„…még sokat kell tanulnom, de a METU-n sikerült megszereznem a megfelelő alapokat, amire már bátran tudok építkezni.”
Szandra Animáció alapszakunkon diplomázott. Az animáció varázslatát sokáig csak kívülről csodálta, mára azonban már saját világát rajzolja mozgóképpé. XVII. Szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmfesztiválon első díjat nyert Nagy Dávid Zoltánnal közösen készített Füzet című szignálfilmje.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Imádom az animációs filmeket. Mindig is szerettem és fontos részét képezik az életemnek mind a mai napig. Vannak, akik azt mondják, hogy ki kellene nőnöm az animációs filmekből, de én valahogy nem akarok. Szeretem, hogy nincsenek benne határok, hogy bármit meg lehet benne tenni, csak önmagunk szabhatunk neki határt. Ez benne számomra a legvonzóbb dolog. Nagyon szeretek illusztrációkat is rajzolni, de azoknál valahogy mindig hiányzott valami. Évekig tartott mire rájöttem, hogy a mozgás az. Ahhoz, hogy maximálisan ki tudjam fejezni magamat, ahhoz nem volt elég egy kép, sok-sok kép kellett, ami a végén megmozdul.
Miért ezt a szakot választottad?
Nagyon sokáig számomra egy megfoghatatlan dolog volt az animáció. Olyasmi volt, mint a varázslat, láttam az eredményét, de azt hogy hogyan csinálják nem tudtam felérni ésszel. Aztán valamikor 18 éves korom körül láttam egy animációs rövidfilmet, amelyet egy magyar, ráadásul nagyjából korombeli lány készített. Csak akkor tudatosult bennem, hogy ezeket ugyanolyan emberek készítik, mint amilyen én is vagyok. Lehullt a lepel a varázslatról, és ami addig egy teljesen földöntúli dolog volt, azt most hirtelen elérhetővé vált, habár a varázslatosságából semmit nem veszített.
Mi inspirál?
Igazából bármi. Nem tudnék kiragadni csak egy dolgot, amire azt mondhatnám, hogy ez az a valami az, ami inspirál. Kíváncsi embernek tartom magamat, szeretek új dolgokat tanulni és új élményeket szerezni, ezért úgy érzem, hogy bármiből tudok ötletet meríteni. Persze vannak alkotások, amikhez újra és újra visszatérek, mert sokadszorra is lenyűgöz a világuk, ilyen például a '95-ös Ghost in the Shell. Ugyanakkor saját magamat is próbálom inspirálni, rávenni magam, hogy kilépjek a komfortzónámból, hogy egyre jobb lehessek. Ebben nagy segítséget kapok a barátaimtól, akik remek alkotók is egyben.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
A legkedvesebb munkám a Jézusom címet viselő kisfilm, melyet Apáthy Szilvivel együtt készítettük Csáki László óráján. Ez volt az első teljesen befejezett munka, ami filmként is működik. Az alkotói folyamat minden részét élveztem, az ötleteléstől a megvalósításig.
A másik pedig a Szolnoki Képzőművészeti Filmfesztiválra készített szignálfilm, melyet szintén Csáki László segítségével készítettünk Nagy Dáviddal közösen. Itt végre kipróbálhattam valami olyasmit, amit már régen szerettem volna megcsinálni. Nevezetesen az élő képet, esetünkben pixillációt, keverni a kézzel rajzolt animációval.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomafilmünk, melyet Nagy Dáviddal és Apáthy Szilviával együtt készítettünk, a Kizárt dolog címet viseli. Ez egy alternatív valóságban játszódó film, ahol a különböző szörnyalakok legalább annyira hétköznapiak, mint az emberek. Ebben a világban egy lány útnak indul, hogy megkeresse a barátját, aki egy veszekedés miatt ment el otthonról. Útközben a lánynak nem csak az utána grasszáló szörnyekkel kell szembenéznie, de a saját belső démonaival és félelmeivel is, hogy megmenthesse a barátját, aki minden bizonnyal valami nagy bajba keveredett.
Szerettünk volna egy olyan filmet készíteni, melyben a dolgok egy kicsit másképpen jelennek meg, mint ahogy azt megszoktuk. Itt a "hercegnő" indul útnak megmenteni a "királyfit". A szörnyek az utcán igazából nem is bántanak. Az igazi szörnyek csak a főszereplő fejében vannak. Az állapotával a főhős tisztában van és próbál ezektől a képzelt szörnyűségektől vicces vagy kicsit morbid módon megszabadulni, azáltal, hogy elképzeli, hogy "milyen lenne ha...". Például milyen lenne, ha egy sikátorból egy óriási farkas ugrana ki és rántana magával. A filmhez egyébként sokat merítettünk a saját élményeinkből.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Az iskola előtt csak minimális fogalmam volt arról, hogy milyen részekből áll egy animációs film elkészítése. Azzal, hogy lehetőséget kaptam több saját film elkészítésére is, rengeteg tapasztalattal gazdagodtam. Persze még sokat kell tanulnom, de az egyetemen sikerült megszereznem a megfelelő alapokat, amire már bátran tudok építkezni.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Remek szakemberekkel találkozhat az egyetemi évei alatt. Valamint olyan dolgokat próbálhat ki, melyekre máshol nem biztos, hogy máshol alkalma nyílna.
Hogy érzed magad a frissdiplomásként?
Az iskolának köszönhetően jobb rálátásom nyílt az animáció világára. Most már jobban tudom mik a lehetőségeim.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Izgalmas élmény volt. Főleg azért is, mert a konzulenseken kívül, Muhi Klára és Gauder Áron akik a félév során a munkánkat segítették, jelen voltak még olyan vizsgabiztosok is, akik előzőleg nem látták a diplomafilmünket. Érdekes volt meghallgatni egy olyan, hozzáértő, néző véleményét, aki akkor először találkozott a filmmel.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Még nincsenek konkrét terveim, nem tudom pontosan, hogy hova vezet az utam. De azt már legalább tudom, hogy merre induljak el.