„…azokat az illusztrációs feladatokat élveztem leginkább, ahol jobban elmélyedhettem a technikai kísérletezésben és az önkifejezésben.”
Mercédesz Tervezőgrafika alapszakunkon diplomázott. Bár mindig is a művészeti terület érdekelte, mégis vargabetűsen, társszakmák kitanulása után jutott el a tervezőgrafikáig. Ahol először azt gondolta az alkalmazottabb műfaj áll hozzá közel, végül kiderült, hogy az illusztratív képgrafika az igazi terepe.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Már kiskoromtól egyértelmű volt számomra, hogy valamely művészeti ágban szeretnék elhelyezkedni. Elég rögös utam volt, mindig ott volt bennem, hogy a tervezőgrafika az, ami igazán érdekel, ennek ellenére először textiltervezőnek, majd dekoratőrnek tanultam. A dekor iskolában volt pár olyan óra, ahol tanultunk egy kicsi tervezőgrafikát, ezeket az órákat élveztem a legjobban, és az ott lévő feladatokban tudtam igazán kiteljesedni. Amint abbahagytam azt az iskolát tudtam, hogy tervezőgrafikával szeretnék tovább foglalkozni.
Miért ezt a szakot választottad?
Mert a tervezőgrafika sokkal összetettebb és sokrétűbb, mint bármely művészeti ág. Egy egyszerűbb feladat is komplex gondolkozási módot igényel, ugyan akkor több grafika irány van, amire specializálódhat a tervező, mint például illusztrációra, csomagolásra vagy tipográfiára.
Mi inspirál?
Tulajdonképpen bármi, igyekszem mindenhonnan ihletet meríteni, zenéből, a minden napokból vagy a saját érzéseimből.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Hozzám egy kicsit közelebb áll a képzőművészeti irány, ezért azokat az illusztrációs feladatokat élveztem leginkább, ahol jobban elmélyedhettem a technikai kísérletezésben és az önkifejezésben. Legkedvesebb ilyen munkáim egy gyermekkori traumákat feldolgozó képregény, egy minimál film poszter sorozat, és az ERRC-nek készített illusztrációs sorozat.
Ezen felül az alkalmazott grafikai feladatok közül azokat szerettem, amelyekben lehetőségem volt a szigorúbb szerkezeti követelményeket humorral és bájjal keverni, mint például a Medipet kutyaklinika és a Primanima arculat esetében.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A kerületi lomtalanításon véletlenül találtam rá olyan levelekre, melyeket egy Moszkvában tanuló egyetemistának írt édesanyja és ismerősei az 1960-as években. Nagyon megfogott a levelek személyessége, egészen az apró hétköznapi történeteken keresztül az olyan komoly témákon át, mint a családon belüli halál feldolgozása, a magány és a hiányérzet, amivel egy szétszakadt családnak kell megküzdenie nap mint nap. Úgy gondoltam, hogy ezeknek a leveleknek a sorsa nem érhet véget az utcán, muszáj valahogy megőriznem őket az utókornak. Örülök, hogy végül ezt a témát választottam, mert az illusztrációimat is kerületi lomtalanításokon talált kidobott fényképekből, dokumentumokból és újságokból készítettem el, ezzel csak még több emléket mentve meg a szemétégetőtől.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Segített eldönteni, hogy a tervezőgrafikán belül milyen irány az, amiben igazán ki tudok teljesedni. Egyetem előtt úgy gondoltam, hogy az alkalmazott grafika az én egyetlen utam, de hála a sok változatos feladatnak és segítőkész tanári karnak mára már rájöttem, hogy inkább a képgrafika illik jobban hozzám.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
A tanárok mind nagyon jó szakemberek, segítőkészek és maximálisan odafigyelnek a tanulóikra, teljesen szabad kezet adnak a kibontakozásra.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Egyelőre furcsán, még nem igazán múlt el a diploma drukk, de már rengeteg megvalósításra váró ötlet van a fejemben.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Tanulságos és érdekes volt a tanári karon kívül meghallgatni egy külső bizottság véleményét is a diplomamunkámról.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Folytatom a tanulmányaimat mesterszakon, és remélem, hogy még jobban ki tudok bontakozni abban az irányban, amerre az alapszakon elkezdtem haladni. :)
