„…amit alkotsz, az beszél helyetted.”
Abigél Kézműves tárgykultúra alapszakunkon végzett. Munkája látható jelenleg az NKA25 című gyűjteményes tárlaton Pécsett.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Biztos voltam abban, hogy valami olyasfélével szeretnék foglalkozni, amivel alkotni, létrehozni, teremteni lehet, bizonyos szempontból megjobbítani a környezetemet. Így jutottam el a tervezésig. A gondolataimat nem feltétlenül kibeszélni szeretem, sokkal inkább "tárgyiasítani". Éppen ezért a tervezésben ez tetszik nekem, hogy amit alkotsz, az beszél helyetted.
Miért ezt a szakot választottad?
A Kézműves szak választása mellett azért döntöttem, mert ki akartam magamat próbálni, abban, hogy milyen az emberi test formájára alkotni. Az hamar kiderült, hogy van formaérzékem, de a kerámia, vagy a formatervezést egy kicsit távolinak éreztem. Lényegében mindegyik design szak összefügg egy kicsit a másikkal, így hát úgy voltam vele, bármelyiket választom, az csak a hasznomra válhat.
Mi inspirál?
Bármi ösztönözhet, bármi ami, az adott pillanatban, az adott helyen beindít valami olyan mélyreható folyamatot az ember belsejében, ami az alkotásra készteti. Leginkább az emberek hatnak rám, és azon belül valaminek a hiánya szerintem, de azt, hogy mi inspirál nem lehet általánosítani.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Az egyik kedvenc munkám, az volt, amikor egy pelerint kellett készíteni, sajátos megfogalmazásban. Érdekelt akkor a színkeverés, elkezdett az foglalkoztatni, hogy a festők, milyen zsenialitással, és tudatossággal kevernek ki egy színt, hogy a vászonra melyik színfoltot, melyik mellé teszik, hogy az ember "azt" a színt lássa. Különböző formájú, színű alkatrészeket rétegeltem egymás alá egy pelerinre, hogy a végén igazából egy színfoltot lássunk a ruhából. Ez a munka azért is kedves, számomra mert a kísérletezést, a makettezést is nagyon élveztem.
A másik kedvenc munkám egy ing volt. Inspirációul egy videót kaptunk, aminek a hangulatvilágát kellett megfogalmazni egy öltözékben. Egy inget készítettem, ami igazából két ruhadarabból áll, egy poncsóból, és egy klasszikus hosszú ujjú ingből. Élveztem azt a kihívást, hogy hogyan építem egybe ezt a két ruhadarabot.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomakollekcióm fő inspirációja az újrahasznosítás a ruhaiparban, valamint hogy miként javíthatok jótékonyan a design erejével az emberek életminőségén. A „szociálisan érzékeny design” gondolata ihlette az ötletet, egy jövőbeli márka építéséhez: ruhagyűjtés szervezése során összegyűlt ruhák egy részéből makettek készülnének, a fennmaradó részét jótékony célokra ajánlanám fel. A kollekcióhoz ékszert és cipőt is készítettem.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
A METU-s évek alatt olyan tanárokkal találkozhattam, akik igyekeztek a fejlődésemhez maximálisan hozzájárulni. Akik most kezdenék el a sulit, azoknak azért ajánlanám, mert ha valaki tényleg szeretne fejlődni, tanulni, és lelkesedik azért a szakmáért, amire jelentkezik, akkor itt tényleg megadják neki majd arra a lehetőséget, hogy kibontakoztassa a benne lakozó tehetséget.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Frissdiplomásnak, hasonló érzés lenni, mint frissen érettségizőnek, nekem most ez ugyanolyan bizonytalan érzés, mint korábban, még akkor is ha tudom, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Persze örülök, hogy lediplomázhattam, hogy végig tudtam csinálni.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Kedves élmény, bár nagyon izgultam. Mindenesetre nagyon élveztem a diskurzust a vizsgabizottsággal, sokat jelentett nekem, ahogyan értékelték a munkámat, jó volt megbeszélni, hogy más aspektusból hogyan látják ők a diplomamunkámat.
Milyen terveid vannak a jövőre?
A jövőben szeretném sok mindenben kipróbálni magamat, külföldön is, a divatnak, ruhatervezésnek, más részeit, munkafolyamatait. Még rengeteg a tudásvágy és a kíváncsiság bennem, sok mindent kipróbálnék, mielőtt végleg lehorgonyozok a ruhatervezés mellett.
