Pro Architectura, Ferenczy Noémi-díjas belsőépítész, Építőművész mesterszakunk oktatója. Olyan jelentős munkák fűződnek a nevéhez, mint a Ludwig Múzeum, vagy a Holokauszt Emlékközpont, alkalmazott tervezőként a funkció előrébbvalóságát vallja.
Gergely Lászlóval beszélgettünk.
Honnan indultál, mikor döntötted el, hogy építész leszel?
Édesapám egy fantasztikus kárpitosmester volt. A bátyám belsőépítész. Ebből a környezetből szinte egyenes út vezetett az Iparművészeti Főiskolára.
Mestereid, pályatársaid közül ki volt rád a legnagyobb hatással?
Egy embert emelnék ki, tanáromat, Reimholz Pétert. Aki nála konzultált vagy dolgozott, tudja, hogy milyen csillogó tudású és tehetségű építész, belsőépítész tervező volt.
Kiket tartasz példaképednek?
Nincs rangsor. Azok a terek, épületek állnak a szívemhez közel, ahol érzem az üzenetet. Csoda volt a maga idejében Renzo Piano Pompidou Centere, vagy Foster Bundestag kupolája. Látom a mai tendenciákat, és nem mindig tudok azonosulni velük. Azt érzem, hogy a forma felülírta a tartalmat.
Holokauszt Dokumentációs Központ
Mit tartasz a legjelentősebb munkádnak eddigi pályád során, és miért?
Az S MODELL Boutique hálózatát, a Holokauszt Emlékközpontot, a Természettudományi Múzeumot, valamint a Zeneakadémia Oktatási épületét.Dolgoztunk a Zoboki Építészirodával Kínába, Shenzenbe. Most készült el a Szépművészeti és a Komáromi Csillagerőd rekonstrukciója, amelyben belsőépítészeti tervezőként szintén vészt vettem. Talán a legjelentősebb a Ludwig Múzeum tervezése volt.
Mi jelentette a legnagyobb kihívást eddig számodra?
Elég sok belsőt terveztünk, de olyan feladat, mint a sárospataki Ágyúöntő Műhely rekonstrukciója nekünk is izgalmas kihívás volt. Magyarországon semmilyen rajzi dokumentációt nem találtunk ehhez a munkához. A francia Diderot enciklopédiájában talált metszetekre alapozva valósítottuk meg a hatalmas fa fogaskerekekből készült szerkezetet, ami a több mázsás ágyú emelését biztosította. Jó kis időutazás volt.
Sárospataki Ágyúöntő Műhely
Mi volt a legnagyobb kudarc, amiről utólag talán úgy vélekedsz, hogy mégis profitáltál belőle?
A belsőépítészet egy része az építkezések befejező szakaszában készül el, ami azt jelenti, hogy számos alkalommal az anyagi erőforrások elfogynak. Ez magával hozza, hogy olcsóbb és minőségileg rosszabb termékek kerülnek a terekbe. De nem ez a legrosszabb! A legnehezebb megérteni, mikor a megbízó, aki hatalmi pozícióban van, nem működik együtt a tervezővel, és -hogy a fenti példánál maradjak-, elszabadult hajóágyúként mindent tönkre tesz. Na, ez az igazi kudarc.
Milyen tervezői attitűd jellemez, mik azok az elvek, amikhez egy megbízás során mindenképpen ragaszkodsz, amiből nem engedsz?
Mi alkalmazott tervezők vagyunk. Én a funkció prioritását vallom, és vállalom, hogy ez néha a formai szárnyalást visszahúzza.
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
Hogyan látod a hazai építészet, belsőépítészet helyzetét, merre tart, vagy éppen nem, de kellene?
Azt látom, hogy a világ nyugati része egy természetes fejlődés okán teljesen máshol tart. Más az emberek ízlése, másként gondolkodnak a fejlődésről. Nálunk ez teljesen rossz irányba fordult. Nyilván ennek okai vannak. Üdítő, mikor néha egy-egy kiugróan jó tervet és megvalósulást lát az ember.
Min dolgozol jelenleg, kivel, kikkel dolgozol együtt?
Szép feladat előtt állunk: a Kecskeméti Kodály Zeneművészeti Központot tervezzük oktatási és hangversenyteremmel. A tervező társam Zobor László, akivel negyven éve dolgozunk együtt.
Számos szakmai elismerésben részesültél eddigi pályafutásod során, mire vagy a legbüszkébb?
A Design Center kiállítási díjra (1988), a Pro Architectura díjra (2005), továbbá a 2008-as Ferenczy Noémi-díj szép elismerés volt.
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Ligeti György Oktatási Épület
Mióta tanítasz, mi az, ami miatt a tervezés mellett ezt is fontosnak tartod, mit szeretsz benne a legjobban?
2017 óta diplomázó hallgatókkal foglalkozom. Jó érzés átélni, hogy a konzultációk során elkészül egy terv, és ennek én is részese lehetek azzal, hogy a tapasztalataimat átadhatom.
Mik azok az épületek, építészeti külső-belső megoldások, amit ma egy erre a pályára készülő fiatalnak mindenképpen ismernie, látnia kell?
Annyira kinyílt a világ, hogy nekem a mániám az utazás: tudatosan utazni, világot látni itthon és külföldön. Fotózni, és folyamatosan követni a világ eseményeit, fejleményeit.