„Egyelőre még nem látom hová tart az utam, mert ködös a vége és nem tudom, hogy egészen pontosan hol fogok majd kilyukadni. De állok elébe, legalább magát az irányt már megtaláltam!”
Csilla Animáció alapszakunkon végzett 2014-ben, idén Mozgóképművész mesterszakunk animációs mozgóképtervező specializációján diplomázott. Munkái mindvégig kiemelkedtek a mezőnyből, filmjei számos fesztivál versenyprogramjában szerepeltek. Jellegzetes grafikai világa, rafinált képi humora, kiváló ritmusérzéke és animátori képességei már most kiforrott és szerethető alkotói stílust eredményeznek.
Kiváló illusztrátori és animációs készségét a kötelező iskolai feladatokon túl számos külső és belső megkeresés során is bizonyította, ilyen például az Időfutár rádiós sorozat illusztrációi, melyet az MTVA a sorozat népszerűsítésekor használt, a Postlines telefonos applikációhoz készített illusztrációi, a Libri számára készült könyvtrailer Bud Spencer: 80 év alatt a Föld körül című könyvéhez.
Filmfesztivál szpotjai: KAFF, Szolnoki Filmfesztivál, jelentősebb fesztiválszereplései, bemutatói: Kecskeméti Animációs Filmfesztivál, Hiroshimai Nemzetközi Animációs Filmfesztivál, Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Filmfesztivál, Kolozsvári Diákfilm Fesztivál, III. Felsőoktatási Diákfilmszemle, IV. Eszterházy Filmnapok.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Kicsi korom óta imádom a rajzfilmeket. Akkoriban rengeteg mesét néztem, illetve az apukám sokszor esti meseolvasás helyett inkább kitalált nekem különböző mesebeli lényeket, akiket aztán előszeretettel le is rajzoltam neki. Ezeken a korai élményeken túl persze a későbbiekben is foglalkoztatott a rajzolás, vagy éppen a filmek, az érdekes történetek. Legyen szó élő, vagy rajzolt filmről, egyaránt kedvemet lelem bennük. Szerettem volna én is ennek a világnak a részese lenni, nem csupán nézni és szemlélődni, de másoknak rajzolni és alkotni valami olyat, ami esetleg hozzátesz valamit az életükhöz, vagy csak egyszerűen mosolyt csal az arcukra.
Miért ezt a szakot választottad?
Ahogy korábban is említettem, a filmek világa régóta elbűvölt. Ezen belül az animációs technikában sok minden egyesül és rengeteg ága van. Nagyon tágak a határai, gyakorlatilag semmi sem szab korlátot a képzeletem megjelenítésének. Továbbá nagyon érdekesnek találom az adott mozgások tanulmányozását, analizálását is. Azt, hogy valami miért és hogyan mozdul meg, mitől lesz dinamikus, mitől lesz gyors vagy éppen lassú egy mozdulatsor. Kifejezetten szeretem, ha valami komplex és bonyolult dolgot kell leképeznem, érdekesek ezek a kihívások és nagyon jó érzés megérteni a lényegüket. Az animálás, vagy az animált világok kitalálása számomra tehát valami különös, mindig megújuló dolog, ami a kíváncsiságomat is kielégíti, valamint egy olyan munka alapjait sajátíthattam el ezen a szakon, melyet a későbbiekben örömmel tudnék végezni.
Mi inspirál?
Számomra az alkotási folyamat fontos részét képezi a zene. A legtöbb esetben egy-egy dallamsor, vagy komplett zene által generált hangulat váltja ki belőlem a későbbi filmem első magvait. Olyan ez számomra, mint az üzemanyag, amely nélkül nem képes beindulni a gépezet. A zenehallgatáson túl a novellák, különböző történetek is sokszor elláttak már ötletcsírákkal. Egy-egy érdekes sztori elolvasása után mindig kedvem támad illusztrálni is az olvasott sorokat, ilyenkor elborítják a képek a gondolataimat. Továbbá nagyon inspirálóan hat egy-egy mélyebb beszélgetés a barátaimmal és a családommal. Amikor holtponton hever az ötlet kihordása, ők mindig túllendítenek a nehézségeken.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Három projektet emelnék ki az egyetemi munkáim közül, amelyek talán a legközelebb álltak hozzám. Az első egy könyvtrailer, melyet a Libri kiadónak készítettünk Csáki László óráján. Bud Spencer önéletrajzi kötetéhez rajzoltam egy rövid kedvcsináló előzetest. Gyerekkoromban sokat néztem az ő filmjeit és jól esett ismét azonosulni a világával, elsüllyedni egy kicsit a nosztalgia birodalmában. Nagy örömet okozott az is, hogy maga Carlo bácsi is láthatta még életében ezt a kis filmet.
A második hozzám közelálló projekt egy klipszerű rövidfilm volt, melyet Gauder Áron egyik órájára készítettem. Abban a félévben gyakorlatilag szabad kezet kaptunk és én mindenképpen szerettem volna valami olyasmit létrehozni, ahol összefonódik a dallam a látvánnyal, ha a néző megláthatja a zenét is. Az így létrejött filmem címe Napéj lett, melyben a Nappal és az Éjszaka véget nem érő hajszája látható. Az animáció alapját a belvárosban rögzítettem az öcsémmel egy autóút során, melyre később rákerültek a rajzolt figurák. Végül mindezt közös nevezőre hoztam Lajkó Félix zenéjével.
Az harmadik munka pedig egy bábanimációs technikával készült film, melyet közösen készítettünk Gáspár Szilvia osztálytársnőmmel. Elképesztően jó volt ezzel a filmmel foglalkozni, hiszen az addig megszokott rajzanimációs technika után a mozgatásra váró karakterek ezúttal a kezünkben voltak, teljes életnagyságban. Valami teljesen új és érdekes dologgal szembesültünk. Sok kihívással találkoztunk, de mindezek ellenére nagyon élveztük a munkálatokat, mert olajozottan működött a csapatmunka.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomafilmem címe Gomoly. Egy elvont alapokon nyugvó szürreális szerelmes történet, amely egy meg nem született kapcsolatról, az első szerelmi csalódásról szól. Lényegében személyes élményekből táplálkozik, amely az én egyik létre nem jött párkapcsolatomnak állít keserédes emlékművet.
Friss diplomásként milyen terveid vannak a jövőre?
Rengeteg dolog motoszkál a fejemben. Talán nem is maga az animálás foglalkoztat leginkább, hanem az egyik ága, a karaktertervezés vagy a látványtervezés. Szívesen lennék könyvillusztrátor is, de a képregények is érdekelnek. Klipeket is szívesen készítenék. Egyelőre még nem látom hová tart az utam, mert ködös a vége és nem tudom, hogy egészen pontosan hol fogok majd kilyukadni. De állok elébe, legalább magát az irányt már megtaláltam!
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Egyrészt a szakma fortélyairól sokat tanultam a tanáraimtól, ezúton is köszönöm nekik a segítséget, melyet az itt töltött öt évem alatt nyújtottak nekem. Másrészt akadt két éles munka is, melyet az iskolának köszönhetően sikerült megkapnom. Az egyik egy iphone készülékekre fejlesztett játék, mely a Postlines nevet viseli. Ennek az alkalmazásnak az animációs betéteit és a karaktereit készítettem. Gyakorlatilag szabad kezet kaptam, kialakíthattam egy teljes világot és az animációkat is a kedvem szerint alakíthattam.
A másik pedig egy videoklip volt, melyben csupán közreműködtem, de érdekes tapasztalatokkal gazdagodtam. A szintén METU-n végzett operatőr szakos Chilton Flóra és anyukája kértek fel, hogy a zenekaruk élőfilmes klipjéhez készítsek animációs részeket, különféle mesebeli lényeket, sárkányokat, madarakat és minden egyebet, akik aztán interakcióba léptek a klipben szereplő húsvér kisfiúval.
