„Ez egy olyan suli, ahova jó bejárni még akkor is, ha már végkimerülésben szenvedsz a féléves leadás előtt, ilyenkor mindig kapsz egy-két bátorító szót.”
Fanni Tervezőgrafika alapszakunkon végzett. A három év számára csodálatos, feszített tempójú, alkotással teli időszak volt, amely során minden feladat új kihívást tartogatott.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Már kiskoromtól kezdve érdekel a grafika és a képalkotás, ám a középiskola után mégis más pályát választottam magamnak. Tájépítész szakon kezdtem el az egyetemi tanulmányaimat, két és fél év után váltottam. Rájöttem, hogy bár ez a szakma a műszaki és növény ismeretek mellett sok kreativitást és játékot rejt magában, úgy éreztem, hogy a grafika területén sokkal szabadabban tudnám kiélni az alkotás iránti vágyamat. Nagy döntés volt részemről a váltás, viszont úgy érzem megérte, mivel most olyan területen tevékenykedhetek, aminek minden egyes részlete érdekel, az ötlet megszületésétől az utolsó simításig. Nagyon érdekes, hogy a grafikai tervezés során néha elkerülhetetlen, hogy különböző nézőpontokat vizsgáljunk meg. Mindig érdekes belebújni egy potenciális vásárló, filmrajongó vagy egy kisgyermek „bőrébe” és elképzelni, vajon hozzájuk milyen formában jut el a leghatásosabban a közvetíteni kívánt üzenet.
Miért ezt a szakot választottad?
Mert a különböző számítógépes szoftverek megismerése mellett nagyon fontosnak tartottam azt is, hogy megismerkedjek a hagyományos képalkotási módszerekkel. Szerencsére a METU-n erre volt lehetőség órai kereteken belül és kívül egyaránt. Az itt eltöltött három év alatt rengeteg időt tölthettünk el a műhelyben.
Mi inspirál?
Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de a természet, illetve a mindennapi környezetem. Szeretek nézelődni és figyelni, észrevenni a hétköznapi szituációkban azt, ami inspiráló lehet. Ezeket az apró momentumokat elraktározom magamban vagy esetenként leírom. Később nem biztos, hogy ezekből a benyomásokból születik kész munka, de a kezdeti ötletelős szakaszban sokszor építkezem ilyen élményekből.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Az egyetemi évek során rájöttem, hogy az illusztráció áll hozzám a legközelebb, ez az a terület, ahol megtaláltam a saját hangom. Így igyekeztem ezek közül válogatni. Az első munkámnak, amit választottam csak egyik eleme az illusztráció, mivel egy fűszerbolt arculatát és ahhoz tartozó csomagolásokat kellett terveznünk. Egy mexikói fűszereket és szószokat áruló fűszerboltot képzeltem el, így arra törekedtem, hogy olyan elemeket használjak, amik vizuálisan képviselik ezt a kultúrát, de egy európai vásárlónak is befogadható legyen.
A másik munkám egy poszter, melyen egy hazai várost vagy tájegységet kellett bemutatnunk. A Dunakanyart választottam, mivel tágabb értelemben otthonomként tekintek erre a területre.
Végezetül a harmadik kiválasztott munkám egy műhelyben készített munka, a feladat könyvillusztráció volt, és szitanyomással kellett elkészítenünk a nyomatokat, maximum 3-4 színt használhattunk. Az általam választott könyv a Fahrenheit 451 volt, Ray Bradbury-től, ami az okoskütyük korában azt hiszem aktuálisabb, mint valaha. Az illusztrációk elkészítése közben sematikus ábrázolásra törekedtem.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomamunkám témájának ötlete személyes tapasztalaton alapul. Van egy kutyusom, akivel naponta minimum kétszer sétálunk a városban. Ilyenkor többször előfordul, hogy gyerekekkel is találkozunk, akik vagy nagyon lelkesek és kérdezés nélkül ott teremnek a kutyus mellett és dögönyözik. Vagy a szüleik már jó előre figyelmeztetik őket, hogy meg se közelítsék a kutyát, jobb elkerülni őt.
Természetesen ez a két véglet, normális reakciókkal is lehet találkozni. Viszont, arra gondoltam, hogy milyen jó lenne egy olyan könyv és játék egyben, ami ezt a két végletet is megszólítja. A könyv célja, hogy ismereteket adjon át általánosságban a kutyákról, családban betöltött szerepükről és jelzéseikről. A könyv kiegészítéseképpen egy memóriakártya játékot is készítettem, amelynek segítségével a gyerekek játszva ismerkedhetnek meg a kutyusokkal. A képzeletemben a könyv és játék azáltal töltené be végső küldetését, ha a családban az olvasást/játszást követően, szülők és gyerekek beszélgetnének erről a témáról, így amikor az utcán ismeretlen kutyával találkoznak, megfelelően tudják kezelni a helyzetet.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Különösebb előképzettség nélkül érkeztem az egyetemre, így a grafikai szoftverek használatának alapfokú megismerése nagy mérföldkő volt az első félévben, és azóta is mindennap tanulok újat ezen a téren. Viszont, a technikai ismereteken túl, azt hiszem az egyedi látásmód az, amit egyébként egyetemi kereteken kívül nehéz lett volna elsajátítani. Az itt eltöltött három év alatt a tanáraink nagyon sok munkát fektettek bele abba, hogy a lehető legtöbb tudást átadják nekünk. Azt hiszem, nem csak a magam, hanem az egész osztály nevében beszélhetek arról, hogy mindannyian rengeteget fejlődtünk.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Mivel, az előzőekben a megkapható tudásról volt szó, most inkább az iskola légkörére helyezném a hangsúlyt. Szerencsére egy nagyon jó csoportot fogtam ki, így az első perctől kezdve pozitív légkör uralkodott az órákon és segítettük a másikat. A harmadik év végére pedig tényleg elmondható, hogy családiassá vált a hangulat. Elsősorban azért javasolnám, mert ez egy olyan suli, ahova jó bejárni még akkor is, ha már végkimerülésben szenvedsz a féléves leadás előtt, ilyenkor mindig kapsz egy-két bátorító szót. Viszont, minden egyes félévben keményen meg kell dolgozni azért, hogy a harmadik év végére eredményesen zárhasd az egyetemi éveidet.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Jelenleg még nem teljesen dolgoztam fel, hogy ilyen hamar elrepült ez a három év, az is hihetetlen számomra, hogy a diplomamunkám az asztalomon van, kész állapotban. Azt hiszem, még pár hétnek el kell telnie ahhoz, hogy „frissdiplomásként” gondoljak magamra.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
A diplomavédéstől azt hiszem jobban féltem, mint kellett volna. A zsűri kíváncsi volt a munkáinkra és a prezentációt követően elmondták a véleményüket, úgy éreztem, hogy a dicséret mellett elhangzott kritika is inkább építőjellegű volt és a javunkra szolgált.
Milyen terveid vannak a jövőre?
A jövőben nagyon örülnék neki, ha illusztrálással foglalkozhatnék, akár egy cégnél, akár a későbbiekben szabadúszóként. Viszont, egyelőre maradok az iskolapadban, mivel jelentkeztem mesterképzésre is, kíváncsian várom, milyen új feladatokkal fogok találkozni a jövőben.
