„…szerettem volna a diplomamunkám során megmutatni, hogy a divatfotón belül lehet érdekes fűszerezést adni a képeknek, ha egy kicsit elrugaszkodunk a divat irányától és belekeverünk mást is, mint például hagyományokat, szokásokat, a felfedezést.”
Csaba Fotográfia alapszakunk első divatfotográfia specializáción végzett csapat tagjaként diplomázott. Számára a divatfotózás több mint egyszerű alkalmazott műfaji munka, saját gondolatai és a környezet kapcsolatára reflektáló alkotásként tekint minden feladatra.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a hobbim a szakmám is. Először középiskolában kezdtem el foglalkozni ezzel a világgal, de ott a mozgóképkultúrába bonyolódtam bele, egy plusz választható szakkör keretén belül. Ott megismertem a stúdió világát, fényelést, hangtechnikát, vágást és természetesen a kamerázást, ezután kezdtem el a fotográfiával foglalkozni.
Miért ezt a szakot választottad?
Mindig is emberekkel szerettem dolgozni és a fotográfián belül is ez a fajta esztétikai világ vonzott a legjobban. A divatfotográfia az, amiben a legjobban ki tudok bontakozni, mert itt én alkotom meg a koncepciót és hozok létre egy egészen új világot, mindezt egy olyan csapat segítségével, akik minden egyes pillanatban gazdagítják világomat. Fontosnak tartom, hogy az alkotás közben olyan emberekkel legyek körülvéve akik jó hangulat mellett inspirálóak is.
Mi inspirál?
Mindig más ragadja meg a figyelmemet, leginkább az általam megélt szituációkat, helyzeteket, pillanatokat rekonstruálom. Fő inspirációm közé tartozik a természet, amiből a helyszínen az adott pillanatban tudok meríteni. Legtöbbször asszociációkkal dolgozom, és így hozom össze a különböző témákat. Fontosnak tartom, hogy át tudjam adni a saját értékrendemet a képeim szemlélőinek.
Melyek voltak a kedvenc munkáid és miért?
Sok olyan munka született, ami közel áll hozzám, de az egyik kedvenc munkámat Rajnai Ákos feladatára készítettem el, melyben saját stílusunkat kellett bemutatni egy editorial keretén belül. A témám a természetben való feloldódás volt, melynek inspirációját egy self-branding után tudtam elkészíteni, különböző hívószavakra készített moodboardok segítségével, melynek a végén a saját stílusjegyeim megszülettek és ez alapján készítettem el az editorialt.
Másik kedvenc munkám a véletlen műve, mivel két vakon húzott fotós stílusát kellett ötvözni. Hatalmas szerencsémre, Helmut Newtont és Guy Bourdint húztam. Helmut Newton ösztönözött a legjobban, mint divatfotográfus és mai napig minden munkáját csodálom. Erre a témára készítettem egy editorialt a Thália Színházban, mely nagy örömömre meg is jelent a PS magazinban.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A divatfotós osztálynak egy választott magazin makettjét kellett elkészítenie, annak a stílusát és saját elképzeléseinket ötvözve. Én a Holiday magazint választottam.
A magazin a kultúránk felfedezését és annak újrafogalmazását hivatott szolgálni. A felfedező maga az olvasó, aki részévé válik mindannak a történetnek, amit a fotóesszék kínálnak számára. Egy újfajta megközelítést választottunk mindennek a bemutatásához, a magazin a régiók elemeit beépítve olvasztja egybe a látványt.
A divatfotográfia a kapcsolat a művészet és a felfedezés között, mely a kultúránk művészetéből történő inspirálódás során stilizált módon válik a magazin részévé.
Mindez elveszik a globalizációban és az én fejemben, átformált képekké és történetekké zárom a cselekményt. Egyfajta apró visszatekintés segítheti az embert, hogy az eddigi koncepcióit, és „sztereotípiáit” kizárhassa és megnyíljon a szeme előtt valami új. Valami, ami még formálódik...
Számomra egyértelmű volt, hogy ezt az irányt kell megcéloznom, mert mindenképp szerettem volna a diplomamunkám során megmutatni, hogy a divatfotón belül lehet érdekes fűszerezést adni a képeknek, ha egy kicsit elrugaszkodunk a divat irányától és belekeverünk mást is, mint például hagyományokat, szokásokat, a felfedezést.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Tanáraim sokat segítettek abban, melyik utat válasszam a fotográfia területén és támogattak döntéseimben. Továbbá sok új és izgalmas dolgot mutattak meg számomra, amik inspiráltak az évek során, mint például az archaikus technológiák, camera obscúra és hasonló érdekességek sorát. A fotográfia technológiáját és a fényekkel való munkát is itt sajátítottam el. A digitális utómunka részeinek nagy részét itt sajátítottam el, hála Nánási László tanár úrnak. Az egyetem segíti a hallgatóit egy olyan vizuális útra terelni, ami aktuális, szabadszellemű, és megállja a helyét bárhol a világon.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Olyan tanárokkal tudnak évekig együtt alkotni és dolgozni, tanulni tőlük, akikkel akár barátságot is lehet kötni. Nagyon fontosnak tartom, hogy bármikor számíthattam a tanáraimra, amikor szükségem volt rájuk. A gyakorlati órák mindig jó hangulatban teltek, nem szabad elfelejteni az egyetemi stúdió szuper felszereltségét sem, ami a divatfotósoknál nagyon fontos. Az egyik legfontosabb, hogy olyan embereket ismerhettem meg - tanárok, fotográfusok és szakmában dolgozók személyében -, akikről eddig csak tanultam vagy olvastam.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Nem titok, örülök, hogy végeztem és megszereztem a diplomámat, és hogy ezt a kemény 3 évet tudhatom magam mögött. Sajnálom, hogy már nem találkozhatok az csoporttársaimmal és tanáraimmal napi szinten. Várom az élet újabb kihívásait.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Számomra kellemes csalódás volt, hiszen sok dicséretet kaptam, pedig nagyon izgultam a felelet alatt. Összességében jó élmény volt. Kiállhattam a saját munkám mellett és láthattam, hogy az embereknek tetszik, amit csinálok.
