„Az inspirál, hogy egyszer eljuthassak arra a szintre, hogy a nézőkből azt az érzelmet, és akkor váltsam ki, ahogyan azt a film megálmodásakor elképzeltem.”
Venczel Zsolt Mozgóképkultúra és médiaismeret alapszakunkon diplomázott.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
A média világa iránt először nyolcadik osztályos koromban kezdtem el érdeklődni. Abban az évben összevonták az iskolánkat egy másikkal, ezért sok új tanárunk lett. Többek között a médiaórát is egy másik tanár vette át. Az Ő hatására indultam el a média felé. Megismerkedtem a fénykép és a mozgókép megszületésének történetével, Muybridge-el, a Lumière fivérekkel, Méliès-vel és a Chaplin filmekkel. Később a középiskolát már egy médiatagozatos osztályban jártam. Ott újságírásba, videóvágásba, rövid kisfilmek készítésébe tanulhattam bele. Itt döntöttem el, hogy egyszer majd filmeket szeretnék készíteni.
Miért ezt a szakot választottad?
Elhatároztam, hogy rendező szeretnék lenni és az alapképzések közül a mozgókép szakot láttam a legalkalmasabbnak a célom eléréséhez.
Mi inspirál?
Az, hogy egyszer olyan nagyjátékfilmeket rendezhessek, amelyek hatással vannak az emberekre, és az, hogy egyszer eljuthassak arra a szintre, hogy a nézőkből azt az érzelmet, és akkor váltsam ki, ahogyan azt a film megálmodásakor elképzeltem.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Több vizsgafilmemre is szívesen gondolok vissza, ebből leginkább kettőt emelnék ki, mindkettő a harmadik félévemben készült adaptáció. Az egyik Petri György Gyufa című verséből azonos címmel, a másik pedig Spiró György Hajdani sör íze című novellájából készült, melynek a Szig címet adtam. Talán azért ilyen kedves nekem ez a két film, mert egymással párhuzamosan készítettem őket, igen szoros időbeosztással, és az, hogy mindkettőt időben el tudtam készíteni, és elégedett tudtam velük lenni, nagy sikerélmény volt számomra. Illetve ezek vetítése után volt a legtöbb pozitív visszajelzés a tanáraim részéről.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A szakdolgozatomat Ingmar Bergmanról írtam. Elemeztem benne életét és munkásságát, és sok esetben összehasonlítottam a filmjei cselekményét, az életében megtörtént valós eseményekkel. Azért választottam őt, mert kihívásnak éreztem feldolgozni azt a kicsit sem egyszerű életpályáját, és meg akartam ugrani a lécet.
A diplomafilmem története pedig egy olyan világban játszódik, ahol a hatalom betiltotta a zenét, és egy külön hatósággal kutatja fel a megmaradt zenészeket és hangszereket. A két főhős ebben a világban próbál boldogulni, és valahogy újra zenét juttatni a hétköznapi életbe. Nagy kihívás és annál is nagyobb élmény volt a forgatás, rengeteg tehetséges és szorgalmas emberrel dolgozhattam együtt, és remélhetőleg tartós kapcsolatokra tettem szert.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
A METU-n az a jó, hogy a tanáraink, tényleg jelen vannak az adott szakmában, és ezáltal sokkal hitelesebb és biztosabb tudást tudnak átadni nekünk. Valamint a három év alatt azt vettem észre, hogy a kreatív és tehetséges emberek, akik tenni is akarnak a karrierjükért, előbb-utóbb egymásra találnak, akár szakok között is.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Szerintem annak érdemes a METU-t választania, aki nem fél kilépni a komfortzónájából, és mer új dolgokat kipróbálni. Akkor lehet igazán elégedetten kilépni a képzés után az egyetemről, ha minden lehetőséggel tudott élni az illető a 3 év során. Merjenek szabadon választható tárgyakat felvenni, merjenek mindent kipróbálni egy adott stúdiógyakorlaton. Hozzák ki magukból a legtöbbet, mert az egyetem nem fogja helyettük, csak a lehetőségeket biztosítja.
Hogy érzed magad a frissdiplomásként?
Egyelőre még nem érzek nagy különbséget. Még tartanak a diplomafilmem utómunkálatai, illetve ősszel a mesterképzésemet kezdem, szintén itt a METU-n, ezért leginkább most arra fókuszálok.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Eleinte picit tartottam tőle, hogy vajon a tanáraim, hogyan fogadják a filmemet, hiszen majdnem egy éven át tartó munka volt benne az írást és az előkészítést beleértve. Tulajdonképpen ez volt életem eddigi legnehezebb feladata, és a diplomavédés volt az első alkalom, hogy mások előtt vetítettem le a filmet. Összességében pozitív élmény volt, a dicséretek mellet sok tanácsot kaptam, hogy hogyan lehetne még hatásosabbá formálni a végleges változatot.
Milyen terveid vannak a jövőre?
A mesterképzés mellett egy rendezőasszisztensi képzést szeretnék elvégezni, és utána egy darabig ebben a pozícióban elhelyezkedni, amíg egyszer el nem jutok odáig, hogy megrendezzem első nagyjátékfilmem.
