Ő is nálunk tanít: Szabó Dezső

Szabó Dezső főiskolai docens, Fotográfia alap- és mesterképzésünk oktatója, Munkácsy-díjas képzőművész, Herman Lipót-, Schiller Opel-díjas, többek között volt Derkovits- és Pécsi József-ösztöndíjas. Igazi kísérletező művész. Személyes érdeklődéséről, a festészet és a fotográfia, mint képelőállító technikák és a kép viszonya felől kérdeztük.

„Az ezredvégi új képzőművész-fotós generáció egyik legérdekesebb alkotója. Pályáját monokróm festészettel kezdte, majd színes fényképeket készített. Fényképeit többnyire megkonstruált makettekről készíti, legyen az tengeralattjáró, forgószél, vihar, szobabelső (Helyszín I-VII.) vagy légi katasztrófa (Black box-sorozat). Ekképp felveti a valóság vagy illúzió és fikció problematikáját, és így kapcsolódik a képkészítés lehetőségeiről szóló ezredvégi diskurzusba; ugyanakkor olyan drámai, lírai vagy hétköznapi helyzeteket teremt képein, melyek – elkészítési módjuktól függetlenül is – életünkhöz kapcsolódnak.” Merhán Orsolya-Tatai Erzsébet




Szabó Dezső a Werk c. kiállításán a Fészek Művészklubban. Fotó: Gőbölyös Luca


„A fotográfia az utóbbi öt évtized kortárs művészetében nagyon különböző módokon volt jelen"- írja Pfisztner Gábor Darkroom című albumod „előszavában”. Gábort tovább idézve, munkáidban erőteljesen felvetődik a technika, a tudomány és a művészet, a kép és a létrehozás technikájának viszonya. 

Hogyan jelenik meg ez a gondolkodásodban? Mi mindennel foglalkozol manapság? 
A fotográfiáról való gondolkodás analitikus módja érdekel. Mi is a kép, mi a fotografikus kép, az úgynevezett téma vagy tartalom is ennek a következménye. Az elmúlt években az ún. cameraless fotográfiai terület kérdései érdekelnek.

A fotográfia mely ága, felhasználási formája, vagy stílusa áll hozzád legközelebb?
Leginkább a fotó művészettel kapcsolatos felhasználási módjai fontosak, de ebből adódóan sok az érintkezési felület más területekkel.


   

01: Terepgyakorlat (Concorde) IV/II, 1998. C-print, 120x180 cm, ed5.   
02: Black box III/II, 1999. C-print, 95x145 cm.


Mi az, ami Téged a legjobban vonzott annak idején ebben a területben, milyen tekervényes úton jutottál a festészettől idáig?
Összehasonlítási szándékkal kezdtem el vizsgálni a fotográfiát, mint uralkodó, a kort meghatározó médiumot, szemben a festészettel, amely mára már távol került a hétköznapi befogadástól.

Amikor alkotsz, honnan jönnek az impulzusok? Hogyan indulsz el? Dolgozol megrendelésre, vagy kizárólag autonóm alkotói munkásságod van?
Hosszú évekre előre eltervezett programjaim vannak, amelyek természetesen a munka folyamatában változnak, kiegészülnek. Mindig sokkal több új kérdés merül fel, mint amin egyáltalán módom lenne dolgozni. Mivel a tevékenységem leginkább az alapkutatáshoz hasonlító problémákkal foglalkozik, sem célom nem volt, sem hasznos nem lett volna az, hogy megrendelésre is dolgozzak.


   

03: Helyszín (Erdő) VII/V, 2000. C-print, 24x36 cm, ed5.  
04: Forgószél VI/IV, 2001. C-print, 120x180 cm, ed5.


Mesélj kicsit arról a gondolat- és alkotói folyamatról, ahogy a munkáid készülnek! Melyik a kedvenc munkád, és miért? A legfrissebb munkáiddal két jeles művészeti galériában is lehet találkozni.
Werk című sorozat, amely most a Fészek Galériában látható, például az 1998-2013-ig tartó korszak anyagából készült feldolgozás. Ekkoriban az úgynevezett staged photography, vagyis a megrendezett fotográfiának egy speciális ágával foglalkoztam. Egyszerűen megnevezve makettekről készült fotónak, de inkább megrendezett látványnak nevezném. Nagyon röviden: legtöbbször a médiában megjelenő dokumentumfelvételeket utánzó képeket készítettem ebben a korszakban, melyek a fotografikus kép objektivitásának igazságára kérdeztek rá. Ezt az anyagot elővenni és újragondolni például most, elég jó döntésnek tartom.

Min dolgozol jelenleg?
Már belekezdtem egy új sorozatba, amely a kamera nélküli fotó-programom újabb anyaga lesz.


   

05: Expedíció VIII/II, 2001. 100x150 cm, C-print, ed3 / 60x90 cm, C-print, ed5.    
06: Égképek XII/II, 2002.C-print, 40x60 cm, ed5. 


Több díjjal is elismerték már a munkádat, melyik a legfontosabb neked ezek közül?
A Munkácsy-díj volt az utolsó, lényegében állami művészeti díjként a legmagasabb…az új könyvem tokiói elismerésének nagyon örültem.

Mióta tanítasz a METU-n? Mikor és milyen megfontolásból döntöttél úgy, hogy a művészi pálya mellett oktatni is szeretnél?
Közel tíz éve tanítok itt, megtisztelőnek tartottam a felkérést, én is sokat tanultam az új kihívásból.

Mi a legfontosabb számodra a tanításban? Mi az, ami miatt szereted átadni a tudásodat az újabb nemzedéknek? Mi a legizgalmasabb és mi a legnehezebb ebben az oktatói szerepben számodra?
A személyes jelenlét, vagy példa a tudás átadására és megtartására meghatározó azokon a területeken, amelyeket akár művészetnek is nevezhetünk.


   

07: Time Bomb VIII/II, 2006. C-print, 120x180 cm, ed5.
08: Process 002, 2008. C-print, 40x60 cm, ed5.


Melyek azok az alapelvek, amelyek szerinted állandóak az általad bejárt művészeti területen és nem hat rájuk az idő?
A kitartó munka és következetesség, valamint a kritikai érzék ébrentartása.

Kiknek ajánlanád a fotográfia szakot?
Annak, aki látja és el tudja képzelni a jövőjét ebben a munkában, aki majd bármely vizualitással kapcsolatos területen szeretne működni, hiszen ez az alapja szinte minden ilyen területnek.

Szerinted mivel, hogyan készüljenek az ide jelentkezők a felvételire?
Készítsenek sok önálló munkát a kiadott feladat mellett, olvassák az ajánlott irodalmat, mert a tájékozott jelentkező is jobban érezheti magát egy felvételi beszélgetésen...






   

09: Turbo & Still / Still, 2008. C-print, 120x180 cm, ed5. 
10: Magasfeszültség V/I, 2012. C-print, 120x144 (145x160) cm, ed3. 


Üres képek, 2020, Vintage Galéria, Budapest. Fotó: Biró Dávid


Az interjúban felhasznált képek Szabó Dezső munkái, a Vintage Galéria jóvoltából.


Szabó Dezsőről további aktuális híreink:

Darkroom című albuma ezüstérmet nyert a rangos Tokyo International Foto Awards-on

Werk kiállítás a Fészek Művészklubban

Üres képek kiállítás a Vintage Galériában