"Mindig is művész akartam lenni, még amikor azt se tudtam, mi is az."
Aranyrajzszög és Munkácsy Mihály-díjas tervezőgrafikus, betűtervező, a Képzőművészeti Főiskola Sokszorosító Grafika Tanszékén végzett, betűi 1997 óta kaphatók nemzetközi forgalomban. Betűi először a T-26-on jelentek meg, ahol jelenleg is tizenötféle betűtípusa kapható, a Psy/Ops, az International House of Fonts és a Fountain is kínálja fontjait. Olyan betűk fűződnek a nevéhez, mint a Zephyr - amelyet Stephenie Meyer Twilight könyvsorozatának a borítóján láthattunk viszont -, a Tyrnavia, az Incognito vagy a Minerva. Munkái számtalan hazai és nemzetközi kiállításon, fontjai többek között az Item Magazine (UK), a Typo Magazin (CZ), a Creative Review (UK), a The New York Times Magazine (USA) oldalain szerepeltek.
Hogy indult a pályád, merre tanultál, mely mesterek voltak rád nagy hatással?
Mindig is művész akartam lenni, még amikor azt se tudtam, mi is az.
Már gyerekkoromban láttam művészeket dolgozni, majd az iskoláimban rengeteg reprót a művészettörténet minden korszakából. Ezek, majd később a mindenkori tanáraim, mestereim voltak hatással, alakították az ízlésemet. A rendszerváltáskor kerültem a pályára és minden akkori történés tovább alakított. Harmadévesen mentem először „nyugatra” (ami épp keletre volt), Japánba. Ezután már nem lehetett a szellemet visszazárni a palackba. A szabadság hozta el, hogy mindenki mehetett, amerre addig nem volt lehetősége. Ahogy a rendszerváltással párhuzamosan jött az eszmélet, úgy nőttem ki magam ezzé, aki most vagyok. De kellett hozzá kb. tíz év magány is. Legalább is szakmai magány. Ezt a családommal töltöttem, akik nélkül ma nem lennék itt, a helyemen.
Mi mindennel foglalkozol? A tervezőgrafika mely ága, felhasználási formája, vagy stílusa áll hozzád legközelebb? Hogyan kerültél a tipográfia, betűtervezés közelébe, mi vonzott abban, hogy fontokat tervezz?
Arculatokat tervezek és gondozok. Két világszabadalomhoz sikerült hozzátennem a magamét.
Valahogy minden plakát és lemezborító lett, amit csináltam. Föliratokat – amik leginkább egy magam kreálta kánon szerint működő képi világban álltak meg a maguk lábán –, aztán betűformákat rajzoltam a magam kedvére. Ez aztán szokásommá és egyik kedvenc időtöltésemmé vált. Ez az arculatok esetén is alap.
Az alkalmazott vagy az autonóm műfaj áll hozzád közelebb?
A mindennapokban az alkalmazott, a nyári művésztelepen meg az autonóm grafika. Nem teszek különbséget.
Tény, hogy szegedi lévén – Tömörkényes voltam – közel volt Jugoszlávia, minden szempontból. Szabadkára jártunk hanglemezt vásárolni és Újvidékről olvastunk folyóiratokat és hallgattunk rádiót. Az alternatív és a pop hozta magával, hogy az érdeklődésem a lemezborítók felé fordult. De ez csak a kezdet volt.
Amikor alkotsz, honnan jönnek az impulzusok? Hogy indulsz el?
Nagyon különbözők az eredők, ugyanígy a megoldások is. Megoldási lehetőségeket, utakat keresek, vázolok föl. Rengeteg dolog van a fejemben, ez néha terhes tud lenni, de szó se róla, meggyorsítja a folyamatokat.
Mesélj kicsit arról a gondolat- és alkotói folyamatról, ahogy az alkotásaid készülnek, arról, hogy egy betűterv hogyan jut el addig, hogy fontgyűjtő oldalakon vásárolható betűcsalád legyen? Mi volt a kedvenc munkád? Miért?
A folytatás megint csak zűrös folyamat. Legalábbis kívülről szétszálazhatatlannak tűnik. Mindig vannak alternatívák és folyamatosan döntéskényszerben vagy. Az őstehetség is, míg meg nem nyilvánul, csak egy fogalom valamire, amit szinte vallási áhítattal szeretnénk fölmutatni. Egy közülünk. Legyen az a saját személyünk, vagy épp egy tanítványunk. Ilyesmi volt nálam is. Csináltam a saját szórakozásomra, majd kiderült, mások számára is izgalmas, érdekes az én bolondériám. Meg kell mutatkozni, coming outolni kell. Nem csak magad miatt fontos, amit csinálsz. A leghíresebb a Zephyr, amit a Twilight könyvsorozat logóihoz használtak, legkedvesebb pedig a Vica betűcsalád, amit a feleségemnek terveztem. Ez még nincs forgalomban.
Mi volt a legutóbbi munkád? És min dolgozol most?
A már említett projektek, a Stemp és a Uniqball (illetve mostmár az iQ is) arculatok. Az Aranyrajzszöggel és a Munkácsyval nagyjából le is zárult az összes korábbi projekt, együttműködés. Ritkán van alkalmi megbízásom.
Mikor döntöttél úgy, hogy a művészi pálya mellett oktatni is szeretnél?
Nem igazán én döntöttem. Most is a próbaidőmet töltöm, immár húsz éve. :)
Mi a legfontosabb számodra a tanításban? Mi az, ami miatt szereted átadni a tudásodat az újabb nemzedéknek? Mi a legizgalmasabb és mi a legnehezebb ebben az oktatói szerepben számodra?
Feynman azt mondja, a tanítás hatékony eszköz a tanuláshoz. Ezzel mélyen egyetértek. Topon kell lenned és ez ott is tart.
Miben más ma a szakmád, mint amikor Te tanultál? Változott? Melyek azok az alapelvek, amelyek szerinted állandóak a területeden és nem hat rájuk az idő?
Elég beszédes az, hogy „instant grafikus”? Ezt látom ma leginkább jelenlevőnek. Hiányozni látszik a szorgalom, a minőség és műfajiság iránti alázat. Helyette – és ez a szoftvergyártó cégek „bűne” is – az eszközök használata, már-már zsonglőri tudás lépett elő, mint legfőbb érték. Gyorsan használni, lecserélni mindent, mindezt minél gazdaságosabban (nota bene olcsón).
Kiknek ajánlanád ezt a szakot? Milyen indíttatás az, ami miatt szerinted mindenképp kukkantson be ebbe a világba?
A magamfajtáknak. Akiknek közlendőjük van és könnyebben megy nekik a képekkel mesélés.
Mit mondanál azoknak, akik most kacsingatnak a tervezőgrafika felé? Ha egyetemre készülnek, akkor hogyan tehetik ezt a leghatékonyabban?
Ezzel kell kelni és feküdni. Egyébként nem működik.
További munkák:
Pinterest
Behance
