„A társadalom, a művészet és a saját magam által feltett kérdésekre a fotográfia, mint médium kutatásával, megismerésével és ennek eszközeivel kapok választ.”
Molnár Levente Fotográfia alapszakunkon diplomázott. A Semmelweis Egyetem Rirosz pályázatán II. helyezést ért el, kiállított az Extra+ keretében a Mai Manó Kávéházban, a szlovákiai Menora Saag Centrum Artisban, diplomamunkája 2019 nyarán a szlovákiai Ipolyság Római Katolikus Plébániatemplomában látható.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
2019-ben magától értetődik, hogy egy fiatal alkotóművésznek több lábon kell állnia. Nem csak állóképpel, hanem számos felületen, több eszközt ismerve és használva kell alkotnunk, közvetíteni gondolatainkat, kommunikálni művészetünket. Én több mint öt éve tanulom és gyakorlom különböző iskolákban ennek a hatodik művészeti ágnak a történetét és technikai sokféleségét. Ezért szeretnék a fotográfiának a mestere is lenni. Viszont, véleményem szerint egy művészeti egyetemen nem tudunk csak és kizárólag fotográfiáról beszélni. Hiszen már a METU Fotográfia alapképzésén is érezhető volt a kapcsolat a vizuális kommunikáció más művészeti eszközeivel is.
Miért ezt a szakot választottad?
A filmezés, a mozgókép egyaránt foglalkoztat, és van tervezőgrafikus végzettségem is. Viszont, személy szerint nekem a fotográfia az a megfelelő eszköz, amivel nem csak az előző években és 2019-ben, de az előttem álló időszakban is hiánytalanul fogok tudni kommunikálni. Az állókép, a fotográfia eszközeivel tudom és szeretném továbbra is megalkotni és közvetíteni azokat a válaszaimat, melyeket a társadalom, a művészet, a kultúra és saját magam által feltett kérdésekre ennek a médiumnak a kutatásával, megismerésével és használatával kapok meg.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Nagyon sok feladatunk volt a félévek folyamán, ki se látszódtunk a munkából nem csak a gyakorlati időszakban, de a félévek közötti szünetekben is. A több oktató által megfelelően felépített és megtervezett különböző feladatoknak szinte mind örömmel és kíváncsisággal vágtam neki. A kedvenceim talán a Randevú a halállal, a Szuperhős, a Házi oltár, a Tipológia és a Bibliai történet fantázia nevű fotósorozatok voltak. Az utóbbi kettőt a horvátországi Krapanj szigetén készítettem. Ezek mellett a fotó több területével is megismerkedtünk. Stúdió és kültéri portrék, divat- és riportfotográfia, analóg és digitális technikák.
Randevú a halállal
Szuperhős; Házi oltár
Mi volt a diplomamunkád?
A diplomamunkám előfutára a szakdolgozatom volt, amiben azt a kérdést válaszoltam meg, hogy egy fénykép, mint szakrális lényegű tárgy hogyan jöhet létre, és hogyan készíteném el én, mint fotográfus. A diplomamunkám témája ebből kifolyólag az volt, hogy ilyen jellegű fényképeket készítettem, majd ezeket egy egyházi személy megáldotta és megszentelte. Ez után kihelyeztem őket több katolikus templomba, vagyis olyan szakrális terekbe, ahol egyházművészeti tárgyként funkcionálnak mind a mai napig. Ezek a fényképeim a liturgia részéve váltak és a katolikus egyház hivatalos és nyilvános kultuszát szolgálják. Erről egy dokumentumfilm készült, ami az egész folyamatot nyomon követi és bemutatja. A munkám címe a STATIO lett, ami magyarra fordítva állomást jelent. Ez az állomás a keresztút, ami Jézus Krisztus szenvedéstörténetét hivatott megörökíteni és felidézni. A 14 darab fényképem ezt a történetet ábrázolja.
Miért ezt a témát választottad?
Az évszázadok során rengeteg ilyen ábrázolás készült különböző művészeti eljárással, használati tárgyként mind a mai napig megtalálhatók minden katolikus templomban. A fotográfia eszközeivel, ilyen céllal ez a sorozat még nem készült el. Én ezt a történtet megrendeztem és eljátszattam hét fiatal szereplővel, jelmezekkel, és barokk stílusú fényekkel megfotografáltam. A sorozatom egy újítás nem csak az egyház részéről, hanem a fotográfia szempontjából is. Hiszen ez a munka egy olyan új irányzat előfutára lett, amit szakrális fotográfiának nevezhetünk. Ezzel a munkámmal sikerült bebizonyítanom, hogy a fotográfia biztonságban tud lenni, van jövője és biztos helye 2019-ben is.
Tipológia
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
A diplomavédésre össze kellett állítani egy, a három évünk munkásságát összefoglaló portfóliót. Kíváncsiságból összehasonlítottam a három évvel ezelőtti, az egyetem felvételijére készített anyagommal. A különbség, a fejlődés szemmel látható. Technikai ismereteim javultak, az elméleti tudásom is bővült, a szemléletmódom és a gondolataim mélyültek. Az egyetemről kijőve nem csak több szakmai és baráti kapcsolatot, de a csapatban való gondolkodást és alkotást, a projekttervezést és annak professzionális megvalósítását, itthoni és külföldi kiállítóhelyek, galériák, művészeti társaságok alapos megismerését tudhatom magaménak.
Bibliai történet
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Ez a képzési forma nagyon jó, de közel sem könnyű, sem pedig egyszerű. Aki ide jelentkezik, annak száz százalékban itt kell tudni lennie. Ezt kell akarnia minden porcikájával. Kiállításokra járni, olvasni, írni, inspirálódni, jelen lenni. A gondolatainak a feladatokon és azok megvalósításán kell járni. A képzés rengeteg türelmet és szabadidőt igényel. Sok a feladat, amiket megfelelő szinten kell tudni teljesíteni, időre. Természetesen a konzulensek és az oktatók teljes mértékben a diák segítségére állnak és egyengetik az útját. Pozitív és negatív kritikákkal egyaránt építenek. Ha a tanár érzi a diák részéről a kölcsönös érdeklődést és akaratot, akkor velük baráti viszony is kialakítható.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Az első napokban a boldogság és a nyugalom érzete uralkodott el rajtam. Megpihentem. Viszont ahogy telik az idő, rájövök, hogy nem szabad megállni egy percre sem. Természetesen meglehet pihenni, de nem szabad megállni. Olvasok, írok, kiállításokra járok. Magyarul nem sok minden változott. Talán, egy kicsit közelebb kerültem a doktorihoz. És szerencsére a diplomamunkám is elég jó utat jár be, így azt is tovább tudom egyengetni. Szinte minden szabadidőmet ennek a munkának a továbbvitelével töltöm.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
A három év alatt sokat készültünk a fő attrakcióra, a diplomavédésre. Minden félév végén a kipakolás, a saját munkák megvédése, aztán az utolsó félévben a főpróbák mind felkészülés volt erre a megmérettetésre. Aznap reggel a sokak által ismert gyomorideg és lámpaláz kerülgetett, de ahogy telt az idő, a nyugalom és a magabiztosság érzete uralkodott el rajtam. Hiszen ez az a téma, ami a legjobban érdekel, amivel a legtöbbet foglalkozom utóbbi időben. Amiről nap, mint nap újat tudok meg, vagy épp teszek hozzá. Ezt mindenféleképpen meg kell tudnom védeni. Így is lett. Érdekelte a bizottságot, és egy nagyon jó beszélgetés kerekedett az előadásomból.
Milyen terveid vannak a jövőre?
A METU felkészített arra, hogy magabiztosan jelentkezhettem több egyetem mesterképzési szakára. Ez is célom. Továbbtanulni, utazni, bővíteni az ismereteimet, jelen lenni a kortárs művészeti körökben, a diplomamunkámmal pedig bejárni Európát. Több ország fővárosaiban önálló kiállításaimat szervezem. Ilyenek például Prága, Varsó, Bécs, Pozsony és természetesen Budapest is. 2020-ra szeretnék ismert lenni a kortárs fotóművészeti körökben és felületeken.
Statio