Szekeres Máté / 35. Magyar Sajtófotó Pályázat

André Kertész Nagydíj


Idén 35. alkalommal hirdették meg a Magyar Sajtófotó Pályázatot. Büszkén jelentjük: Stiller Ákos Fotográfia szakunk tanára mellett több hallgatónkat is díjazták, így elismerésben részesült Kaszás Tamás, Szekeres Máté, valamint Markoszov Szergej is.

A legjobb emberközpontú pályaműnek járó André Kertész Nagydíjat Szekeres Máté kapta Vesebeteg című sorozatáért. A díj kapcsán kérdeztük a Fotográfia alapszakunk fotóriporter specializációján tanuló Mátét.



A nyertes sorozat egy képe

 

Mit jelent számodra ez a díj?
Hatalmas megtiszteltetés számomra. Egyszerűen még a döbbenet, és a feldolgozás között vagyok, hogy igenis az én sorozatom nyerte a Magyar Sajtófotó Pályázat egyik legnevesebb díját.


Mikor döntötted el, hogy a fotográfiával szeretnél foglalkozni?
Azt hiszem 2. osztályos voltam középiskolában amikor azt mondtam, hogy én Fotográfia szakra akarok menni egyetemre. Ekkor jutottam el odáig magamban, hogy inkább dobom a rajzolást és az építészeti pályát, csak hogy megélhessem elképzelésem. Fotózni már ezt megelőzően, általános iskola 8. osztálya után kezdtem, de a középiskolában tudtam jobban kibontakozni. Az iskolaújság fotósa lettem, így 4 éven át minden rendezvényt én dokumentáltam az iskolában.


Miért pont a riportfotó érdekel?
16 éves lehettem, amikor bekerültem gyakornoknak a Délmagyarország című napilaphoz, mint fotóriporter. Ez elég sokat adott ahhoz, hogy a riportfotográfia specializációt válasszam itt az egyetemen. A Délmagyaroszágnál elég sok izgalmas feladatot kaptam, és rengeteg olyan helyre bejutottam, ahová elég nehéz lett volna csak úgy bárkinek. Fotóriporter gyakornokként volt olyan alkalom, hogy a Szegedi vadasparkban egy oroszlánkölyköt fogtam a kezemben, vagy éppen megesett, hogy a legkedvesebb zenekaraimhoz mehettem be a nagyszínpad mögé a Szegedi Ifjúsági Napokon. Ezek nekem, mint 16 éves kamasznak, hatalmas dologok voltak!


Mi volt az inspirációd, miért ilyen lett a díjnyertes alkotásod?
Nagyon sok minden tud motiválni. Nagyon inspiráló számomra, ha egy tanárommal, vagy egy fotós barátommal beszélgetek. A "Vesebeteg" című sorozatom kezdetén, Hajdú D. András adott egy nagy löketet, hogy igen is, menjek és csináljam, ha akadályhoz érek oldjam meg, vagy kezdjem az egészet előlről, ne ragadjak le egy nehézségnél. Elsőre az egész tervem kudarcba fulladt, de nem adtam fel, és többször nekifutottam, amíg megtaláltam a megfelelő alanyt. A sorozat véglegesítésében pedig Révész Tamástól kaptam segítséget, megnyugtatott, hogy nem feltétlen kell túlbonyolítanom a sorozatom, mert az egyszerűség néha több mindent megmutat.


Mi volt az indíttatásod, hogy ezzel a témával foglalkozz? Hogy érezted magad, amikor a témát kamerán keresztül követted? Mennyiben befolyásolt, mennyire tudtál „kívül” maradni?
Először a diplomamunkám miatt kezdtem el a transzplantáltak világával foglalkozni. Amikor pedig egyre jobban közelebb kerültem a témához, és beszélgettem a műtéteket végző orvosokkal, rájöttem, hogy igen is ennek a témának sajtónyilvánosság is kell, hogy járjon. Ezek után kerültem a Magyar Szervátültetettek Szövetségéhez, ahol tudok ezzel foglalkozni. Mindig jól érzem magam, amikor transzplantáltakat fotózok. Azt szeretem a legjobban benne, hogy megismerhetek sok-sok érdekes embert. Az, hogy mennyire tudok "kívül" maradni már egy nehezebb kérdés. A téma szerintem megköveteli azt, hogy az embereket igazán megismerjük, és együttérezzünk velük a legnehezebb pillanatokban is.

Min dolgozol per pillanat?
Maradok a témánál, és dolgozok több kisebb és egy nagyobb projekten is, bár ez maradjon egyenlőre titok. Annyi biztos, hogy nagyon várom már a Transplant Games címet viselő transzplantált sportolóknak rendezett világbajnokságot, amit idén Spanyolországban rendeznek. A transzplantáltak témája mellett több dologgal is foglalkozom, zenei téren a VERSE egyesülettel dolgozom, koncerteken, fesztiválokon és zenekarok portfólióin. Illetve saját vállalkozási projektemet is pörgetem előre.


Mik a jövőbeni terveid? Mi a folytatás?
Saját projektjeimet biztosan viszem előre, és egyenlőre a VERSE, és a Magyar Szervátültetettek Szövetsége is marad az életemben. Hogy ezek mellett mi lesz velem, azt nem tudom, de szeretnék egy budapesti újságnál is elhelyezkedni, nyomtatott vagy akár online területen.


Mit üzensz a most felvételi előtt állóknak, a szakma iránt érdeklődőknek, akik most kezdik a pályát? Te miért választottad a METU-t?
Azt üzenem a felvételizőknek, hogy legyenek bátran, és kitartóak. Én is küzdöttem mindenért, amit elértem, bátor és kitartó voltam, mert odamentem újra és újra minden olyan helyzetbe, amikor valami kudarc ért. Ehhez a küzdés mellett, a METU-n megtanultam mindent, amit igazán tudnom kell. Bár egy fotós egész életében mindig tanul valami újat. Amikor felvételiztem a Fotográfia szakban, mint választásban már biztos voltam, és igazából már akkor is tudtam, hogy én fotóriporter specializáción akarok tanulni. A METU-ban a legfőképp az tetszik, hogy a szakmájukban kimagasló oktatók tanítanak. Hihetetlen nagy dolog, az ha a fotóriporter szakma legnagyobb alakjaitól tanulja meg az ember, hogyan és miként közelítsen egy témához..


Melyik volt a kedvenc egyetemi feladatod? Miért?
Mindegyik feladatot szerettem. De a legfőképp az emberközpontú feladatok voltak a kedvenceim. A legkedvesebb számomra mégiscsak az volt, amikor a menekültválságot dokumentáltam. A feladatunk egy teljesen önálló téma, és egy teljes projekt végigvitele volt. A menekültválság kellős közepén dolgoztam több helyszínen is, mint a Keleti pályaudvar, Röszke, vagy épp Szabadka és a szerb-magyar határvidék. Rengeteg kalandom és élményem fűződik ezen projektemhez, volt, hogy társaimmal éjszakákat töltöttünk kint a menekültekkel.


Sokat fotózol az egyetem eseményein is. Melyik volt számodra a legemlékezetesebb METU-s esemény, amin dolgoztál?
A legemlékezetesebb a névváltást követő rendhagyó nyílt nap volt. Izgalmas végignézni azt, hogy a BKF-ből miként változtunk METUvá. Nagyon jó érzés ott lenni és hozzátenni az ilyen eseményekhez, akár csak azzal, hogy fényképezek, vagy segítek egy érdeklődő diáknak, eligazodni a szakok labirintusában.


Végül: Mi volt a jeled az oviban? :)
Egy pöttyös gomba. Így belegondolva lehet bolondgomba, hiszen még a mai napig szeretek bolondozni.

 

Máté korábbi munkái: