„…az egyetemen számomra nagyon kényelmes módon, szabadon, de bizonyos praktikus keretek között volt lehetőségünk összedolgozni az osztálytársainkkal. Nagyon jó barátok lettünk, de szoros munkakapcsolatok is kialakultak.”
Dóra Mozgóképkultúra és médiaismeret alapszakunkon diplomázott. Számára az egyetem legnagyobb hozománya - a tanárok állandó támogató jelenléte mellett - a hallgatói csapatukkal kialakult kapcsolat.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Véletlenül. Gimi utolsó előtti évében, egyik délután rossz kedvem volt, és nem szerettem volna egyedül lenni, ezért bementem a legjobb barátnőm média faktos órájára. Nem tudom, milyen lehet egy megvilágosodás, de valami ilyesminek képzelem. Az órát Lóth Kati tartotta, az egyetlen ember, akit a mai napig őszintén a példaképemnek tartok. Életem legjobb tanórái voltak és oda vezettek, hogy másfél évvel később csak filmes szakokra jelentkeztem (és indológiára, a biztonság kedvéért, de ezt is Kati tanácsolta).
Miért ezt a szakot választottad?
A mozgókép szakkal kapcsolatban azt ígérték, hogy a filmkészítés több különböző területén kipróbálhatják magukat a hallgatók, de (kimondva vagy kimondatlanul, már nem emlékszem) a fókusz a forgatókönyvíráson, rendezésen lesz. Pontosan ezt szerettem volna tanulni, ezért nem is gondolkodtam más szakon.
Mi inspirál?
A legtöbb fura - vagy akkor nevezzük inspirálónak - dolgot a ráckevei HÉV-en látom, amivel minden nap járok. Imádom.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
A kedvenc vizsgafeladataimat a dramaturgia 1,2 kurzusokon kaptam. Az első féléves feladatunk az volt, hogy Örkény Egypercesek mintájára készítsünk groteszk rövidfilmeket (nem adaptációt, csak “dobbantónak” használhattuk a novellákat). Nagyon nehéz stílusgyakorlat volt, de rengeteget tanultam belőle a helyzetteremtésről, és ez a tudás végig segített az egyetemen.
A legizgalmasabb munkám talán az volt, amit a Finnországban teljesített félévem alatt csináltunk. A METU, a TAMK (a Finn egyetemem) és a Helsinki Magyar Nagykövetség támogatásával készítettünk egy filmet Tamperében, amelynek főszereplői itthoni szaktársaim, Makláry Eszter és Hahn Gergő voltak. A film két magyar cserediák viharos találkozását mutatja be, “Magam módján” a címe. A diplomázás miatt csúszott a bemutatója, de ha minden igaz, ősszel végre levetítjük!
Nagyon szerettem Gulyás Péter tanár úr irodalom óráját is a második félévből (írott kultúra volt a kurzus neve), felejthetetlen előadások voltak, a Camus órán könnyesre nevettem magam. A vizsgafeladat az volt, hogy az öt adott kategóriából elemezzük az általunk kiválasztott irodalmi műveket. Néhány régi kedvenc könyvem is benne volt a listában, amikkel iskolai keretek között soha nem foglalkozhattam addig, az egyik kedvenc feladatom volt ez.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomafilmem egy mondatban összefoglalva arról szól, hogy a lány odamegy a pofonért. A főszereplő egy kínos, már-már őrjítő helyzetbe kerül; interjút kell készítenie az ex barátjával. A félreértéseknek és az ellentétes szándékoknak köszönhetően az interjú soha nem készülhet el, a találkozás viszont új, nehéz lehetőségek elé állítja őket. Egy lehetetlen helyzet feszültségével szerettem volna foglalkozni, ezért választottam ezt a témát.
(Diplomafilm képek szereplői: Pilnay Sára, Horváth Szabolcs, Földesi Ágnes, Goitein Gergely, Kardos-Horváth János)
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Tényleg nagyon jó tanárokkal. A METU-n nincsen hivatalosan olyan osztályfőnöki rendszer, mint az SZFE-n, de a gyakorlatban Gárdos Péter és Rozgonyi Ádám tanár urak kísérték végig az osztályunkat az elejétől a végéig. Mindent tőlük tanultam. Gárdos tanár úr egyszer azt mondta, azzal a céllal kezdett tanítani, hogy hátha mond legalább egy olyan mondatot nekünk, amelyre mindig emlékezni fogunk. Megszámolni sem tudom, hogy hány mondata és története üldöz - a jó értelemben.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Egyrészt ugyan azért, amit az előbb írtam, a tanárokért. Mondok mást is: az egyetemen számomra nagyon kényelmes módon, szabadon, de bizonyos praktikus keretek között volt lehetőségünk összedolgozni az osztálytársainkkal. Nagyon jó barátok lettünk, de szoros munkakapcsolatok is kialakultak. Ha van rá lehetőségünk, együtt szeretünk dolgozni az iskolán kívüli munkáinkban is.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Nyilván kicsit rettegek, de igyekszem nem a távoli jövőn gondolkodni, hanem a jelenlegi feladataimra koncentrálni.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Kívülről nézve nem ijesztő, kérdeztek párat a szakdolgozatunkról, megnézték a filmeinket, értékeltek és kész. Annak viszont, hogy nagyon szerettem a tanáraimat, az volt a hátulütője, hogy nagyon szerettem volna megfelelni is nekik, ezért nem volt könnyű a várakozás
Milyen terveid vannak a jövőre?
A távoli tervem az, hogy szeretnék filmeket készíteni örökre. Jelenleg egy számomra nagyon különleges projekten dolgozom, Kardos-Horváth János új albumának egyik számához készítünk klipet, amit én rendezhetek. Külön öröm, hogy többek között két nagyon kedves barátommal, és tehetséges METU-s osztálytársammal dolgozhatok együtt, Makláry Eszterrel, aki az első asszisztens és Kerekes Fannival, aki a gyártásvezető lesz.
