METU Vizkomm művésztelep 2018

Grafika-mennyország Nagyvisnyón


Hallgatóink már évek óta ódákat zengenek azokról a nyárközepi nagyvisnyói napokról, amikor elvonulva alkotnak. Tanáraikkal és vendégoktatókkal. Tematikusan. Mi pedig ámulva figyeljük a születő alkotásokat, amelyekből sugárzik mindaz a pozitív erő, ami a művésztelepen adott: izgalmas feladat – csodás környezet – jó társaság – inspiráló mesterek. Hogy ne csak házon belül csodáljuk meg a művésztelep termését, ebben az évben több helyszínen is látható a workshopok eredménye, és honlapunkon is készítettünk egy összeállítást.
Interjú az alkotókkal és az alkotást támogatókkal. 

  

A tábor vezetője Gál Krisztián tervezőgrafikus, őt kérdeztük általánosságban a művésztelepről és az idei koncepcióról.

Miről is szól ez a közös hét?
Az egész telep szakmai koncepciója a tervezőgrafika és az autonóm művészet közötti átjárhatóság kutatása, valamint a különböző művészi technikák használhatóságának próbálgatása a tervezőgrafikában. Mindig egy „eligazítással” kezdünk, amit közös séta, falubejárás követ, de a program gerince természetesen a munka. Délelőtt és délután is workshopok keretében dolgoznak a hallgatók, de persze, azért beiktatunk pihenést is: a hét közepén például egy kirándulást a tópartra, amit meglepetés vacsorával zárunk.

 


Milyen keretek között zajlott az idei, 2018-as program?
Ebben az évben huszonhárman voltunk, csapat Tervezőgrafika és Képalkotás alapszakosokból, valamint Tervezőgrafika mesterszakosokból állt. Három workshopot választhattak a hallgatók: Papírmasé - 3 dimenziós motívum készítése és használata gasztro témájú plakátokon - Korolovszky Anna plakáttervező grafikussal; Archaikus fotóeljárások (argentotípia, Van Dyke print, cyanotípia) - Gábor Enikő fotóművésszel; és végül az én vezetésemmel Experimentális grafika - manuális kísérletek, plakát és/vagy kompozíció sorozat készítése „szabadság” témában.Idén minden oktatónak két csoportja volt, mindenki két workshopok kellett, hogy válasszon. Sok szép és érdekes munka született. Ezeket igyekszünk befotózni és publikálni a következő hónapokban, valamint több helyen felbukkanni mini tárlatokkal is.

Ilyen volt a Szimplában megrendezett első bemutatkozás, és a jelenlegi – a Kalicka Bisztróban látható – kiállítás is.


  


Természetesen nemcsak arra voltunk kíváncsiak, hogy oktatói oldalról milyen ez a közös egy hét, így két hallgatónkat is megkértük, hogy számoljanak be arról, milyen feladatokon keresztül milyen élményekkel gazdagodtak.

Varga-Márfy Milán Tervezőgrafika alapszakunk hallgatója, aki 2018 szeptemberétől nagyköveti programunkban a Grafika területét képviseli.

Hogyan érezted magad a művésztelepen?
Nekem ez volt a második táborom, így már tudtam, hogy nagyjából mire lehet számítani. Már az első naptól kezdve belaktuk az egész Bakterház fogadót, ami a bázisunk volt. Az első napon kipakoltunk, berendeztük a műhelyeket, jó érzés volt, hogy tudtam: egy hétig zavartalanul elmerülhetek a saját világomban, kipróbálhatok új dolgokat, és olyan beszélgetéseket folytathatok majd a többiekkel, amelyek többek annál, mint amit egyébként két óra közötti, rohanós 5 percekben ejtünk. A három workshop, amiből választani lehetett - egy papírnyomatos, talált tárgyas plakát készítése, egy argentotípiás, kísérleti fotózásos workshop, illetve egy papírmasé szobor készítő foglalkozás – mind izgalmas lehetőségeket rejtett magában. A legnehezebb választani volt.

  


Miért jó egy ilyen tábor szerinted?
Szakmailag mindig tudtunk számítani a tanárokra, egymásra, új dolgokat tanulunk. Amikor éppen nem az alkotáson volt a hangsúly nagyon finomakat ettünk, (ebédről és vacsoráról két helyi hölgy gondoskodott), a kertben pihentünk, hatalmasakat nevettünk, vagy a helyi kocsmában csocsóztunk, billiárdoztunk, kártyáztunk. Persze, voltak kevésbé szokványos események is J. Mint amikor egy kisebb, vállalkozó szellemű társasággal nekiindultunk hajnali kettőkor egy domboldalnak, hogy megnézzük a napfelkeltét. Vagy a másnapi túra, amikor meglepetésünkre egy horgásztónál kötöttünk ki és ott vacsoráztunk, hajókáztunk. Persze, volt olyan nap is, amikor éjfélkor még a műhelyben ültünk mindannyian, és csináltuk a feladatokat.

   


Te melyik workshopot választottad?
A papírmasés téma volt a kedvencem, mert imádom azt, amikor valami új technikát, vagy feladatot kapok, olyat, amit még sosem próbáltam, és meg kell vele birkóznom. Extra feladatként – a gasztro plakát mellett – készítettem egy mellszobrot is, ami batmannak indult, majd Július Ceasarrá változott, végül intézetvezetőnk, Július Gyula göndör fürtjei és kontya vált felismerhetővé benne J

Egy szó, mint száz, ha adott a jó társaság, és az alkotás lehetősége, az mindig felejthetetlen élmény!


  


Vörös Mercédesz Tervezőgrafika alapszakunkon diplomázott idén, Best of Diploma interjúnkban olvashattok arról mi inspirálja, milyen munkákon keresztül jutott el a diplomáig és mivel foglalkozott annak keretén belül. Őt is élményeiről kérdeztük.

Milyen volt a tábor?
A legjobb szó rá az, hogy családias. Kis csoportokban voltunk beosztva a workshopokon, ezért lehetőségünk volt egymást, és a tanárainkat is jobban megismerni. Ennek köszönhetően gördülékenyebb volt a csapatmunka, igazán inspiráló hangulatban telt el minden napi workshop, még ha már néha kicsit fáradtak is voltunk.

  


Mikkel foglalkoztatok?
Három lehetőség volt, Gábor Enikőnél archaikus fotóeljárásokkal, mint cianotípiával és argentotípiával ismerkedhettünk meg és hívhattunk elő képeket, Gál Krisztián experimentális grafikai workshopján a szabadság, illetve a szabadság algoritmusa hívószavakra készíthettünk különböző technikákkal, azok vegyítésével kísérletezve plakátokat, Korolovszky Annánál gasztro plakátot lehetett készíteni papírmasé objektum felhasználásával. Minden résztvevő két workshopon vehetett részt, én Krisztián és Enikő foglalkozását választottam.

Melyik volt a kedvenc feladatod?
Nem tudnék választani, mindegyiket nagyon élveztem, de igazából nem is mondanám azt, hogy feladataink voltak, inkább önfeledten kísérletezhettünk technikai, vagy témabeli keretek között. Enikőnél lehetőségem volt analóg módon előhívni kerületi lomtalanításon talált CT felvételeimet. Nagyon élveztem, mivel az exponálást kint a szabadban, napfénnyel végeztük és a környezeti esetlegességek miatt nem született két egyforma kép, mindig keletkezhettek a felvételeken nem várt izgalmas részletek.

 


Krisztiánnál manuális betűnyomtatás, és papírmetszet variálásának segítségével mutathattam meg azt grafikailag, hogy számomra mit jelent a szabadság. Ezenfelül alkothattam olyan képeket, melyekben kombinálhattam saját grafikáimat a műhelyben szétszóródott, festékes vagy tépett papír maradékokkal.  

  

Mi tetszett a legjobban?
A barátságos hangulaton kívül talán az a kedves gesztus tetszett legjobban, amikor egy hosszabb csoportos falukörbejáró túra végén meglepetésszerűen a tanárok megszervezték, hogy a vacsorát egy hangulatos kis horgásztónál fogyaszthassuk el, gyönyörű volt a táj, finom az étel, és aki akart csónakázhatott is a naplementében. :)

Szerinted miért kihagyhatatlan egy ilyen művésztelep?
Mert jó alkalom arra, hogy a hétköznapokból és egyetemi feladatokból kiszakadva felszabadultan kísérletezzünk, ami sokat segíthet például az egyedi grafikai stílus megtalálásában, vagy későbbi munkáinkban, segít művészileg feltöltődni és nem utolsó sorban jobban megismerhetjük tanárainkat, csoport- illetve szaktársainkat. 


Ha érdekelnek a nagyvisnyói pillanatok, akkor kövesd a művésztelep Facebook oldalát!