Dolgozatomban arra keresem a választ, hogy létezik-e egy olyan ideális állami kultúrafinanszírozási modell, melyet alkalmazva egy társadalom kulturális gazdasága megfelelően működhet. Ezt szemléltetendő írásom elején bemutatom Magyarország kultúrpolitikájának történetét a rendszerváltástól napjainkig, majd bizonyítom a 2000-es évek végén elkezdődött centralizált kultúrafinanszírozási és kultúrpolitikai gyakorlatot és ennek hátulütőit. Ezzel szemben megfogalmazom a decentralizált politika és kultúra előnyeit. Ennek fényében bemutatok három különböző kultúrafinanszírozási modellt, amelyekben a decentralizáció elvei erőteljesebben jelen vannak, mint a magyar gyakorlatban. Az elméleti és a projekt rész közötti átvezetésként írok a nonprofit szervezetekről és azok működési módjáról. Összességében elmondható, hogy a magyarországi kultúrafinanszírozási helyzet kaotikus és sokszor antidemokratikus elemeket tartalmaz, ezért a kulturális szervezeteknek a talpon maradás érdekében meg kell próbálni megtalálni az antidemokratikusan működő forráselosztó intézményeken kívüli alternatívákat.