"A METU nem az az egyetem, ahol csak leülsz a hátsó padba, és végigszenveded a három éved. Itt tenned kell, akarnod kell, és ehhez minden szükséges feltételt megteremtenek, ami egy művészeti képzésen szerintem a legfontosabb."
Szohr Anna Fotográfia alapképzésünk divatfotográfia specializációján diplomázott 2020-ban. Családi indíttatásból nagyon hamar került a fotográfia bűvkörébe, de az egyetemi évek hozták el azt a közeget, ahol mára a legotthonosabban érzi magát, ahol csak az számít, hogy mit tud kihozni magából, és az általa megálmodott koncepcióból.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Már általános iskola óta foglalkoztatott a fotózás, édesanyám is fotósként dolgozik, így egészen kiskorom óta része voltam ennek a világnak. Én voltam az a gyerek, aki az esküvőkön a templomban a hátsó padokon olvasott, vagy aki az éjszakába nyúló fotózásokon elaludt a műteremben.
Miért ezt a szakot választottad?
Már a gimnázium választásnál is ebbe az irányba próbáltam elhelyezkedni, majd végül a METU fotó szakán kötöttem ki, ahol végre abban a közegben tanulhattam, amire mindig is vágytam. Akkor még nem tudtam pontosan mi az terület, ahol el szeretnék helyezkedni, ez inkább menet közben alakult ki, csak az volt a biztos, hogy fotózással szeretnék foglalkozni. Ehhez pedig szükségem volt egy iskolai közegre, ahol olyan tanároktól tanulhatok, mint Almási Csaba, Nánási László vagy Zalka Imre.
Mi inspirál?
Minden, bármi, semmi. Sokszor inspirál egy film, egy irodalmi alkotás, vagy egy csendes magányban lejátszott szám, de néha egy villamoson elkapott pillanatból is már megszületik valami gondolatfoszlány, ami később megérik egy koncepcióvá. Néha pedig semmi nem tud inspirálni, ilyenkor általában magazinokat, vagy a nagy kedvenc fotósok munkáit szoktam tanulmányozni.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Az egyik nagy kedvenc Tóth Melinda Illusions feladata volt, amiben próbáltam a saját álmaimat megjeleníteni kivehetetlen, széttöredezett, megfoghatatlan állapotában. A másik pedig Vass Tamás feladatára készült, ahol a koncepcióm mindössze annyi volt, hogy megjelenítsem a két modellem közötti akkor kialakult kapcsolatot, és ezt egy finom, porcelánszerű közegbe helyezzem el.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Divatfotográfia specializáción egy magazint kell választanunk, majd ennek a stílusában újraalkotni a saját példányunkat. Én az évek során a férfi divatfotózás irányába sodródtam, ezért mindenképp egy férfi magazint szerettem volna választani, ami végül az Another Man magazin lett. Eddigi munkáim során is foglalkoztatott már a divat és a művészet közötti határvonal elmosása, az Another Man pedig abszolút ezt az irányt képviseli. Bár a vírushelyzet miatt a tervezett fotózások nem valósultak meg, lehetőségünk volt a tervekkel, a szinopszissal védeni, így inspirációs képekből állítottam össze magazinomat. A készítés közben tudatosult bennem, hogy a kiadványszerkesztés is legalább olyan erősen foglalkoztat, mint a fotózás.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Több területen kipróbálhattam magam, mire teljesen elköteleződtem a divatfotózás mellett, ezek a kísérletezések pedig nagyon fontosak voltak számomra. Kialakult egy olyan közeg, ahova akkor is szívesen jártam be, ha csak három órát sikerült aludnom, ahol a kellő inspiráció mellé komoly szakmai segítséget is kaptam, és ahol csak az számított, hogy mit tudok kihozni magamból, és az általam megálmodott koncepcióból.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Amikor eljöttem a nyíltnapra, semmi komoly célom nem volt, csak "nézelődtem". Beültem aznap a fotóstúdióba a szak tájékoztatójára, és egy óra múlva úgy jöttem ki, hogy én ide fogok járni. Magával ragadott az egész hely hangulata, és az a néhány tanár, akit aznap láttam. A METU nem az az egyetem, ahol csak leülsz a hátsó padba, és végigszenveded a három éved. Itt tenned kell, akarnod kell, és ehhez minden szükséges feltételt megteremtenek, ami egy művészeti képzésen szerintem a legfontosabb.
Hogy érzed magad a frissdiplomásként?
Elég ambivalens érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Egyrészt örülök, hogy sikeresen teljesítettem ezt a három évet, és a kezemben foghatom a diplomámat, másrészt viszont bánom, hogy ezzel vége van ennek az időszaknak. Kicsit üresnek érzem most magam, így keresem a lehetőségeket, amivel feltöltődhetek.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Amikor januárban belegondoltam, hogy pár hónap és már a diplomámat fogom védeni, eszembe se jutott, hogy mindezt a saját szobámból, online fogom megtenni. Hihetetlenül csalódott voltam, hogy nem tudtunk "normálisan" lediplomázni, viszont így talán nem volt meg az az izgulás, ami miatt elcsúsztam volna a prezentációmon. Mindenesetre fura volt úgy részt venni a védésen, hogy mindenki otthonról volt jelen.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Első körben szeretnék kilábalni ebből a motiválatlan, üres időszakból, amibe a karantén alatt kerültem, utána pedig szeretnék komolyabban foglalkozni kiadványszerkesztéssel, hogy a későbbiekben ezt valahogy összegyúrjam a divatfotózással.
De nincsenek igazán kőbe vésett terveim, inkább sodródom most egy kicsit.
