Ő is nálunk tanít: László Edina

"Az emberek inspirálnak, szeretem figyelni őket, szeretem, ahogy reagálnak, ahogy szeretnek, gyűlölnek, sírnak és nevetnek."

László Edina textiltervező iparművészként végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, Kézműves tárgykultúra alapszakunk és Divat- és textiltervezés mesterszakunk oktatója. 2009-ben alapította meg saját márkáját, a LAZLO-t, amelynek fókuszában a környezetbarát technológiák és az újrahasznosított alapanyagok használta áll. Kollekcióit nem az évszakok határozzák meg, hanem az ötlet, vagy egy sajátos koncepció, amely keveredik a művészi elemekkel, gesztusokkal.

 


Mi mindennel foglalkozol? A textil és a divat mely ága, területe, vagy stílusa áll hozzád legközelebb?
2009-ben a Doktori Iskolával párhuzamosan elkezdtem egy újrahasznosításon alapuló márkát létrehozni. Először a saját szabászati hulladékaimat hasznosítottam újra applikált felületeken, majd nagy nemzetközi cégek hazai varrodainak szabászati hulladékából terveztem. Volt, hogy a cégeknek is bedolgoztam, mint újrahasznosítási szakember. 2012-ben aztán megalkottuk a Lazlot, amit már így pozicionáltunk külföldön: újrahasznosított termékeket gyártó márka.

Mi az, ami Téged a legjobban vonzott ebben a területben? 
Az újrahasznosítás, a természetvédelem, a jövő védelme.

  



Amikor alkotsz, honnan jönnek az impulzusok? Hogy indulsz el?
Az emberek inspirálnak, szeretem figyelni őket, szeretem, ahogy reagálnak, ahogy szeretnek, gyűlölnek, sírnak és nevetnek.

Mesélj kicsit arról a gondolat- és alkotói folyamatról, ahogy az alkotásaid készülnek! Mi volt a kedvenc munkád? Miért? 
Lényegében én mintatervező vagyok és legjobban azt élvezem, ha mintákkal dolgozhatok. Pár éve készítettem egy kollekciót monotípiázott ruhákkal, foszfén mintákból (szerk: alakzatok, amelyeket szemünket becsukva látunk, pontszerű, vagy akár hullámzó felületek) kiindulva. Azt nagyon szerettem csinálni. szerintem akkor jó egy munkakör, ha nem a megfelelésről szól, hanem önmagunkról. A művészet kicsit olyan, mint egy önterápia, szerencsémre nekem a márka nem veresen komoly teljesítményekről szól, hanem a játékról a kreatív ötletekről. Talán tanítani is azért jó,  mert miközben átadjuk a saját tapasztalatainkat és segítünk kifejezni a diákoknak önmagukat, az ötleteiket, mi tanárok is képesek vagyunk töltődni. Olyan, mint egy agytréning, egy kreatív spirál.

 


Mi volt a legutóbbi munkád? És min dolgozol most?
Egy műhelyház volt a legutóbbi munkám, ami folyamatosan épül és bővül. Mivel mi szabászati maradékokból dolgozunk, amik a cégeknek már csak hulladékok - itt ne ilyen csúnya szemetekre gondoljunk, ezek nagyon jó minőségű gyapjú, selyem és biopamut maradékok - szóval igazándiból mindig az adott kapott anyag határozza meg a kollekciót és mindenből csak pár darabot varrunk le. Szóval egyedi minden egyes darab. Jelenleg pedig kékfestőn dolgozom, illetve kékfestővel, szeretem újraértelmezni, újragondolni a régi tradicionális technikákat, élővé tenni, beépíteni a mindennapi használatba.

Mikor döntöttél úgy, hogy a művészi pálya mellett oktatni is szeretnél? Hogy jött ez a vonal?
Polgár Csaba volt a mesterem, nagyon szerettem vele dolgozni! Én voltam az utolsó doktorandusza, segítettem neki Szombathelyen nyomóműhelyt létrehozni, és szépen lassan megtanított tanítani. A türelme és a kedvessége mindig példaértékű lesz számomra.

 


Mi a legfontosabb számodra a tanításban? Mi az, ami miatt szereted átadni a tudásodat az újabb nemzedéknek? Mi a legizgalmasabb és mi a legnehezebb ebben az oktatói szerepben számodra?
Számomra a tanítás nem nehéz, nekem jó érzés, ha a diákok boldogok, ha látom rajtuk a lelkesedést, ahogy segítek problémákat, helyzeteket megoldani, fejleszteni. Szerintem, ha valakiben van egy adag empátia akkor ez nem nehéz.

Kiknek ajánlanád ezt a szakot? Milyen indíttatás az, ami miatt szerinted mindenképp kukkantson be ebbe a világba?
Aki kreatív munkát szeretne végezni, azoknak mindenképp!

  


Mit mondanál azoknak, akik most kacsingatnak a divat, a textil felé?
A divat egy szegmens, amihez csomó szakmai rész kapcsolódik. Szerintem divattervezőkkel lassan Dunát lehet rekeszteni, de jó szakember alig van. Én a ruhákat csak tesztfelületnek használom a mintákhoz, számomra fontosabb a technika, a technológia.

Merre menjenek a jelenleg erre a pályára készülők? Mit nézzenek meg (pl. kiállítás), olvassanak el, kiket kövessenek a social média felületeken?
Őszinte leszek: utálom, ha meghatároznak, ezért a divatot sem tartom túl sokra… főleg nem azt a divatot, amit mindenkire rá akarnak ilyen címszó alatt erőltetni. Mit tegyenek azok, akiket érdekel az öltözék- vagy a textiltervezés? Olvassanak, járjanak kiállításokra, legyenek műveltek, keressék önmagukat és a lehetőségeiket!

A LAZLO Facebook oldala
A LAZLO Instagram oldala