdezd a mentort! sorozatunk következő interjújában Szűcs Gergely válaszol Tancsa Melitta, a Kommunikáció és médiatudomány szak nagykövetének, kérdéseire. Az interjúból megtudhatod, hogy mi a különbség egy klasszikus tanár és egy tréner között, és hogy miért is abszurd az egész emberi létezés. 

Tancsa Melitta: Mi volt az a pont, amikor eldöntötted, hogy a tréneri pálya lesz a te utad? 

Szűcs Gergő: A METU-s éveim alatt forrta ki magát ez a gondolat, még HÖK elnökként. A Hallgatói Önkormányzat fejlesztésének céljából meghívtuk Murvai Piroska trénert, aki többszörösen is az év trénere címet nyerte el, hogy tartson nekünk egy csapatépítő foglalkozást. Ezt megelőzően egy elbeszélgetésen vettünk részt vele, ami alapján brief-et készített, és akkor jöttem rá, hogy a tréneri attitűd az, ahol én ki tudom magam élni. A trénernek arra van szüksége, hogy nagyon komolyan vegye a témát és lehetőleg ne vegye komolyan saját magát. A közvetlensége által be tudjon épülni a csoportba és a kölcsönös bizalom mentén tudja fejleszteni a kommunikációs kompetenciákat. Ez egy lényeges különbség szerintem a klasszikus tanár és a tréner között, hogy én, ha ránézek a csoportra, akkor beolvadni szeretnék és azon keresztül inspirálni és fejleszteni. 

Tancsa Melitta: Hogy élted meg a vírus miatt kialakult bezártságot és a mostani korlátozott helyzetet nagyon extrovertált személyként? 

Szűcs Gergő: Egyrészt nagyon nehezen, másrészt szerencsésen. Most a csoportos tréningek helyét inkább átvette a főszerepet, az egyéni foglalkozások, aminek új helyszíneként tökéletesen szuperál az új albérletem. Már 10-12 fő mentoráltam van a legkülönbözőbb szakmákból, ezeken a foglalkozásokon szükség van arra, hogy magyarázzak és mivel kommunikáció és retorika a téma, ezért ki tudom élni magam. Ha esetleg teátrális vagyok, akkor sem érzik, hogy furcsa lenne, mert szükségük van ilyen lendületesen előadott inputokra. 

Tancsa Melitta: Mi a kedvenc szakmai/hallgató emléked a METU-n? 

Szűcs Gergő: Kedvenc hallgatói emlékem, amit Speakerként csak a Sziget Nagyszínpad tudott felülírni. A 2011-es gólyatábor szervezése és a gólyák eskütételének megtartása. Földi Gábor kollégámmal és barátommal, írtuk több héten keresztül az esküt. Az ŐRÜLET 2.0 névre elkeresztelt év, azért is volt különleges, mert rekord mennyiségű gólya jelentkezett a táborba, továbbá HÖK elnök és Speaker szerepben is jelen voltam. Az eskünek nagyon fontos jelentősége van, mind retorikai- és színpadi szinten, illetve kapcsolatépítő szinten is, de az időjárás viszontagságait nem tudtuk kivédeni, gyorsan megoldást kellett találnunk az eső ellen. 

Odaléptem határozottan a főszervezőhöz, aki nálam idősebb volt és már akkor is ebben a posztban volt, amikor én gólyaként vettem részt a táborban. Szóval többek között a kedvemért jött gólyatábort szervezni, ez egy nagyon nagy megtiszteltetés volt. Együtt ki kellett valamit találnunk, mielőtt az egész bulit elmossa az idő. Hirtelen jött az ihlet, hogy mindenkit tereljünk be a nagysátorba és rendezzük a csapatokat oszlopokba a gyorsabb megoldás miatt. Végül megtartottuk az esküt, ami alatt morajlott a tömeg, az utolsó pontja pedig az év jelszava volt, amit ezres nagyságú gólya kiabált egyszerre: ESKÜSZÖM, HOGY ŐRÜLET. 

A kedvenc METU-s szakmai élményem trénerként az, amikor dominóként ömlött be a tömeg a foglalkozásra és nagyon érzékeny, nagyon intim, de a jellem fejlődésük szempontjából fontos dolgokkal kapcsolatban megnyíltak a hallgatók és tudtunk beszélgetni. Tiszteletben tartva a tréning alatt elhangzottakat, illetve a téma komolyságát, tudtak vállalásokat tenni attitűd formálásokba belemenni, ez számomra nagyon megtisztelő és inspiráló. 

 

Tancsa Melitta: Mi az a cél, ami mindig a szemed előtt lebeg, és mi a motorja? 

Szűcs Gergő: Hosszútávon azt szeretném elérni, hogy az emberek fesztelenebbül merjék kifejezni magukat, hitelesebben és önazonosan tudják megállni a helyüket ebben a világban. Az életem filozófiai motorja pedig, az abszurdizmusból ered. Egyik kedvenc gondolkodóm Albert Camus, azt mondta, hogy abszurd az emberi élet, mert próbálunk értelmet találni, amikor nyilvánvalóan egy indifferens univerzumban nincs értelme az életnek, de mégis örökké próbálkozunk. Célszerűtlen és lehetetlen dolgot csinálunk örökké, erre nemcsak azt mondja, hogy az élet értelme a sziszifuszi munka, hanem „Sziszüphoszt boldognak kell elképzelni”. El kell fogadnunk, hogy az élet abszurd, ha ezzel azonosulni tudunk és mosolygunk rajta, akkor egyébként minden rendben lesz. Ha úgy tudsz felkelni, hogy kitalálod az egész karrieredet és elfogadod, hogy ez egy teljesen ésszerűtlen dolog, akkor lesz egy menő karriered. 

2021. 03. 16.