Zsemberi-Szígyártó Miklós / Tervezőgrafika mesterszak

"Erősen introvertált személyiségként szükségem volt egy másik nyelvre, mellyel kommunikálhatok, akár idegenek felé is. Örülök, hogy rájöhettem, hogy a grafika is szolgálhat szócsőként."

Miklós Tervezőgrafika mesterszakunkon diplomázott. Alapszakos diplomamunkáját az Analysis kiállításon lehetett látni, díjat nyert a műtárgy.com által fiatal pályakezdő képzőművészek számára kiírt pályázaton. Kiállított a Petőfi Irodalmi Múzeum Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából rendezett programján, a Te jössz?! tárlaton, a Graphic Passage-on, valamint a GRAP-ban is.


  


Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Mindig is szerettem a grafikát, bár jó ideig nem foglalkoztam vele. Igen későn érő típus vagyok. Eleinte rajzolgattam csak, de különösebb célom nem volt vele. Erősen introvertált személyiségként szükségem volt egy másik nyelvre, mellyel kommunikálhatok, akár idegenek felé is. Örülök, hogy rájöhettem, hogy a grafika is szolgálhat szócsőként.

Miért ezt a szakot választottad?
A tervezőgrafikával korábban nem foglalkoztam. Az alapszak és mesterszak között elvégeztem egy kiadványszerkesztő képzést, ahol kicsit belekóstolhattam a digitális világba is e téren. Úgy éreztem, hogy még bőven van mit tanulnom. 

Milyen alapszakon végeztél és honnan érkeztél a METU-ra?
Az alapszakot is itt végeztem, Képi ábrázolás szakon. Mikor megtudtam, hogy indul mesterképzés, képgrafika specializációval nem volt kérdés, hogy megpróbálom.

Mi inspirál?
Mindig más, éppen ami érdekel. Most leginkább a könyvek. Egy éve vagyok tagja a Magyar Művészkönyvalkotók Társaságának, így nem feltétlenül csak a klasszikus értelemben vett könyvek vannak rám hatással. Emellett jelenleg a saját problémáimból merítek, és az így született alkotásokkal igyekszem azokat megoldani.

Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Nehéz kedvencet választani. Mielőtt önteltnek tűnnék ezt úgy értem, hogy a mesterképzés alatt születtek az első olyan munkáim, melyekkel egyáltalán megelégedtem. Így természetesen akkor az egyik kedvencem az Alice Csodaországban könyvhöz készült 12 illusztrációból álló mappám, melyet az első szemeszterben készítettem. Nagyjából ez volt az utolsó kidolgozott karaktereket ábrázoló illusztrációs sorozatom, később már teljesen más irányba indultam.

   

   


Így a másik kedvencem egy tipo poszter a második félévből, ahol először kezdtem el játszani a különböző textúrákkal és gesztusokkal, melyekkel azóta is dolgozom. A posztereket végül felhasználtam egy pop-up könyvhöz.

  


Az Arany János születésének bicentenáriumára készült kiadványomat is kiemelném, hiszen saját analóg fotókat használtam fel az illusztrálásához, a diplomamunkámhoz hasonlóan.

  

 

Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomamunkám egy illusztrált kiadvány, mely a pánikbetegséget mutatja be a saját példámon keresztül. A címe végül az egyik tünet lett: Zsibbadás. A könyvben szakirodalmi részekkel bemutatom a betegség, illetve pár egyéb szorongásjellegű probléma tudományos hátterét, melyeket részletesebben és bensőségesebben illusztrálok, illetve kifejtek illusztrációk vagy térképek formájában, több oldalpáron keresztül. Már egy korábbi szemeszterben feldolgoztam egy másik személyes témát, és úgy gondoltam, hogy van még egy dolog, amit ki kellene adnom magamból.

  


Eleinte nem kötöttem az orrára az egyetemen senkinek, hogy milyen problémáim vannak. A kezdeti pszichiáterhez járás, gyógyszeres próbálkozások után elkezdtem komolyabban foglalkozni a pánikbetegséggel és igyekeztem megmaradni a kognitív megoldások mellett. Elhatároztam, hogy mindenre igent mondok, nagyjából egy ilyen „igennek” is köszönhető, hogy felvételiztem egyáltalán. Végül a legnagyobb félelmemet próbáltam meg leküzdeni ezzel a témával, illetve a végleges diplomamunkámmal: hogy kiállok sok ember elé, és a saját problémámról számolok be. Természetesen reménykedtem benne, hogy a téma személyes feldolgozásával nem csak magamon segíthetek majd.

  


Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Rengeteget tanultam és fejlődtem az elmúlt két évben. Valamint több kiállításon is részt vehettem az egyetemi évek alatt. A METU szervezte kiállításokon felül pedig több hazai és külföldi kiállításra beküldtem a mesterképzés alatt készült munkáimat.

Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Rengeteget köszönhetek a tanároknak. Nem emelnék ki most külön senkit, de biztos vagyok, hogy mindenki talál a stílusának formálásában segítő oktatót az intézményben. Képi ábrázolás specializációsként még a tanárok mellett mindenképp a műhelyt emelném ki. Olyan kuriózummal is megismerkedhettünk a manuális nyomdatechnikák közül, mint például a litográfia.

 

Hogy érzed magad friss(másod)diplomásként?
Még nem teljesen dolgoztam fel, hogy vége van, és mostantól nem fogom átküldeni a munkáimat egy végső ámenre a tanáraimnak. Egyszerre félelmetes és jó érzés is. Elég intenzív két év áll a hátam mögött, szóval egy kisebb pihenés után vágok csak bele az önálló munkába, de addig is gondolkodom már egy plakátpályázaton.

Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Megható, felemelő és természetesen félelmetes. Nem szimplán lámpaláz az, amit egy ilyen nyilvános prezentáció előtt érzek, de ez azt hiszem a diplomatémámból sejthető. Rettegtem magam előadni, ezért megírtam a beszédemet már jó előre, amit igazából a védésnél már tudtam kívülről, de magammal vittem, hogy minden eshetőségre felkészüljek. Álmomban sem számítottam rá, hogy ilyen jól fog sikerülni, igazából abban is csak reménykedtem, hogy sikerül egyáltalán. De ha lehetne, újra megcsinálnám, mert nagyon jól esett a bizottság, a tanáraink, az opponensem és barátaim reakciója, véleménye a védéssel kapcsolatban.

Milyen terveid vannak a jövőre?
Munkakeresés főleg. Könyvekkel foglalkoztam már az egyetem alatt is, és remélem, hogy a tanultakat kamatoztatva még jobban elmélyülhetek a kiadványok előkészítésében. Szeretném a képzőművészeti pályámat is erősíteni, szóval figyelem a kiállítási lehetőségeket, és remélem hamarosan összejön egy a barátnőmmel közös kiállításunk is. Ezen felül pedig, már a diplomavédésen bemutattam egy rövid animációt, melyet Hertelendy Amanda barátom készített a könyvem alapján, szóval az ilyesfajta közös munkákban is szeretnék még részt venni.




Pár szó az animációról
„Miki diplomamunkája nagyon inspiráló volt számomra. Mikor először láttam a könyvet még félkész állapotában, már akkor tudtam, hogy ez egy iszonyú erős téma mind érzelmileg, mind vizuálisan. Ahogy lapoztam az oldalakat és megértettem a lényegét, összeállt egy szürreális érzésvilág bennem, amit mindenképpen valahogy meg szerettem volna fogalmazni a saját eszközeimmel, ami a mozgókép volt.” – Hertelendy Amanda


    

  

A fotókat készítette: Márián Gábor