Hogyan mutatnád be magad a világnak?
A nagyvilágnak leginkább személyesen mutatnám be magamat, úgy ahogy azt gondolom, egy fotó nem mutat be engem, egy mondat sem, rólam minimum egy GIF vagy egy videó kell. Szeretek mosolyogni, ismerkedni, beszélgetni hosszasan, alkotni és létrehozni. A legrövidebben azt hiszem az ír le engem, hogy: Lelkes vagyok!
Miért a METU-ra jelentkeztél anno?
Mindenképp művészeti szakon szerettem volna építészetet, illetve belsőépítészetet tanulni, de amikor a METU 2013-as katalógusában elolvastam azt a szekciót, hogy ide jelentkezz, ha.. ilyen és ilyen vagy akkor magamról olvastam és nem maradt bennem kérdés. :)
Miért gondoltad annak idején, hogy a Budapesti Metropolitan Egyetem lesz a neked való iskola?
A METU nyílt napján megtapasztaltam azt a családias légkört, amit én mindig is imádtam pár korábbi iskolámban is. Sok iskolaváltással járt az életem így számomra fontos szempont volt az, hogy ahova járok ott egy befogadó közösség várjon, ahol nem csak elsétálnak egymás mellett az emberek, hanem figyelnek egymásra és könnyen teremtenek kapcsolatot. A METU-n a Környezetkultúra szakot rögtön a sajátomnak éreztem, együtt nevettünk az oktatókkal a nyári művésztelep fotóin, emberinek és igazinak éreztem az iskola atmoszféráját.
Melyik a kedvenc helyed az egyetemen?
Az üveg kalitka a harmadik emeleten. Imádtam ott készülni az órákra vagy épp a szünetekben feltöltődni a napsütéssel. Szerettem, hogy el tudtunk oda vonulni, de attól még a körforgás részei maradtunk.
Mesélj kicsit a szakodról!
A Környezetkultúra alapszakot olyan embereknek ajánlom, akik érzékenyebb viszonyban állnak környezetükkel, akiket megfognak olyan apróságok, mint például a betonba taposott rágók által kiadott minta vagy az ahogy a házak ablakai a fényt a túloldalra vetítik. Ezek lehet, hogy most egy picit vicces vagy lírai példák, de azt gondolom ez az érzékenység és nyitottság, ha megvan valakiben a környezete iránt akkor ezen a képzésen kiváló tudást és eszköz tárat sajátíthat el tehetségének fejlesztésére a szakmában.
Miért pont ezt a szakot választottad?
A gyerekkorom rengeteg költözéssel járt, a Balaton partján kívül nem éreztem otthonomnak egy házat vagy helyet sem. A költözések során mindig nagyon hamar kellett alkalmazkodni az új fizikai és emberi környezethez is, gyorsan és rövidtávra kellett mindenhol megteremtenünk az otthonos hangulatot. Ez számomra annyira fontossá vált, hogy egy hosszabb vonatúton is emlékszem, hogy a magammal cipelt dolgokat kipakoltam és berendeztem a fülkét, úgy ahogy számomra az arra a 3-4 órára kényelmes és otthonos lesz. Erre csak pár év múlva jöttem rá egy környezet pszichológiai előadáson, hogy ez volt a mozgatórugója annak, hogy nekem ezt kell tanulom és ezzel szeretnék foglalkozni, akkor nagyon hálás lettem hirtelen az anno nyűgnek megélt folytonos költözéseknek. Tervezéseim során azóta is elsődleges szempont nálam, hogy bármilyen térről is legyen szó otthont, kapcsolódási pontot szeretnék benne adni az embereknek. Hogy a tér és az ember, ha észrevehetetlenül is, de pozitív kölcsönhatásba legyenek egymással.
Milyen jó tanácsot adnál egy most felvételizőnek?
Én mindenképp tanácsolom a nyílt napon való részvételt. Szerintem nagyon fontos az egyetemi atmoszféra teljes megtapasztalása.
Én nagyon szeretem a METU-ban azt, hogy egy fiatal iskola, ezért folyamatos fejlődésben van. És nem azt érzem, hogy csak up-to-date akar lenni, hanem igazán fejlődni akar, hogy a nagy egyetemek között jól szerepeljen. Az egyetemi éveim alatt sokszor találkoztam azzal, hogy amikor elmondtam hol tanulok visszakérdeztek: “És ott tényleg van művészeti kar?” Én pedig lelkesen meséltem róla nekik, hogy bizony, hogy van és még milyen! Ezt azóta is küldetésemnek érzem és mindig is nagyon élveztem, hogy részese lehetek valami most növekvőnek, valami frissnek és valami újnak. Büszke vagyok rá, hogy itt tanulhattam.
Melyik a kedvenc tantárgyad és miért?
Az építészeti tervezés volt, itt foglalkozhattam igazán azzal, amit imádtam a szakunkon.
A vírushelyzet miatt, idén sokkal nagyobb hangsúlyt kap az online tanulás. Repüljünk vissza kicsit az időben: meséld el röviden a METU-hoz kapcsolódó kedvenc offline élményedet!
Alapszak alatt én általában az egész napomat az iskolában töltöttem, a kedvenc napjaim közé tartoztak azok a napok amikor egy-egy óra keretén belül elmentünk épületbejárásra. Sosem felejtem el, amikor a Hunyadi téri piacot jártuk körbe és néztük meg tervezői szemmel, sosem néztem még ott olyan magasra, mint aznap és elképzeltem ez 100 évvel ezelőtt, hogy is működhetett. A nézelődés és álmodozás után viszont nem tudtuk tovább kizárni a minket körülvevő isteni illatokat így a bejárás vége felé mi a hurka árust mértük fel közelebbről és nagy sietve benyomtunk egy-egy ropogós hurkát, mustárral és egy igazi nagy szelet fehérkenyérrel. Még most is összefut a nyál a számban. Ezután, mint akik jól végezték dolgukat elindultunk vissza az iskolába a következő órára, ahol a jóllakottságtól ki sem láttunk a fejünkből, de azért rendületlenül maketteztünk. Az órák után maradtunk a suliban tovább dolgozni a projektjeinken, majd este 10-kor feljött hozzánk a portás megkérdezni, hogy most már nincs kedvünk hazamenni? Kedvünk és erőnk már nem igazán volt, de elindultunk vele lefele, a bejáratnál a rácsot már félig leengedte, mi kibújtunk alatta és mindenki jó éjszakát kívánt egymásnak.
Véleményed szerint ki a szakmád szuperhőse?
Az egyik szuperhőse szakmánknak Ryue Nishizawa. Az ő érzékenysége és térbeli megoldásai melyek végetlenül egyszerűnek érződnek, nem tolakodóak, de közben még fotón keresztül is beszélnek az emberhez, számomra elképesztő és nagyon példaértékű.
Miben látod a METU szupererejét?
Kicsi, családias, befogadó, jó hangulatú, figyelmes.
Milyennek képzeled a METU szuperhősét?
Szupermosolygós és vidám lenne. Színes. Mindenkit szeretne és ő is csak úgy szórná a szeretetet, ezzel természetesen a jókedvet is. Mindig lehetne hozzá fordulni segítségért és lehetne vele beszélgetni, játszani és bolondozni. Jó fej kis szuperhős lenne.
Mi lenne a 3 szupererő, amit választanál magadnak?
A teleportálás szupererejére mindig is nagyon vágytam, hogy pillanatok alatt tudjak itt- és ott is lenni, hogy semmi jóról ne maradjak le és minden számomra fontos emberrel tudjak találkozni és minél több szépet láthassak. Tehát az élvezetek halmozásának számomra legpraktikusabb eszközét. Mostanra viszont egy picit letisztultabban gondolkodom. Az egyik szupererő, amit választanék az a végtelen békesség lenne, azt gondolom nagyon nehéz folyamatosan békében lennünk magunkkal és a világgal, természetesen ezen magunk is dolgozhatunk, de akkor azt hiszem, egy életen keresztül kéne meditálni, amire nincs igazán időm. A másik szupererő pedig a végtelen szeretet lenne, akire csak ránéznék rögtön a végtelen szeretetet érezné és sajátítaná el és ezt utána ő is vinné tovább. Gyorsabban terjedne, mint a covid. Azt hiszem ezzel a kettővel én már kibékülnék.
Mit tanultál meg a METU-n, ami sokat jelent számodra?
Én egy nagyon jó eszköztárat kaptam a tervezéshez, és egy olyan látásmódot, mely nélkül nem tudnék úgy tervezni, ahogy szeretnék.
Milyen oktató helyett mentor élményed van?
Pintér Márton volt mesterképzésen a diploma konzulensem, és azt hiszem, hogy ő megtalálta velem azt a hangot, ahogy engem a legjobban lehet oktatni. Megadta a lökést, végtelen önbizalmat táplált belém, aztán hagyott dolgozni. Teret adott nekem az alkotásban és mindig bízott bennem, azt éreztem tervezhettem nála azt, amit szeretnék és nem kell félnem se magam előtt a furcsa ötleteimtől se attól, hogy neki bemutassam őket. Egy különben is nehéz időszakomban úgy volt mellettem oktatóként és emberként ahogy számomra a legnagyobb segítség volt, ezért nagyon hálás vagyok neki a mai napig.
"Metropolitan. Az alkotóegyetem." Mit jelent ez számodra?
A METU-n nem csak a diákok alkotnak a félévek alatt, az oktatóink nem csak oktatók, hanem tervező művészek. Nap mint nap magukkal hozzák tervezői hozzáállásukat ezzel inspirálva minket. Az oktatókkal és a diákokkal együtt pedig folyamatosan újra és újra alkotjuk egyetemünket is.
Mit jelent számodra az alkotás szó?
Határtalanság, szabadság, kifejezés, csoda.
Milyen élményed kapcsolódik az alkotóegyetemességhez?
2014-ben 3 barátnőmmel és tervezőtársammal együtt megnyertük a Construma kiállításon a Magyar Építész Kamara pavilonjának építését a tervünkkel. Majd ezt a szaktársaink segítségével kiviteleztük és felépíthettük a helyszínen. Hatalmas élmény volt oktatóinkkal és szaktársainkkal együtt dolgozni és először befejezni a koncepció tervünket majd megvalósítani azt. A végén az már nem csak a mi tervünk volt, hanem mindenkié, aki ott volt.
Volt olyan nehéz pillanatod, amikor valakitől kaptál impulzust, ami átsegített rajta?
Természetesen, rengeteg, ezért szerettem bent az iskolában készülni, mert mindig volt kihez fordulni. És ha épp én adtam segítséget másnak, az nekem is segített máshonnan nézni a tervemet.
Milyen alkotói utazásod volt?
A diplomamunkám során, mely egy inkubátorház volt a 8. kerületben, amit a roma kultúra befogadására terveztem speciálisan. Egy gasztronómiai, kulturális és közösségi központot terveztem a 8. kerületben élő cigányság részére. Az alkotói folyamatom első és legfontosabb felvetése a cigány kultúra iránt érzett hatalmas szeretetem és kíváncsiságom volt. A zenéjüket imádom és amint meghallom rögtön el kell dobnom a cipőimet és már táncolok is! Az összetartásukat és a kultúrájukat is nagyon szeretem és becsülöm. A velük kapcsolatban fellépő nehézségeket pedig pont nekem való kihívásnak éreztem. Így egy érzelmi szálon indultam el, majd ezt egy pontos felmérés követte, helyszín, igény, hasonló egyesületek, politikai hozzáállás stb. Tehát egy széles kép a jelen helyzetről, majd erre egy válaszadás építészeti és szociális eszközökkel, mely hónapokat vett igénybe. Majd létrejött a “nem végeredmény”, de diplomaeredmény, amiben szívem lelkem benne volt és hiába éreztem hiányosságait imádtam, bármikor szívesen folytatnám, befejezném.
Mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
Nagyon szívesen foglalkozom kerámiák készítésével, egyelőre csak játszom vele, de szeretném megtanulni ezt a foglalkozást is és aztán képzetten játszani tovább.
Van-e olyan könyv, film, kiállítás, előadás, amit szívesen ajánlanál mások figyelmébe?
Jacques Tati - Playtime című filmét mindenkinek szeretettel ajánlom, ugyan nagyon sokan nehezen bírják ki ezt a filmet szerintem csodálatos humorral és iróniával és érzékenységgel mutatja be az ember és a környezete kapcsolatát.
Mi a kedvenc zenei műfajod, zenekarod, előadód?
Nehéz kérdés, nincs kedvenc műfajom, kiemelkedően szeretem a cigányzenét és az Ando Drom együttest. Illetve a népzenét önmagában imádom, leginkább a balkán zenét. Ezekre szeretek a leginkább táncolni, de a kísérleti zajzenét és a technót is ugyanúgy tudom szeretni.
Milyen egyetemi aktivitásokban vettél eddig részt?
Sok ilyen dologban vettem részt, installációt építettünk a Media Wave Fesztiválra, elutaztunk tanulmányi kirándulás keretein belül a Milánói Expo-ra, a Construma kiállításon való építés, a Szövetség utca 39-es Beton workshop-on való részvétel. Az iskolai művésztelep. Ez mind felejthetetlen élmény volt és rengeteget tanultam belőlük.
Hogy érzed, fogják-e segíteni az egyetemi évek a karrierterveidet?
Természetesen segíteni fogják. Leginkább a kapcsolati tőke, amit ott szereztem a tudás mellett, mert a volt szaktársaimmal szeretnék együtt dolgozni a stúdiómban.
Van-e olyan célod, amit a METU segített elérni?
Egy saját vállalkozást építek éppen, egy belsőépítészeti és építészeti stúdiót, ha a METU-n első félévben nem ülök be egy előadásra, ahol csak ennyit mondtak, "ha vállalkozó szeretnél lenni és irodát szeretnél az első naptól így kell élned, ha dolgozni szeretnél valahol akkor menj el egy irodába." 5 évig ez lebegett a szemem előtt és most már lassan, de hivatalosan is saját stúdióm lesz.