A NAGYKÖVETSÉGRŐL
A Művész Hallgatói Team tagjaként korábban is szívesen vettem részt eseményeken, ahol a METU-t képviselhettem. Nagyon örülök, hogy én lehetek az, aki a következő évben kalauzolja a design területén a felvételizőket. Fantasztikus érzés, amikor visszajönnek és elmondják, hogy eddig nem tudták mivel szeretnének foglalkozni, de nekünk köszönhetően megtalálták a céljukat.
MIÉRT EZ A SZAK?
Az alapképzésem során művelődésszervezést tanultam, melynek alapja a különböző művészeti ágak közvetítése valamilyen kreatív formában, így mikor hallottam a képzésről, olyan érzésem volt, mintha nekem találták volna ki.
MIÉRT A METU?
Nagyon jó érzés, mikor nem csak egy fiktív rendezvény terveit kell elkészítened, hanem azt a METU jóvoltából meg is valósíthatod. Lehetőséged van már az egyetemi évek alatt együtt dolgozni más művészeti szakokon tanuló hallgatókkal, és szert tenni a jövődet meghatározó értékes kapcsolatokra.
Anna Design- és művészetmenedzsment mesterszakunkon végzett. A 2018-19-es tanévben ő képviseli a Design területet.
Mesélj arról kicsit, hogy milyen feladatokkal kell/kellett megbirkóznod az egyetemi évek alatt!
Mivel művelődésszervező végzettséggel kerültem a METU Design- és művészetmenedzsment mesterszakára, első kihívásként a lemaradásaim pótlásával kellett megbirkóznom. Ebben segítségemre voltak az egalizációs tárgyak, melyeket a Designkultúra alapképzésen tanulókkal végeztem, illetve tanáraink is figyeltek arra, hogy csoportunkból mindenki máshonnan, másfajta előképzettséggel érkezett. Ez a különbözőség jelentette eleinte a második nagy feladatot, mivel máshonnan jöttünk, más szemszögből közelítettünk a megoldás felé és érdekes módon mindegyikünk erős karakterként próbálta védeni a saját igazát, meg kellett tanulnunk figyelni a másikra és együtt kellett jól működő csapatot alkotnunk, ami egy menedzseri tevékenység során elengedhetetlen a jövőben.
Melyik tantárgy miben segít/segített Neked?
A legtöbb tárgyunk a formatervezéssel és a design kortárs problémáival foglalkozott, megtanultunk egészen más szemmel közelíteni akár a teljesen hétköznapi tárgyakhoz, illetve szociálisan és ökológiailag is érzékenyebbekké váltunk. Természetesen többféle kulturális menedzsmentre épülő kurzus mellett, betekintést nyertünk a grafikusok munkájába, a marketingbe, a vállalkozási ismeretekbe és annak pénzügyi háttérébe is.
Az elméleti tantárgyak közül melyiket tartottad a leghasznosabbnak?
Az elméleti tárgyak közül talán a Kutatószemináriumot nevezném meg. A Tanárnővel eltöltött első pár alkalom rengeteg kihívást tartogatott és egytől egyig úgy éreztük, hogy nem tudunk semmit és óra végére a nevünket sem tudnánk kimondani, de egy kis idő elteltével rájöttünk, hogy mit is vár tőlünk. A feladatunk pusztán annyi volt, hogy ne a megszokott módon közelítsünk a megoldandó probléma felé, hanem járjuk körbe alaposan. Valahogy így történhetett, hogy egy óra keretein belül szó esett a fényképezőgép fejlődéstörténetéről és az emlékképződés neurológiai folyamatairól is.
Mit találtál a legizgalmasabbnak?
Azokat az órákat találtam a legizgalmasabbnak, amiken különböző projekteken dolgoztunk. Minden félévben, akár több órán is kaptunk olyan lehetőséget, hogy az általunk kitalált eseményt megvalósítsuk, ami nagyon sokat jelentett, ugyanis így élesben kipróbálhattuk szervezési képességeinket.
Melyik volt a kedvenc projekted és miért?
Integrált társművészetek órán összeolvasztják az összes, egy évfolyamba járó művészeti karos hallgatót, meghirdetnek projekteket, melyekhez megadják, hogy melyik szakról hány fő szükséges a megvalósításhoz. Én az opera projektet választottam, ahol az volt a feladat, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémián végzős opera szakosok diploma előadásának előkészületeiben segédkezzünk. A teljes arculat megtervezésén át, a díszlet, a jelmezek és a vizuális effektek megvalósítása volt a feladatunk. Elsőre nem volt egyszerű együtt dolgozni, ugyanis minden munkafázisban rá kellett találni, hogy miként tudunk segíteni egymásnak. Közösen rajzoltuk a díszletet (ugyan a makettet a belsőépítészek alkották meg), együtt tűztük a szereplőkre a ruhákat, hogy a craftosok teljesen méretre tudják igazítani, majd az előadáson ámultunk azon, hogy milyen jól néz ki összességében fél évünk munkája.
Melyik okozta a legnagyobb fejtörést?
Első év végén kaptunk egy lehetőséget az Új Budapest Galériában megrendezett MEED/Határtalan design kiállításon való megjelenésre. Sokáig gondolkoztunk azon, hogy mit találjunk ki és elsőre csak annyiban sikerült megegyezni, hogy interaktív legyen. Nagyon sok ötlet felmerült, de valahogy egyik sem tűnt a legjobbnak, így tartottunk egy csoportos szeánszot (vagy házibulit, ha úgy tetszik). Az ötletelésnek az lett a vége, hogy a nappalim egyik fala tele volt plakátolva óriás papírokkal, melyekre teljes tervet vázoltunk, illetve a Can't touch this szám repaet-re volt állítva a lejátszón (és igen énekeltük és táncoltunk is rá). A projekt lényege az volt, hogy egy design kiállításon, ahol bár lakberendezési tárgyakon van a hangsúly, mégis érvényes a gyerekkori ezerszer hallott múzeumi mondat: „mindent a szemnek, semmit a kéznek". Ezen elindulva – ezt a „szabályt” áthágva a kiállítás keretein belül létrehoztunk egy teljesen fehér szobát, melynek minden darabjára szabadon lehetett alkotni.
Mire vagy a legbüszkébb? Milyen sikerek vannak a hátad mögött?
Számomra nem is a sikerek voltak a legfontosabbak, hanem az itt szerzett ismertségek, amelyek meghatározzák azt, amilyen ma vagyok:
- Találkoztam egy vörös hajú lánnyal, aki ma a lakótársam.
- Találkoztam egy tervezőgrafika szakos lánnyal, aki a diplomaprojektem logóját tervezte.
- Találkoztam egy fotós lánnyal, aki felkért, hogy csatlakozzam vállalkozásához és szervezzünk együtt esküvőket.
- Találkoztam egy környezetkultúrás lánnyal, akinél senki nem beszél többet és gyorsabban, akivel közösen először beszéltem élő rádióadásban, miközben együttesen próbáltuk visszafogni a tüsszentést (igencsak poros volt az a mikrofon).
- Találkoztam egy képalkotás szakos lánnyal, akivel megállapítottuk, hogy nagyon szép derekat és kebleket tudunk alkotni tobozból a hölgy szobrunk számára.
- Egy másik tervezőgrafikus lány az általam szervezett fesztivál teljes arculatát alkotta meg.
- Egy mozgóképes sráccal deréking lógtunk egy gödöllői szelektív szemetesben, hogy elég PET palackot gyűjtsünk.
- Egy fotós srácnak köszönhetem, hogy bejutottam a Sziget fesztivál egyik backstage-ébe, ahol most inkább nem árulnám el, mit láttam.
- Hallgatótársaimmal évente többször vártuk METU-s pólóban a felvételizni vágyókat és boldogok voltunk, ha valaki később azzal jött vissza, hogy igen, megtalálta azt a helyet, amit keresett.
- Valamint évről évre több, mint 50-en álltunk az Education a hatalmas egyetemi stand előtt és beszültünk egészen addig, míg már nem jött ki hang a torkunkon.
- Illetve megismerkedtem az Egyetem fantasztikus dolgozóival és szereztem két csodálatos pótanyát a művészeti marketingről.
Ha azon gondolkodtok, miért is soroltam fel ezeket mind, elárulom. Az egyetemi évek alatt megszerzett szakmai tudás mellett, amelyek a legtöbbet számítanak későbbi életünk során, azok a szerzett kapcsolatok, barátságok. Én erre vagyok büszke…az összes csodálatos emberre, akikkel itt kötöttem barátságot.
Hogyan látsz hozzá egy-egy feladat megoldásához?
Régebben nagyon rosszul kezeltem a feladatokat. Magányosan szerettem dolgozni és nehezemre esett, ha egy számomra fontos projektet meg kellett osztanom mással. Szerencsére ez mára megváltozott az egyetemen kapott csoportfeladatok hatására, így a saját gondolataim összeszedése után más nézőpontját is szeretem meghallgatni és megbízom annyira a társaimban, hogy ne akarjak minden részletbe beleszólni.
Mennyire kell együtt dolgoznod a csoporttársaiddal vagy más szakosokkal? Ki tudod használni azt az előnyt, hogy ennyiféle terület/szak van az egyetemen?
Amint azt az előzőekben említettem, csoporton és évfolyamon belül is voltak közös projektjeink. Kimaradt az eddigi felsorolásokból, hogy az egyetemen számos, nem kurzus keretei között szervezett csoportot is találhatunk. Én a Művészeti Hallgatói Team tagjaként nyílt napokon, Education vagy akár kiállításokon segédkeztem.
Hogyan fogalmaznád meg, miről szól a te területed?
Elméleti síkon foglalkozik a kortárs formatervezéssel és különböző művészeti tevékenységekkel. A menedzser a háttérből segíti a tervezők, előadók és művészek mindennapi munkáját.
Mivel foglalkozik az, aki a te szakodon tanul?
Háttérből támogatja a művészetek, kulturális területek munkáját akár az üzleti, akár a nonprofit szektor oldaláról.
Hogy látod, akik már végeztek hogyan tudnak elhelyezkedni? Mivel foglalkoznak?
Mivel a Design- és művészetmenedzsment nagyon sok művészeti ágat ölel fel, így szinte mindannyian más irányba indultunk el a diploma megszerzése után. Csoporttársaim között van, aki színházi rendezőasszisztensként tevékenykedik, aki Góbi Rita tánctársulatának munkáját segíti, aki a rendezvényszervezésben találta meg a helyét, aki design marketinges területre tévedt, és aki a kortárs képzőművészeti területet tartja magáénak. Sokan vagyunk, sokfélék, mégis amikor találkozunk, kiderül, hogy ezek a területek nem is különböznek annyira és végül mind ugyanazt csináljuk.
Mivel szeretnél Te foglalkozni a jövőben?
Nagyon szeretnék egy komplex kulturális intézményben dolgozni, ahol minden olyan művészeti terület előfordul, amit szeretek. Nagy lehetőséget látok a vidéki művelődési házakban, ugyanis ellentétben a fővárossal, a vidéki városokban sokszor ez az egyetlen intézmény, ami önmagában testesíti meg a színházat, a kiállítóteret, koncerthelyszínt és egyben teret biztosít a városban működő csoportoknak, legyen az táncegyüttes, zenekar vagy történelmi klub.
Milyen programokat, kiállításokat, szakirodalmat, könyvet ajánlanál, hová menjen el az, aki érdeklődik a területed iránt?
Ajánlanám a kortárs design és képzőművészeti kiállításokon túl a színházi-, zenei- és táncművészeti előadásokat. Az a lényeg, hogy tágítsd a látóköröd, és még ha egy műfaj kívül is esik a látókörödből, akkor is ismerkedj meg vele.
Milyen online felületeket böngésszen, kövessen az, akit érdekel a te területed?
Én a nagy design díjakat emelném ki, mint a Red Dot vagy az Index design díj, ahol a hozzám legközelebb álló szociális- és orvosi design is nagy szerepet kap. Ezen kívül érdemes a Magyar Formatervezési Díj pályázatait is figyelni, hogy a hazai oldalról is nyomon tudd követni a hazai trendeket.
Mivel töltöd a szabadidődet?
Szabadidőm legnagyobb részét a zenélés teszi ki. 20 éve fuvolázom klasszikus zenei területen, így életem elég nagy részét képezi a próbára járás, így nem is csoda, ha a zenekaros társaim lettek az eltöltött évek alatt a második családom.
Milyen koncertet ajánlanál?
Természetesen a mi koncertjeinket :). De ha valaki nem rajong a komolyzenéért, én azt javaslom, hogy ismerjen meg minél több zenekart és stílust, mert ha csak a populáris vonalat ismeri valaki, akkor nagyon sok jóból kimarad. Én például mindig a hangulatomnak megfelelő zenét választom, például ha relaxálok egy kád forró vízben, akkor általában Chopin szól, ha takarítok Péterfy Bori énekel, ha rossz kedvem van Likó Marci hozza a Vad Fruttikat vagy épp Köteles Leander hangja tölti ki a hangszórót, de vigyorogtam, mint egy gyerek, amikor egy éve találkozhattam Halász Judittal ;)
Milyen tanácsot adnál a most felvételizőknek?
Legyetek nyitottak, keressétek meg azt, ami igazán érdekel titeket. A pályaválasztás nehéz döntés és igazán sose leszel biztos benne, hogy jól döntöttél, de talán ez a jele annak, ha valakit tényleg sok dolog érdekel.
Mivel, hogyan készüljenek? Hogyan állítsák össze a portfóliójukat?
A mesterképzéses felvételin nem feltétlenül az elméleti tudásunkat akarták felmérni. Inkább arra voltak kíváncsiak, hogy tényleg érdekel-e minket ez a terület és a jövőben milyen terveink vannak, amik ehhez illeszkednek.
Vegyenek-e részt, járjanak-e felvételi előkészítőre?
Amennyiben valaki teljesen más területről, előképzettség nélkül érkezik, mint anno én tettem, akkor ajánlom. Később nem lesz olyan nehéz felzárkózni a többiekhez.
Neked milyen élmény volt a felvételi?
Én nagyon izgulós vagyok, így amikor beültem a felvételire majdnem leestem a székről annyira féltem. Aztán kiderült, hogy nagyon kedves tanárok ülnek velem szemben és elbeszélgettük az időt. Szóval ne izguljatok! (nekem a mai napig nem megy)
Csinálnál-e valamit másképp, ha most állnál a pályaválasztás, felvételi előtt?
Mindenképpen! Mielőtt művelődésszervezést tanultam, jártam egy másik alapképzési szakra is, mégpedig természettudományi területen. Gimnáziumban nagyon sokat vívódtam, hogy mi legyen belőlem, de matematika szakra jártam, kémia és biológia fakultációval és a tanáraim természettudomány felé tereltek. Ha újrakezdhetném, jobban körülnéznék, hogy milyen hivatások, pályák vannak. Az az igazság, hogy bár nagyon is szeretem azt, amit csinálok, a mai napig annyi minden van, ami szívesen lennék. Tanulnék kriminálpszichológiát, lennék szülésznő, de mióta a METU nyílt napjain segítek, valahogy kipróbálnám az összes művészeti szakot.