A Budapesti Metropolitan Egyetem Média design alapszakán idén végzett hallgatók diplomamunkáiból összeállított kiállítás, melyet a szakot az OMDK-n képviselő hallgatók művei egészítenek ki.

Megnyitó: 2017. december 6., 18 óra
20 órakor egy élő audiovizuális performanszot ad elő Szűcs Dóra Ida, Biljarszki Maxim és Balázs Gábor

Helyszín: 2b Galéria, IX. ker. Ráday utca 47. 

A kiállítást megnyitja: Liszka Tamás
A kiállítás megtekinthető: 2017. december 8-án 12 óráig

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Facebook esemény

A virtuális és az irreális egyéb előfordulásainak találkozása a boncasztalon

Lautréamont elhíresült, képzeletbeli boncasztalán az esernyő és a varrógép helyett a VR és az egyéb realitás-interpretációk változatainak szürreális találkozását tapasztalhatja meg a Diploma+ 2017 című kiállítás látogatója. Jean Baudrillard 1981-ben publikált, szimulákrumról és szimulációról szóló művében felidézi azt a köztudott tényt, miszerint a középkori ikon a keleti kereszténység területein nem pusztán az Isten ábrázolásaként lógott az otthonok falán, hanem maga az Isten jelenlétének számított. Tehát reprezentáció és reprezentált valóság ott teljesen egybeesett. Ez az egybeesés a virtuális realitás (VR) birodalmában újra megvalósul. A virtuális valóságban megjelenő ábrázolások életünk realitásává kezdenek válni oly mértékben, hogy a VR birodalma hovatovább egyfajta második természetként működik, ahová akár belső késztetésre, akár valamilyen praktikus szükséglet miatt ellátogatunk és ahol életidőnk egyre nagyobb részét töltjük el. 

Az, hogy a média designer a technikai kép éppen melyik válfaját választja kifejezési eszközéül, („médiumaként”) megszabja az ábrázolás virtuális jellegének mértékét, elvontsági fokát, de egyre inkább lehetetlen megállapítanunk, hogy életünk realitását milyen módon és mértékben tölti ki a virtuális valóságnak nevezett „terület”, mivel egyre bonyolultabb feladat megállapítani, hogy mi számít virtuálisnak a reálissal szemben. Másképpen fogalmazva a reális és virtuális szembeállítása, dichotómiás elkülönítése, úgy tűnik, egyre lehetetlenebbé válik, amint a technikai eszközök, digitális reprezentációk, dekorációk, szórakoztató terek, intelligens anyagok, tanuló szoftverek és integratív tervezői, programozói és termelői környezetek életünket beborítják, áthatják és végső soron működtetik. Realitás és virtualitás között immár legjobb esetben is csak fokozati különbséget lehet megállapítani. 

A média designer tehát az ember élettani és hagyományos értelemben vett kulturális dimenziója és az azt egyre nagyobb mértékben kiegészítő technikai berendezések rendszere/kavalkádja által képezett technikai közeg közti homályos frontvonalon helyezkedik el, ahol egyfajta közvetítőként vesz részt a jelentésalkotásban. A média design az a terület, amelynek célja és eszköze ugyanaz: a médium-teremtés. Innen kell kiindulnunk, amikor szakunk 2017-ben diplomázott hallgatóinak műveit szemügyre vesszük.

 

A szorosabb értelemben vett VR térbe kalauzol például Barna Zsuzsanna „VR Math” nevű alkalmazáshoz készített felhasználói felület (user interface) terve, mely a maga során egy, a térgeometria megértését segítő, oktatási platform. A mozgógrafika fikcionális síkjában 3 dimenzióssá dagadó, képzeletbeli környezetben játszódik Bognár Martin „Rebirth/Újjászületés” című művének genézis-elméleti, allegorikus története. Horváth Evelin a „Recreate” nevű alkalmazás arculatát tervezte meg, mely a Magyar Nemzeti Galéria látogatóit a kiállítási képanyag újratervezésének folyamatába vonja be majdan egy tablet-számítógépre tervezendő szoftver segítségével. Mag Dávid mozgógrafikájában édességekre és „kávé-felszínre” élelmiszer-anyaggal nyomtatni képes eszköz arculati elemét készítette el. Nagy Kála egy szobanövény locsolási igényeit metaforikusan közvetíteni képes, interaktív installációt valósított meg. Peregovits Ádám Oculus DK 2 virtuális szemüvegre fejlesztett játékot, mely, „természetesen”, asztali gépen is játszható. Szabó Attila „Organikus fénytest” című alkotása egy hétköznapi tárgy (beltéri fényforrás) interaktív képességeit igyekszik ötletesen és költői módon kibővíteni. A további kiállított művek sora gazdag tárát nyújtja az olykor interaktív, de mindig technikai képen alapuló, kortárs audiovizuális alkotásoknak. Forgatott anyagot és utómunkát ötvöző mozgóképi alkotások (Bognár Péter, Szabados Julianna, Kővári Tamás), 2D és 3D eljárásokat alkalmazó mozgógrafikák (Csata Sára, Pflum András, Miltényi Viktor, Tenk Lőrinc, Török Ádám), számítógépes játékok (Ivanich Tamás, Kámán Krisztina, Princz Judit), mobil eszközre készült alkalmazás (Drescher Diána) és klasszikus báb-animációs videó (Török Tamás) sorakoznak a kiállítótér falain.

A kiállítást a Média design szakot 2017-ben az OMDK-n képviselő hallgatók munkáiból válogatott művek egészítik ki: Szekér Viktória, „No Targets” című projektjének képei és mozgógrafikája valamint Őry Szilveszter, „Iqnore” című interaktív objektje.

Szacsva y Pál DLA habil. főiskolai docens, médiaművész 
a Média design alapszak szakfelelőse

2017. 12. 06.