Hogyan mutatnád be magad a világnak?
Egy maximalista ember vagyok, aki nagyon szeretne valami maradandót alkotni. Nem szeretem, ha valamelyik projektem hasonlít máséhoz, szeretnék minél egyedibb dolgokat alkotni.
Miért gondoltad annak idején, hogy a Budapesti Metropolitan Egyetem lesz a neked való iskola?
Mert meggyőzött a nyílt nap, arról, hogy a művészeti karon magas színvonalon folyik a képzés. Tetszett az egyetem hozzáállása az oktatáshoz és ami még fontosabb, a diákokhoz. A nyílt napon a workshopokat hallgatók tartják, ami még hitelesebbé teszi a felvételizőknek az egyetemet.
Mesélj kicsit a szakodról!
Olyan művészetkedvelőknek ajánlanám, akik szeretik a modern művészetet és ezt merik is alkalmazni a divatban. Nem ijednek meg a kísérletezéstől, a sok munkától. Előny, hogy a tantárgyak nagy része gyakorlati jellegű, ez igen hasznos lesz a jövőben, hiszen ezt a gyakorlati tudást már az egyetemi évek alatt el lehet sajátítani, így amikor a hallgatók befejezik a képzést, akkor már bátran és magabiztosan tudják mindezeket alkalmazni. A METU-nak fontos az, hogy már ezek alatt az évek alatt rátaláljanak a diákok a saját hangjukra, amivel kitűnnek a tömegből és a jövőben akár egy egész márkát építhetnek erre.
Rengeteg technológia található meg az egyetem keretein belül. Kiemelném, a tanárok szakmai tudását és az egyetem közvetlenségét a diákok felé. Segítséget kapunk a karriercéljaink megfogalmazásában, hiszen a képzés végére átlátod, hogy mi tesz majd egyedivé a munkaerőpiacon. Szerintem ebben a legjobb a METU, hogy az egyetem utáni évekre is felkészít.
Miért pont ezt a szakot választottad?
Amikor jelentkezem még nem tudtam, hogy milyen terület érdekel pontosan, viszont a kézműves tárgykultúra szak több lehetőség kipróbálását is biztosította.
Melyik a kedvenc tantárgyad?
Kézműves műhelygyakorlat. Az nálunk a legkísérletezőbb óra talán, amikor egy anyag felületének a megváltoztatása a cél, és itt mindent szabad: vágni, tépni, ragasztani, roncsolni a lehető legkülönfélébb megoldásokat is ki lehet próbálni.
Mi a kedvenc helyed az egyetemen?
Természetesen a műhely.
Milyen tanácsot adnál egy most felvételizőnek?
A mappájuk bemutatásánál minél több olyan anyagot hozzanak, ami kapcsolatos a szakiránnyal, és azzal, ami érdekli őket, mivel ezzel tudatosságot közvetítenek az oktatok felé.
Miért ajánlanád egy most felvételiző diáknak a METU-t?
Az itt oktató tanárok szakértelme sokszínű oktatást biztosít. Rengeteg pályázati lehetőség van, ami hozzájárul a jövőben az elhelyezkedéshez. Olyan gépekkel dolgozhatunk az egyetemen, amik Magyarországon nem, vagy csak kevés helyen találhatók meg. Előfordul olyan is, hogy mindezek legtöbbször csak cégek számára elérhetők.
A vírushelyzet miatt, idén sokkal nagyobb hangsúlyt kap az online tanulás. Repüljünk vissza kicsit az időben: meséld el röviden a METU-hoz kapcsolódó kedvenc offline élményedet!
Szeretem a műhelyben tölteni az időmet, amikor mindenki bent alkot, mert ilyenkor remek hangulat alakul ki.
Pozitív tapasztalás számodra az online tanulás?
Alapvetően szerintem a művészeti hallgatóknak nem könnyíti meg a feladatát. De például az, hogy az elméleti órák online elérhetők, az egy igazán jó dolog, hiszen lehetőség nyílik ezek visszanézésére is, ami nagyban megkönnyíti a tanulás folyamatát.
Miben látod a METU szupererejét?
Abban, hogy az alkotói szabadság határtalanságát a tanárok nem korlátozzák. Nem olyat szeretnének látni, amit már láttak ezerszer. Hagyják, hogy a hallgató maga útját járja, még ha hibázik is. És talán ez az egyik legfontosabb pont, hiszen megtanítják azt, hogy lehet hibázni és bizony ez is egy tanulási forma, valamint, hogy mindezt nem tragédiaként kell megélni, mert ez egy lépcső ahhoz, hogy minél sikeresebbek legyünk a jövőben.
Véleményed szerint ki a szakmád szuperhőse?
Simon Porte Jacquemus, nagyon fiatalon kezdte a pályáját, mindössze 20 éves volt, amikor a márkát alapított. Méghozzá sikeresen! 25-éves korára már önálló showkat rendezett és a szakma nagyjai ültek az első sorban.
Stílusában közel áll hozzám, szereti a klasszikus formákat megbontani és gyönyörű mintákat, színeket használ mind ezt fenntartható anyagokkal ötvözi.
Neked ki a kedvenc szuperhősöd?
Doktor Strange, neki fontos a belső és a külső egyensúly, amit én is nagyon igaznak tartok.
Mi lenne a 3 szupererő, amit választanál magadnak?
1) idő befolyásolása - ez az, amiből sosem elég egy plusz óra mindig jól jön.
2) teleportálás - sokan messziről járunk be az egyetemre és mindig rohanunk egyik helyről a másikra, ha tudnánk teleportálni akkor az nagyban megkönnyítené ezt.
3) gondolatolvasás - azért jó lehet tudni, hogy mi jár mások fejében.
Milyennek képzeled a METU szuperhősét?
Biztosan egy olyan személynek, aki rendkívül kreatív, picit máshogy látja a világot. Nem fél fejjel lefele nézni a dolgokat, mer önmaga lenni és ezt fel is vállalja. Mindeközben bármire van ideje, amire szeretné.
Milyen oktató helyett mentor élményed van?
Konsánszky Dóra - ő olyan dolgot hozott ki belőlem, amit még én sem tudtam, hogy bennem van. Rendkívüli szakértelme van és a diákjaiból a legjobbat tudja kihozni. Magas színvonalon oktat és mindig van egy újabb gondolata, ami tovább vezeti a projekteken a hallgatókat - konzultációról konzultációra.
"Metropolitan. Az alkotóegyetem." Mit jelent ez számodra?
Olyan hely, ahol mindenki megvalósíthatja a terveit. A legjobb, amikor különböző szakterületről tudnak összedolgozni a hallgatók és különösen egy még fantasztikusabb projektet hoznak létre. Nem csak egy vizsgát teljesítünk, hanem egy szellemi fejlődésen megyünk keresztül, ami hozzájárul a személyiségünk fejlődéséhez is egyaránt.
Mit jelent számodra az alkotás szó?
Önkifejezés, önazonosság, határtalanság.
Milyen élményed kapcsolódik az alkotóegyetemességhez?
Szerintem mindegyik féléves projektünk a maga nemében egy alkotás, mert egy hosszú megismerési folyamat végén egy kézzel fogható dolgot alkotunk meg, aminek van mondanivalója és közölni tudja a mi benső érzéseinket az emberek felé. Ezt akkor érzem leginkább, amikor prezentálom a munkánkat és láttom az emberek tekintetét, ahogy a munkámra néznek.
Volt olyan nehéz pillanatod, amikor valakitől kaptál impulzust, ami átsegített rajta?
Természetesen, mindig vannak nehezebb pillanatok. Nálunk általában ez a kipakolás előtti alkotó héten következik be, ilyenkor mindenki feszített tempóban dolgozik a műhelyben, hogy időben kész legyen. Ezekben az időkben a legnagyobb öröm, amikor meglátod, hogy a varrógépben a számodra jó cérna van befűzve vagy, amikor valaki süteményt kínál kettő órakor, miután még egész nap alig ettél.
Van olyan oktatód, akivel szívesen beszélgetnél személyesen pár kérdés erejéig?
Remete Kriszta. Biztosan a színházi munkáival kapcsolatban kérdeznék. Például, milyen érzések vannak benne, amikor először látja viszont a terveit színpadon.
Milyen alkotói utazásod volt az egyetemen?
Azt a feladatot kaptuk, hogy a keleti kultúrából inspirálódva, készítsünk el egy kaftánt, köntöst. Az elején megijedtem, fogalmam sem volt arról, hogy hogyan induljak el, hiszen nagyon távol állt tőlem a keleti világ, szemlélet. Így elkezdtem képeket nézni az új-zélandi, valamint a japán szigetvilágról, mígnem találtam egy olyan fotót, ahol egy halász éppen egy hálót vet ki a vízre. Mikor megláttam azonnal tudtam, hogy ezt szeretném használni, ugyanis az 1950-es években készült egy fotósorozat egy színésznőről, aki egy nagyon könnyed légies ruhában, tánchoz hasonlító mozdulatokat jelenített meg és a talált képem pontosan ugyanezt a légiességet, szabadságot, finomságot közvetítette. Ez a két fotó inspirálta a halászhálóból elkészített ruhadarabomat, amit a végén Schmidt Sára színésznőn fotóztuk. Így lett kerek a történet.
Mi volt eddig a legmeghatározóbb élményed az egyetemen?
Meghatározó élményem az az volt, amikor a Patrona Hungarie kiirt egy pályázatot, amelyben, olyan formaruhát szerettek volna az iskolájuknak, ami modern és mégis tiszteletben tartja a keresztény vallás formai követelményeit. Ez egy nagy kihívás volt az elején. Majd miután minél jobban beleástam magam, egyre jobban élveztem a feladatot. Fél év végén leadásra került a pályázat és az iskola az enyémet találta a legjobbnak az intézményük számára. Hatalmas elismerés, hogy bizalmat szavaztak a munkámnak és az a tény is ide sorolandó, hogy egy egész iskolányi diák az általam tervezett ruhákat fogja viselni.
Miért jelentkeztél idén nagykövetnek?
Mindig is nagyon tetszett ez a poszt, csak eddig nem volt elég önbizalmam jelentkezni. Idén, amikor a tanárom ajánlott, az ő bizalma és az, hogy szerinte mindezt jól csinálnám, megadta azt a löketet, ami még hiányzott, így jelentkeztem. Motivációm, hogy minél több diáknak hitelesen bemutassam a szakomat.
Mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
Versenyszerűen strand röplabdázom 8 éve - ez az én terápiám, ha pályán vagyok, akkor nem tudok másra gondolni csak arra, ami ott történik, mintha minden probléma, gond 2 órára megszűnne.
Van-e olyan könyv, film, kiállítás, előadás, amit szívesen ajánlanál mások figyelmébe?
Ha könyvről van szó akkor én nagyon ajánlom a klasszikusok újra olvasását, személyes kedvencem a Zabhegyező (új nevén Rozsbana fogó) ez a könyv álltalános iskolában kötelező, de egyetemista fejjel újra olvasva teljesen új értelmet nyer...hasonló cipőben jár a Pál utcai fiúk is. Mondjuk a Pál utcai fiúk regény alapján a Vígszínház készített egy darabot, ami lenyűgöző hiteles és őszinte. Bátran tudom bárkinek ajánlani.
Kiállítás szempontból a Kiscelli múzeum tárlatait tudnám ajánlani divatos és textiles vonatkozásban.
Mi a kedvenc zenei műfajod?
Alapvetően nagyon szeretem régi idők zenéjét 60-as 70-es 80-as évek, azaz igazi retro korszak. De kedvencem talán mégis a rock, hiszen a kedvenc bandám a Fall Out Boys.
Milyen egyetemi aktivitásokban vettél eddig részt?
Felvételiben segédkeztem. Tetszett, hogy hallgatóként támaszt tudtunk nyújtani a felvételiző diákoknak. Számukra is közvetlenebbé tette a helyzetet, hogy egy hasonló korú diák segít nekik, aki már átélte ezt a szituációt.
Hogy érzed, fogják segíteni az egyetemi évek a karrierterveidet?
Pályázat megnyerésével ismertséget lehet szerezni, illetve a gyártási feladatokba való betekintést, ami rendkívül hasznos a jövőre nézve, ezáltal nem egyetem után kerülök ebbe, mint egy teljesen új szituációba.
Mit tanulnál meg az egyetemen, ami sokat jelent számodra?
Megtanultam azt, hogy a kudarcok is építenek és hogy merjek kipróbálni új utakat, még akkor is, ha hibázom és ne féljek ezektől, mert gyakran jobban tanít, mint egy dicsérő szó. Valamit azt, hogy a belefektetett munka mindig kifizetődik és amikor a végén megkapja az elismerést az ember, akkor nem arra fog emlékezni, hogy az idevezető úton hányszor volt padlón, hanem erre a boldogságra és elégedettségre, hogy megéri.