Hol buliznak a művészek? 

 

Ha művészeti pályára készülsz, minden bizonnyal te is odaképzelted már magad a fergeteges hollywood-i, vagy san francisco-i művész bulikra, ahányszor egy filmben láttál ilyet. Budapest nem San Francisco, de az alkotói szubkultúrának itthon megvan a maga éjszakai élete. 

 

A METU Művész leszek! podcastjának negyedik epizódjában erről, pályakezdés trükkjeiről beszélgettünk Czeglédi Zsomborral, a METU egykori Média design alapszakos hallgatójával. 

 

Kívülről nézve még sokaknak kicsit megfoghatatlan szak a média design: valamelyest filmeznek, de animációval is foglalkoznak, játékokat vagy éppen koncert vizuálokat készítenek - többek között. . De mivel is foglalkozik Zsombi?  

 

„Mindig bajban vagyok, amikor megkérdezik, hogy mit csinálok. Általában úgy szoktam bemutatkozni, mint multimedia artist. Ezt jobban szokták érteni. 

 

Azért választottam a média designt, mert szeretek nagyon sok mindennel egyszerre foglalkozni.” 

 

Zsombi a Budapesti Opera társulati tagja, mint látványtervező, adásrendező, valamint a híres-hírhedt Ozora Fesztivál rendszeres kiállítója, merthogy képzőművészként is tevékenykedik. 

 

Ha te is hallottál már az Ozora Fesztiválról, akkor biztos azonnal felkaptad a fejed, hogy mégis hogyan jön össze ez a kettő: a nagyon fine art Opera, és a teljesen alter és underground Ozora? 

 

„...szerinem az opera talán a legkomplexebb zenei műfaj, és én ezt a komplexitást szeretem, ezt próbálom vizuálisan leképezni. (…) ” 

 

 

A Művész leszek! podcast eddigi vendégei mind nagyon elfoglalt művészek voltak, és Zsombi sem kevésbé az. A Facebook profilján még sincs szinte semmi életjel az utóbbi évekből. Ez a kérdés nagyon megosztó tud lenni - van, aki azt mondja, hogy az új megrendelőkkel való találkozáshoz elengedhetetlen a profi jelenlét, de van olyan is, aki szerint nincs akkora jelentősége. 

 

„Nem vagyok aktív a social-ben, és biztos, hogy kéne. De azt hiszem, hogy végső soron az a fontos, hogy dolgozz, és ott legyél a helyszínen. 

 

Mondok egy példát: az Operában egy előadáshoz vetítéseket terveztem, és ennek az előadásnak a szövegírója pont Litkay Gergely volt. Egyszer odajött hozzám, hogy milyen jó, amit csinálok, és kéne nekik is hasonló a Dumaszínházba. Végül 16 Dumaszínházas előadásnak terveztem hátteret. Utána ugyanonnan a Szabó Marci hívott fel, hogy kéne VFX a filmjéhez, aztán később abban a filmben volt egy gyártásvezető, aki utána vitt tovább a következő filmbe. Szóval igazából sokszor elég csak egy kontakt, akinek, ha tetszik a munkád, lehet, hogy utána egy tök másik zsánerbe fog berántani.” 

 

Ha Zsombi mégis posztol valamit, azt általában a Müszi-ről megemlékezve teszi. A Müszi egy 2017-ben bezárt hatalmas közösségi tér volt, az alternatívabb művészek találkozási pontja, kicsit, mint anno a Centrál kávéház a 20. század eleji költőknek. Zsombi is „itt nőtt fel”, itt kezdte el még a középiskola során bontogatni a szárnyait művészként, illetve az itteni bulikon ismerte meg az első alkotótársait (és vannak még így ezzel sokan mások is). 

 

„Nálam úgy nézett ez ki, hogy amint vége volt a gimis tanítási napnak, húztam is át, mert inkább még a házit is ott írtam. Jó zene szólt, ott voltak az ismerőseim.”  

 

Itt került be Zsombi egy általa „nemzetközi zenecsináló”-ként leírt közegbe, ami aztán hozzásegítette őt az első videoklipes megrendelésekhez, és az Ozorás fellépésekhez. 

 

Abban már megoszlanak a vélemények, hogy létezik-e ma egy olyan hely, mint amilyen a Müszi volt. Ha kíváncsi vagy, mi lehet ez a közösségi tér, hallgasd meg a teljes adást a Spotify-on, Apple podcast-en, vagy Google podcast-ten! Ha pedig más pályakezdő alkotókra is kíváncsi vagy, a felsorolt platformok valamelyikén iratkozz fel a Művész leszek! podcast csatornára. 

 

Ismerd meg a METU művészeti képzéseit! 

2022. 09. 06.